Két hete vasárnap lezajlott a Fidesz 29. kongresszusa, ahol ismét Orbán Viktort választották a párt első emberévé. A miniszterelnök-pártvezető beszédében elmondta, jó formában van, és csak bemelegítésnek érzi az eddigi harminc évet. Nyilván van ebben nagy adag pimaszság, üzenet befelé és kifelé, hogy jó ideig ne is gondolkodjon senki a leváltásában, de ennyi év után felvetődik a kérdés, ki lehet majd az utódja, az ember, aki nem csupán a pártot tudja egyben tartani, hanem az országban is többséget szerezhet a nagy előd visszavonulása vagy bukása után. A miniszterelnök egyébként maga említette, hogy készen áll az új generáció. Na de kik azok, akik tényleg odaérhetnek? Akik megnyerhetik a kormánypárt vastrónját? Mintha ezt a sztorit is George R. R. Martin írta volna, mert az évek során sokan elvéreztek ezen az úton.
A legrosszabb, ami a Fideszben egy vezető politikussal történhetett, hogy túlságosan sokan tartották alkalmasnak pártvezetőnek. Orbán Viktor ugyanis nem tűrte az alternatívákat.
Így vagy úgy, de az ilyen könnyelműség mindenkinek útlevelet jelentett az első vonalból a harmadikba. Így járt Pokorni, Áder (ő speciel felfelé bukott, de kellő távolságra a pártvezetői ambícióktól), Kósa és Navracsics is. De mivel a politika örök változás, a kiesők helyére mindig újak lépnek. Íme öt olyan ember, aki a jelek szerint csak a kedvező szelet várja a narancs vitorlákhoz.
Ő már volt miniszterelnök. Persze nem hivatalosan, de 2014–2018 között a nemzetközi szintre lépő Orbán helyett de facto ő vitte a miniszterelnöki feladatokat. Vezetett már sikeresen várost, egyéni választókerületet, frakciót és minisztériumot; ha valaki megjárta a szamárlétrát és ismeri a kormányzás mikro- és makroszintjét, az Lázár János. Akárki akármit gondol vagy érez vele kapcsolatban, az általa egykor prezentált Kormányinfó politikusi csúcsteljesítmény volt, amelyet tanítani kellene. Most is ott állhatna közvetlenül Orbán mögött, ehelyett szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, a fővárostól jó távol tölti száműzetését. Igazgat egy birtokot és küzd a nem dohányzókért, amelyek kedves feladatok, de 2018 elején valószínűleg ő sem így tervezte. Mi történt? Amit Pokorni és a többiek kapcsán már említettem: túl erős lett.
Amikor vihar dúl a tengeren, a hajóskapitány nem szíveli, ha valaki alternatív parancsokat ad a legénységnek. Ezért küldte Orbán a hajófenékre Lázárt.
Ráadásul a korábbi miniszter komoly konfliktusba került a nagy befolyással és hálózattal bíró Rogán Antallal is. (Ő azért nem került fel erre a listára, mert bár párton belüli hatalma megkérdőjelezhetetlen, de társadalmi megítélése annyira borzasztó, hogy esetleges elnöksége a Fidesz temetési menete lenne.) Lázár tehát háttérbe lett szorítva, de Kósáékkal ellentétben minden kromoszómájából üvölt, hogy vissza akar és vissza is fog térni. Kicsit olyan, mint egy büntetésből tacskók közé zárt rottweiler a kutyanapköziben. Csendben elviseli a megaláztatást, de várja, hogy kiszabaduljon, elharapjon pár torkot, és újra megmutassa erejét. Komoly kérdés, hogy jelenleg mekkora hálózattal rendelkezhet a párton belül, képes lenne-e a többséget maga mögé állítani egy új helyzetben, de egyelőre nem is ez a legfőbb gondja, hanem a néhány hónap múlva rá váró sorsdöntő ütközet. Márki-Zay Péterrel, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjével kell majd megmérkőznie Hódmezővásárhely egyéni mandátumáért. Eddig közvetlenül még nem találkoztak, most eljött az idő. Ha Lázár nyer, mennyekbe mennek a politikai részvényei, ha veszít, ott rekedhet a tacskónapköziben.
