Milyen mozgástér nyílhat az ellenzék előtt, ha megnyeri a soron következő országgyűlési választásokat? Az összetett kérdés legfontosabb szempontjait érdemes egyenként megvizsgálni.
Amivel elsőként szembesülni fog, az a költségvetés lesz, tehát a pénzügyi mozgástér.
A 2022-es költségvetést a jelenlegi parlament már megalkotta. Eddig sosem látott arányú hiánnyal fogadták el, ami orbitális pályára juttatta az államadósságot is, GDP arányosan 80 százalék fölé a 2019-es 65,4 százalékról. Az Alaptörvény szerint, amíg a GDP arányos államadósság nem megy le GDP arányosan 50 százalékra, addig nem lehet olyan költségvetést elfogadni, amely növelné az államadósságot. Hogy mégis hirtelen csúcsra ugrott, azt a COVID járványra alapozott különleges jogrend tette lehetővé, amely felmenti a kormányt az államadósság csökkentési kötelezettség alól.
Nos, ezzel a költségvetéssel találkozik elsőként az ellenzéki kormány. Ha mozgásteret akar biztosítani magának, kénytelen lesz fenntartani, vagy újra bevezetni a különleges jogrendet, tovább növelve az államadósság mértékét. Ha a választások előtt megszűnne a különleges jogrend, akkor viszont az Alaptörvény korlátozást előíró kötelezettségét kell az új kormánynak is teljesítenie. Ha nem így tesz, szembe fogja találni magát a ciklusa alatt el nem mozdítható Alkotmánybírósággal és elkezdődik egy káoszba vezető permanens viaskodás, aminek a levét bizonyosan mi választók fogjuk meginni.
Maradva a pénzügyeknél az ellenzéki kormány megkapja a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi vezetését is,
amely a teljes választási ciklus alatt a jelenlegi összetételű marad. Az MNB alapvető feladata a pénzügyi stabilitás biztosítása, az infláció elleni harc. És ezzel meg is nyílt a következő csatatér. Az MNB kezében lévő eszközökkel fel tud lépni az infláció ellen, de döntésétől függően akár képes azt fel is gyorsítani. Emlékezhetünk két olyan egyszerű politikai nyilatkozatra, amely annak idején bedöntötte a forintot. Ennyi is elég ehhez. Az MNB azonban ennél jóval többre képes, olyan inflációs pályát is kijelölhet, amely azt fogja bizonyítani, hogy a régi kormányzat alatt mennyire stabil volt minden, míg most a pénz elértéktelenedik, a megtakarítások elpárolognak. Ha ehhez hozzátesszük a fentiekben említett költségvetési kényszerpályát, nem lesz forrás ezt a pályát korrigálni. A lényeg, hogy pártszimpátiától függetlenül mindenki vagyonát negatívan fogja érinteni ez a várható politikai csatározás.
A teljes ciklusra megkapja az ellenzéki kormány az Állami Számvevőszék vezetését is,
amelynek feladatába tartozik minden olyan szervezet ellenőrzése, amelyet a jelenlegi kormány az ellenzéki kormányra hagy. Nem hiszem, hogy bármilyen rejtett pénzmozgásra lehetőség lenne, amelyre ne derülne fény.
Akkor most nézzük meg a belengetett elszámoltatás kérdését, bár a részleteket nem ismerjük. Tegyük fel, hogy ez nemcsak választási ígéret marad, hanem el is indul. A pénzügyi jellegű visszaélések kivizsgálására rögtön rendelkezésre fog állni az Állami Számvevőszék, ha állami szervet érint a vizsgálat. Biztosan mélyreható és pártatlan vizsgálat következik majd. Nyilván érzékelni fogja a kormány, hogy ezzel nem mennek messzire, ezért „független” bizottsággal lesznek kénytelenek feltárni a visszaéléseket. Tételezzük fel, hogy találnak is ilyet. Következik a büntető feljelentés, amely az ügyészségre kerül.
Az ügyészség egy centrális szervezet alá-fölérendeltséggel, végső soron a Legfőbb Ügyész kezébe fut össze minden szál. Eldönti, hogy miből lesz bűncselekmény és miből nem. A legfőbb ügyészt is a jelenlegi kormány hagyományozza az ellenzéki kormányra, a tervek szerint 2/3-os leválthatósággal.
És akkor még nem is beszéltünk az időfaktorról. Ha csak a Kulcsár ügyet nézzük 10 évet meghaladó eljárási időt láthatunk, ebből kiindulva nem igazán jelenthet nagy problémát a kikényszerített eljárások elhúzása a következő választásokig.
A médiatanács vezetője szintén két választási cikluson keresztül szolgálja a hivatalát,
akit szintén a jelenlegi kormány hagy a következő kabinetre. Az szinte biztos, hogy ha eddig az arányos és tisztességes tájékoztatás nem volt prioritás, az ellenzéki kormány alatt erre külön hangsúlyt fognak helyezni.
Ebből az egyáltalán nem kimerítő felsorolásból is megállapítható, hogy a győztes ellenzék kormányának beiktatásakor már meg lesznek számlálva a napjai. Mivel az ellenzéki kormány pártkoalícióból jön létre, az ígéreteknek a valósággal és a mozgástérrel történő szembesítése nyilvánvalóan repedéseket fog okozni a koalíción belül, ami belülről kezdi majd felemészteni a többpárti kormányt.
Ezt követően már csak politikai döntés kérdése lesz, hogy mikor érik meg a helyzet egy előrehozott választásokra. Ennek a kulcsa természetesen a köztársasági elnök lesz, akit szintén a jelenlegi kormánytöbbség fog még megválasztani annak érdekében, hogy a teljes választási cikluson keresztül kifejthesse nemzetösszetartó funkcióját.
Milyen ez a kilátás? Úgy tűnik, hogy nagyon puskaporos szaga van ennek a felállásnak, ami magában rejti annak lehetőségét, hogy ezt is mi fogjuk megszenvedni, túl azon, hogy az országot is Európa perifériájára löki. Az előrehozott választást már megváltásként fogjuk várni, de vélhetően ezt így is tervezték.
De létezik-e olyan megoldás, amely ezt a nemzetet szétszakító, nemzetrontó tendenciát képes lenne megállítani és felszámolni?
Természetesen létezik ilyen megoldás, amely viszonylag egyszerűen képes megszüntetni ezt a sehova sem vezető értelmetlen csatározást. Ennek lényegi kifejtése egy következő véleménycikk tárgya lehet.
A szerző ügyvéd.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Karácsony Gergely, Dobrev Klára, Márki-Zay Péter, Jakab Péter és Fekete-Győr András 2021. szeptember 24-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)