Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének lenni nem lehet egyszerű feladat. Egyrészt ott leselkedik rá egy tizenegy éve uralkodó – bizonyos rövid időszakokban kormányzó – párt.
A legkisebb hiba, egy rossz helyen mondott szó, apró fegyelmezetlenség, bármi, és egy egész médiabirodalom ugrik rá, hogy úgy szaggassa szét, mint felbőszült medve a tollpárnát. Aztán ott van az ellenzék rózsásnak cseppet sem nevezhető helyzete, tele belső feszültséggel, intrikákkal, bizalmatlansággal, az utolsó dobásra készülődés nyomasztó mentális súlyával. Mindezeket a feszültségeket neki kellene nem csupán elsimítania, de győztes energiákká transzformálnia. Gyurcsány Ferencet megkérni, lépjen hátra egyet, de ha lehet, inkább hármat, a kommentelői meg százat. Jakab Pétert megnyugtatni, hogy nem szeretné lenyúlni a Jobbikot (csak kicsit). A Momentumot, a Párbeszédet és az LMP-t meggyőzni: annyira széles lesz a zöld ösvény, hogy mindhárman elférnek majd rajta. Az MSZP-nek meg kitalálni valami politikai infúziót, négy év garanciával. És végül, de nem utolsósorban felépíteni a saját csapatát, akikben megbízhat.
Merthogy a csúcson egyre nehezebb lesz megbízni az emberekben, különválasztani tehetségest a szemfényvesztőtől, hitelest a haszonlesőtől, szövetségest az árulótól. Ha egy vezetőnek nincsenek bizalmasai, nem is feltétlenül politikailag, hanem emberileg, lelkileg őrli fel a politika. Bizalmast pedig nem lehet leakasztani a fogasról, sem vásárolni egyet a Tescóban. Hosszú idő, valamint közösen át- és túlélt kritikus pillanatok kellenek hozzá. De kik is lehetnek ezek a személyek Márki-Zay Péter számára? Kik az ő szürke eminenciásai, akikből politikai energiáit meríti? Kik a bizalmasai? Gyengébb idegzetűeknek előre szólok, egyikük sem tagja az ellenzéki összefogás pártjainak.
Kész 2018-ig független országgyűlési képviselő volt, azóta viszont a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökének háttérembereként láthattuk a legtöbbet. Ő volt például, aki pár éve kiutaztatta Márki-Zayt az Egyesült Államokba, hogy tengerentúli politikusokkal tárgyaljon. Az útnak talán nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de hát M.-Z. P. akkor még nem volt Orbán kihívója, „csupán” hódmezővásárhelyi polgármester. Mindenesetre Kész amerikai kapcsolatai köztudottak, ami közös nyelvet teremt kettejük között, tekintve hogy Márki-Zay évekig szintén az Egyesült Államokban élt. Összeköti őket az arrafelé nagyon népszerű, az egyéni felelősségre és a szabadpiacra épülő libertárius társadalom- és gazdaságfilozófia. Ez különösen pikánssá teszi a közös miniszterelnök-jelölt és az őt támogató (?) pártok kapcsolatát, hiszen azok programja – még a Jobbiké is – inkább szociális és baloldali, de semmiképp sem libertárius. Kész szerepe hármas lehet M.-Z. P. mögött. Egyrészt egy profi politikus, aki már megjárta az Országgyűlést, és azt is megtanulhatta, hogy függetlenként teljesen felszívódik az ember a padsorok között. Kész Zoltán ezért minden bizonnyal a saját párt felépítésének szószólója és motorja lesz. Másrészt a nemrég gründolt Civitas Intézet vezetőjeként minden bizonnyal ő szállítja majd az elemzéseket és kutatásokat is. Végül a libertárius és Amerika-párti gondolat támasza lehet az uniós és baloldali ellenzéki pártokkal szemben. Ez utóbbi lehet az Achilles-sarka is, hiszen Orbánnak a süllyedő Nyugat ellen viselt permanens szabadságharcába nagyszerűen beleilleszthető karakterrombolás, ha a kormánysajtóban Márki-Zay CIA-ügynök, Kész pedig a tartótisztje lesz.
Amikor M.-Z. P. nagy meglepetésre megnyerte az előválasztást, nagyon sokan találgatták, mi volt a titka. Ebbe a misztikus űrbe robbant bele Gurzó Ákos újságíró és marketingszakember, aki néhány jól időzített interjúban rántotta le a leplet a varázslatról, és szerénytelenül elmondta: valójában ő volt az ász a pakliban. Azóta még maga Márki-Zay is árnyalta ezt az önmarketinget, arra célozgatva, hogy talán picit túlzás a Gurzó-mánia, de tény, hogy hozzá fűződik a „Csak felfelé!” – egyébként valóban kitűnő – szlogen és az egyelőre mérsékelt sikerű kék szalag is. Talán nem volt szerencsés, ahogy Gurzó a Partizán-interjúban a spontaneitás mítoszát is lerombolta a szavazók előtt, elárulva, hogy minden ki volt számolva, meg volt mérve, még az Orbán Gáspárra való – véleményem szerint ízléstelen – célozgatás is. Az is kérdéses, mennyire jó marketinghúzás, ha egy kommunikációs háttérember rivaldafénybe lép, mert valljuk be, furcsa lenne látni Habony Árpádot vagy Gál J. Zoltánt, amint a színpadról lelkesíti az aktivistákat vagy interjúkban avatja be a nagyérdeműt a boszorkánykonyha fűszertitkaiba. De minden értelmiségi fanyalgásunk semmivé foszlik, ha belegondolunk, hogy a Gurzó-féle marketing egy olyan jelöltet vitt el a győzelemig, aki számára az első forduló előtti napokban még az sem volt biztos, hogy lesz húszezer ajánlása.