A miniszter asszony fiatal és ambiciózus. Látszik rajta, hogy nem csupán akarja a sikert, de fürdik is benne. Úgy tekint a szomorú szürke magyar rónára Insta-képei fellegéből, mint akinek teljesült az álma. Valószínűleg ez is történt. A Fidesznek pedig úgy jött a villámkarrierje, mint egy falat kenyér. Orbán ugyanis hosszú évek óta keresi a nagypályás női politikust, de valahogy mindig csak kvótás alapon, kirakatjelleggel és súlytalan jelöltekre futotta. Ő nem az. Nehéz szituációkban, nemzetközi frontvonalakon kellett helytállnia, és ő nem csupán hozta a kötelezőt, de mosolyogva vette az akadályokat. Sokan persze szkeptikusak, hogy Magyarországon van-e esélye politikai csúcspozícióra egy nőnek, de minden kétkedőt szeretnék emlékeztetni Dávid Ibolyára, Szili Katalinra vagy Lendvai Ildikóra. Nem beszélve arról, hogy társadalmunk kollektív tudattalanjában ott rejlik a Mária országa-mítosz, amelyet egyáltalán nem becsülnék le. A magyarságnak (itt nem részletezett történelmi okokból) nem csupán apakomplexusa van – vagyis keresi a felelősséget tőle átvállaló, kemény, de igazságos tekintélyt –, hanem anyakomplexusa is: betegesen szeretné, ha szeretnék. Az a toposz, hogy patriarchális nemzetünk nem fogadna el egy női vezetőt, szerintem nem igaz. Varga Judit gyenge pontjai máshol keresendők. Egyrészt – ha már kollektív tudattalanról és karakterekről beszélünk – a magyarság szerető anyuskát keres, nem egy karrierista vezérigazgatónőt. Egy erős, de kedves dadust, nem egy magas sarkúban hasító politikai rókát. Persze lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy a sok hiéna és farkas között éppen egy ilyen ravasz nő lesz a befutó az alfastátuszra. Másrészt – és talán ez a keményebb dió Varga számára – a párton belül egyáltalán nincs hálózata, nem járta meg a szamárlétrát, ezért kritikus helyzetben a többiek levadásznák.
Gulyás Gergely valószínűleg a jelenlegi Országgyűlés legértelmesebb és legfelkészültebb képviselője. Ha létezne politikai műveltségi vetélkedő, valószínűleg ő vinné el a főnyereményt. Higgadt, európai karakter, akinek nincsenek személyes botrányai, felesleges konfliktusai. Tisztelik és szeretik a Fideszen belül, az ellenzéknél pedig nincs benne az elutasított top 20-ban. Nemzetközi szinten is nagy kő esne le sokak szívéről, ha a Fidesz élére ennyi év után egy kiszámíthatóbb vezető kerülne. Foglaljuk össze: Gulyás Gergely egy jófiú. A vidéki nagyik a brazil szappanoperák minden erkölcstelenségétől elszörnyülködve ilyen jóravaló férjet szeretnének a lányunokájuknak. De ami az előnye Gulyásnak, a hátránya is. Túl jó. Sem a pártja, sem a társadalom nem jön tűzbe tőle. El tudjuk képzelni őt, ahogy egy tüntetés élére állva magasba emeli a zászlót? Ugye nem? Pedig a vezetői karakternek ez is része. Legalábbis a vadkeleten. Talán Hollandiában vagy Dániában nyerő lenne ez a korrekt, tartózkodó hivatalnokkarakter, de itt, Magyarországon, az örök politikai turbulencia földjén nem. Sikeres politikai vezető nálunk nem lehet egy szimpla mérnök, csak egy ketrecharcos mérnök. Gulyásnak a párton belül sincs olyan erős bázisa, mint másoknak. És amíg a többiek szinte felgyulladnak a bennük parázsló ambíciótól, ő mintha nem akarná annyira. Mintha unná, mint Karácsony Gergely az előválasztást.
Mintha a propaganda felmondása közben azért könyörögne a szemével, hogy valaki mentse már ki innen, mert elrabolta a NER.
De lehet, hogy éppen a gyengeségei lehetnek a mellette szóló erős érvek. Az Orbán utáni években elképzelhető olyan átmeneti időszak, amikor több erővonal is egymásnak feszül, de nem képes a másik fölé kerekedni, ilyenkor pedig az észszerű megoldás egy kompromisszum lehet. A legnagyobb közös osztó. Akit mindenki elfogad. Gulyás Gergely.
