A Momentum Mozgalom közössége Donáth Anna személyében olyan politikust választott az elnöki posztra, akit egy éve még az elnökségből is kiszavazott – akkor az operatív és stratégiai döntések közelében sem akarták látni, ma meg rábízzák az egész szervezetet. Úgy tűnik, a párt elitje felnőtt, és megértette, hogy első a túlélés, úgyhogy sorsát a legpiacképesebb médiaélményhez kötötte, amit rendkívül gyenge képességű káderei közt talált.
Donáth Annából valahogy soha nem áradt a friss diplomás, sehol egyetlen percet sem dolgozó wannabe brókerek önelégült neoliberalizmusa, ami Fekete-Győr András meg az általa vezetett gittegylet védjegye volt. Így festett az eddig uralkodó Momentum-élmény: nyugatos, nyelveket beszélő fiatalság, amelynek tagjai a szülőkéhez hasonlóan jól fizető állami állásokba vágynak, miközben fölényesen oktatják ki a magyar társadalmat a piac mibenlétéről – s ezt az irritáló politikai vállalkozást eddig egy olyan figura vezette, akinek minden harmadik médiaszerepléséről lesír, hogy nemcsak pártvezetésre alkalmatlan, de egy építkezésen sem értené, mit kell egy talicskával meg egy lapáttal kezdeni.
Fekete-Győr András miniszterelnök-jelöltként elért 3,4 százalékos eredménye elsősorban annak fényében jelent megsemmisülést, hogy az előválasztáson csakis ellenzéki választók járultak az urnákhoz. Ilyen körülmények között egy tízszázalékos eredmény abszolút kötelező feladat lett volna, hiszen a Cseh Katalin és Donáth Anna vezette lista nagyjából az ellenzékiek negyedének támogatását nyerte el a 2019-es európai parlamenti választáson – azóta pedig a Momentum már főpolgármester-helyettest és polgármestereket ad, így a magyarok személyesen is meggyőződhettek az új politikai generáció tehetségéről, felkészültségéről és tisztességéről.
És hát úgy tűnik, épp ez a bajok forrása.
A Momentum az elmúlt két évben elvesztette frissességének báját, és ezt sem szakértelemmel, sem elképzeléssel, sem bármiféle innovációval, sem pedig a politikai osztálytól való tényleges különbözés keltette hitelességgel nem tudta pótolni.
Politizálásuk centruma Brüsszel maradt, miközben hiába van főpolgármester-helyettesük, hiába birtokolnak zsíros pozíciókat, nagyjából láthatatlanok, az országos politikában meg olyan üzenetekkel próbáltak érvényesülni, mint a 2022-es választás után három nappal kezdődő felcsúti per, amely ígéretük kétségtelenül populista volt, annak azonban az elképzelhető legerőtlenebb és legröhejesebb. Sem az antikorrupciós munkájával feltűnő kispesti Paróczai Anikó, sem a frissen leigazolt Szél Bernadett és Hadházy Ákos, sem a sikeresnek mondható terézvárosi polgármester, Soproni Tamás nem tudta feledtetni azt a nyomorult tehetetlenséget és kongó ürességet, amely Fekete-Győr András jellegéből fokozatosan az egész párt védjegyévé vált.
Donáth Anna Facebook-oldalán elkeseredett harcot vívott, hogy ellensúlyozza Cseh Katalin kellemetlen nyomdaügyét, amelyben nem is az uniós pénzekkel való ügyeskedés volt igazán ártalmas, hanem az, hogy megsemmisült a szegény rezidenslány gondosan felépített imidzse, amelynek helyére az elit berkeibe belépő befolyásos nagyvállalkozó díva alakja került.
Donáth Annának eközben mit sem ártott az apja ellen zajló karaktergyilkosság-sorozat, s volt bátorsága a Facebook szabályozását követelni, ami egyrészt megosztó téma, nem a biztos lájkokat jelentő Orbán-gyalázás, másrészt egy tényleges, komoly téttel bíró európai ügy. Nem tagadom, hogy van bennem ellenérzés a politikusdinasztiákkal szemben – nem igazán bizalomgerjesztő számomra, hogy már a harmadik generációnyi Donáth járul közhivatalért, közhatalomért és közpénzért, de ahogy Dobrev Klára kapcsán, úgy ezúttal sem érdemes elvitatni a személyes képességeket.
A Donáth Annához és pártelnöki megbízatásához tartozó legizgalmasabb kérdés ezért az, hogy mennyire hajlandó vagy képes szakítani azzal a hatalmi elittel, amely Magyarország nyugatos modernizálódásának és polgárosodásának legfőbb akadálya. E kontextusban akár reménykeltő is lehet, hogy a friss Momentum-elnök az „igazságosabb, emberségesebb és zöldebb Magyarország” frázisában próbálja megtalálni a maga politikai önazonosságát. Jelzem, hogy
épp az obszcén mértékű egyenlőtlenségek mérséklésére való törekvés, a fenntarthatóság igénye és a társadalom iránti tisztelet az, ami a Momentumot is kikeltető neoliberális elitből leginkább hiányzik,
és ami egyre látványosabban összefűzi a kormánypárt és az ellenzék politikai és gazdasági uralkodó osztályát. Ha Donáth Anna komolyan gondolja az igazságosabb, emberségesebb és zöldebb Magyarország politikáját, kezdhetné esetleg azzal, hogy kilépteti pártját a neoliberális ALDE frakciójából, és egy olyan pártcsaládba vezeti át, amelyben a társadalmi igazságosság eszménye és az ökológiai szempontok érvényesítése mögött legalább minimális politikai támogatottság van – mert Emmanuel Macron szövetségében ez nem politika, mindössze a redwashing és a greenwashing marketingművelete.
Ha a Momentum tényleges politikai tényezővé akar válni, tagjainak el kell kezdeniük gondolni valamit a világról – már úgy értem, olyasmit, aminek a tetszését előzetesen nem mérték fel.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Donáth Anna 2019. május 21-én. Fotó: Momentum / MTI)