M.-Z. P. csapatában minden bizonnyal Lukácsi Katalin vállalta a naiva szerepét, és az átéltségéből nagyon úgy tűnik, számára ez nem csupán szerep. Ő képviseli a keresztényi ártatlanságot Márki-Zay mellett. Mert azért tegyük a szívünkre a kezünket, ha M.-Z. P. közéleti stílusával kapcsolatban leírnánk az első száz asszociációnkat, a listán nem szerepelne a jézusi jelző. Sokkal inkább: rámenős, kemény, nyers. Ha Márki-Zay nem mondaná el mindenhol, hogy gyakorló keresztény, politikusi megnyilvánulásaiból ez alig derülne ki. Ezt a fajta disszonanciát igyekszik enyhíteni Lukácsi Katalin, aki szent alázattal és örök mosollyal kíséri vezetőjét rögös útján. Fáradhatatlanul hitt és hisz Márki-Zay történelmi szerepében, és ő az, aki nemcsak a már futó szekérre ugrott fel, mint oly sokan, hanem akkor is mellette volt, amikor a szekeret még tolni kellett, és amikor épp elakadt a sárban. Persze Lukácsi számára az MMM kényszerpálya is, hiszen a pártoknál nem kapott (nem akart?) szerepet, politikai ambíciói így egybeforrtak Márki-Zay mozgalmával.
Amikor 2018 februárjában Márki-Zay megnyerte a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választást, és először hallott róla az ország, még sem Gurzó, sem Kész, sem Lukácsi nem állt mellette. Ellenben ott volt Molnár Róbert kübekházi polgármester, aki sokak számára onnan lehet ismerős, hogy az előválasztási győzelem estéjén ő noszogatta – sikertelenül – Márki-Zay feleségét, hogy forduljon a kamerák felé. Molnár a kilencvenes években még Torgyán József egyik fiatal politikai csillaga volt, aztán a nagypolitikából kiábrándulva a kétezres években már evangelizációs könyveivel és előadásaival hívta fel magára a figyelmet. Elmondása szerint ő jelentkezett három és fél évvel ezelőtt M.-Z. P.-nél, hogy segítsen, és kapcsolatuk azóta is kitart. Szerepe nagyon homályos a külső szemlélő szemével nézve, de úgy tűnik, nem csupán politikai tanácsadója, hanem lelki vezetője is a hódmezővásárhelyi polgármesternek. Akik kívülről nézik a politikát, gyakran azt hiszik, a politikus kizárólag racionálisan viselkedik, az érdekei mentén, de ez természetesen tévedés. A politikus is emocionális lény, érzelmileg vezérelt. Egy csúcsvezető nagyon kevés emberrel lehet igazán őszinte, ebben a helyzetben pedig deprimáló, ha nincs valaki, egy megértő és kompetens személy, akivel a lelki életéről is szót válthat, anélkül hogy kiszolgáltatná magát. M.-Z. P. számára talán Molnár tölti be ezt a szerepet.
Zaránd több szempontból is kakukktojás. Egyrészt a többiekkel ellentétben ő új szereplő Márki-Zay mellett. Másrészt sem a keresztény lelkiség (mint Lukács és Molnár esetében), sem az Amerika-csodálat (mint Gurzó és Kész esetében) nem jellemzi. A fiatal politikus a Momentum egyik vezetője volt a NOlimpia-kampány idején, majd a pártból történő viharos távozása után Puzsér Róbert Sétáló Budapest kampányának irányítója lett. Hogy M.-Z. P. végül őt választotta kampányfőnökévé, amögött vannak racionális indokok, hiszen a fentiekből következően komoly tapasztalata van a kis forrásból felépített, de ütős korteshadjáratokban. Emellett pedig a másik négy felsorolt személlyel ellentétben reprezentálja és ismeri is azt a rejtélyes és a kutatóintézetek által nagyon benézett szavazóbázist, amely a győzelemig röpítette M.-Z. P.-t. Ők nagyjából így írhatók le öt jellemzővel: fiatal, urbánus, se Orbán, se Gyurcsány, esetleg a kutyák. Zaránd feléjük jó üzenet. Az már egy másik kérdés, mit kezd majd ezzel a helyzettel az az LMP és Jobbik, aki egy darabig részt vett a Sétáló Budapest kampányban, majd összevesztek és elköszöntek M.-Z. P. jelenlegi jobbkezétől, vagy az a Momentum, aki elsőként állt azon Márki-Zay mellé, aki most egy renegátjukkal erősíti meg a csapatát, vagy az az MSZP és Párbeszéd, akik jelöltjét, Karácsony Gergelyt 2019 őszén Tarlósnál is keményebben támadta a Zaránd-féle Puzsér-kampány. Persze lehet, hogy a kampányfőnök kiválasztásával nekik is üzenni akart a győztes és immáron közös jelölt: nektek csak lefelé!
A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője, a Jobbik korábbi elnöke.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Márki-Zay Péter. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)