A külügyminiszter fiatal kora ellenére elképesztően komoly tapasztalattal rendelkezik. Orbán olyan zárt és nehéz világba vitte magával, amelyet nem lehet sem megtanulni, sem megtanítani, csak átélni és beleérni. Ez pedig a nemzetközi színtér. Lázár Jánosnak például saját bevallása szerint is ez a gyenge pontja. Szijjártó hihetetlen munkabírással szeli át a bolygót, lényegében többet van repülőn, mint a szárazföldön. Felszáll, leszáll, kereskedik, nagyköveteket kéret be, magyarázza a magyar politikát elképedt külföldi újságíróknak, aztán megint felszáll, megint leszáll. Bár sok kritikát kapott emiatt, szakmaiatlansággal is vádolták, de újjáépítette a magyar diplomáciai kart. Ez pedig arról tanúskodik, hogy képes rendszereket szervezni és működtetni. Nemzetközi tapasztalata pótolhatatlan, de az érem másik oldala, hogy közben meg ráég az orbáni külpolitika, ami még sokat árthat neki a középtávú jövőben. A sok konfliktus, amelyet a kormányfő más országokkal és az EU-val szemben felhalmoz, nem biztos, hogy a jövő Fideszében is kívánatos lesz. Eljöhet az idő, amikor a permanens szabadságharc emlékétől már inkább szabadulnának a pártban, ez pedig magával ránthatja őt is. Ugyan
az ellenzéki megítélése a jachtozás és Orbán hűséges kiszolgálása miatt nem olyan jó, mint Gulyásé, de jobb, mint Lázáré, pláne Rogáné. A mozgósítóképesség azonban neki sem erőssége.
Amennyire jól áll neki egy tévéstúdió, annyira nehezen lehet elképzelni, ahogy egy nagygyűlésen tűzbe hozza a híveket, és a nevét skandálják önkívületbe esett fiatalok. Ráadásul a sok utazás miatt nem nagyon jut ideje arra sem, hogy hátországot építsen itthon és a pártban, ami pedig, ahogy már többször említettem, kulcsfontosságú lesz majd az elszámolásnál (vagy leszámolásnál…).
Kocsis fiatalsága ellenére szintén nagyon tapasztalt. Irányított fontos fővárosi kerületet és kormánypárti frakciót is. A közösségépítési és szervezési tapasztalat nála is megvan. Kiemelendő, hogy a többiekkel ellentétben az utcán is jól érzi magát, rendre ő konferálja fel a miniszterelnököt nagygyűléseken. Számára ezért nemcsak a parlamenti patkó, nemcsak a fűtött tévéstúdió, hanem a zajos utcai színpad is otthonos terep. Itt talán érdemes megemlíteni, hogy karrierjét a MIÉP-ben kezdte, tehát az anyatejjel szívta magába mind a nagy tüntetéseket, mind a nemzeti radikális politizálást. Ez pedig a NER-ben fontos tudást jelent, a posztorbáni Fideszben pedig még kincset érhet. Párton belüli megítélése nagyszerű, Orbán jól láthatóan bízik benne, cserébe ő is lojális a végtelenségig. De mindezekkel együtt is körbelengi valamiféle szürkeség. Kocsis Máté az a játékos a FIFA-ban, akinek minden értéke jó, de egyik sem kimagasló. Esett már szó a magyar néplélek mélyéről, az ott élő archetípusokról, de az ősapa és ősanya mellett van még egy fontos karakter, amelyre hihetetlenül jól reagálunk. Ez pedig Lúdas Matyi. A pimasz szegénylegény, aki háromszor veri el a nagyokon az őt ért sérelmeket. Mi pedig úgy érezhetjük, helyettünk is elfenekelte a nagyurakat. Imádjuk ezt a mesehőst, és azt is, aki bemutatja. Amíg az ellenzék Döbrögit látja Orbánban, és keresi a maga Lúdas Matyiját, a kormánypárt hívei éppen Orbánban élik át Lúdas Matyit, aki móresre tanítja a bennünket bántó külföldi nagyurakat. De hogy jön ez az egész Kocsis Mátéhoz? Meggyőződésem szerint aki Magyarországon politikai vezető akar lenni, annak Lúdas Matyit is elő kell hívnia magából. Ez a többiek közül egyedül Lázárban van meg, ezért tartom őt a legesélyesebbnek. Kocsisban is meglehetne, de ő inkább elfojtja. Taktikázik, nem akar kockáztatni, sem hibázni, talán pont Lázár példája miatt. Aki azonban a politikában biztonságot vet, könnyen semmit sem arat. Persze nem tudjuk a jövőt. Jelenleg nem tudjuk megjósolni, milyen karakter lesz a nyerő. De egy biztos: hogy valamelyik karakter nyerő lesz. És neki pont ilyene nincs. Gulyás jófiú. Lázár rosszfiú. Szijjártó robot. Varga igazgatónő. És Kocsis? Passz.
A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője, a Jobbik korábbi elnöke.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Lázár János, Varga Judit, Gulyás Gergely, Szijjártó Péter és Kocsis Máté. Fotó: Szigetváry Zsolt/Koszticsák Szilárd/Kovács Attila / MTI)