Áder János köztársasági elnök az Indexnek adott interjújában teljesen jogos kritikákat fogalmazott meg a nemrégiben lezajlott klímacsúccsal kapcsolatban. Egyetértünk vele abban, hogy ha az országok nem vállalnak jelentősen radikálisabb célkitűzéseket, képtelenek leszünk érdemben lassítani a klíma- és ökológiai válságot, és bizony nagy sebességgel rohanunk a szakadékba. Teljes mértékben egyetértünk a köztársasági elnökkel abban is, hogy a szén- és olajipar további támogatása az emberiség ellen elkövetett bűntett, ahogy az is nonszensz, hogy csak 2030-tól korlátoznák az országok érdemben az erődirtást.
Ugyanakkor bármilyen szigorral tekint Áder János más országok klímapolitikájára, korántsem meglepő módon a magyar kormány célkitűzéseivel, környezetvédelmi programjával na és környezetromboló neoliberális gazdaságpolitikájával szemben szégyentelen mértékben elnéző.
A globális problémák felismerése fontos! De mi, zöldek azt is tudjuk, hogy a megoldásokat lokális szinten kell keresünk, mert mi Magyarországért vagyunk felelősek. Nem cselekedhetünk a németek vagy az amerikaiak helyett. De ha mindenki megteszi a saját vállalásait és a kapcsolódó érdemi lépéseket, ezek globális szinten összeadódnak és pozitív irányba mozdítják a világot. Emellett azt is javasoljuk a köztársasági elnök úrnak, hogy engedje el a „kis ország vagyunk, nem befolyásolunk semmit” önsorsrontó szerepkört, amelyet az interjúban is hangoztat, mondván, szén-dioxid-kibocsátásunk alig-alig jelent valamit a klímaváltozás szempontjából. Egyrészt minden országnak részt kell vennie a globális cselekvésben, másrészt Magyarország kiváló adottságainak köszönhetően lehetne egy zöld mintaország, követendő példaként akár jelentős hatást gyakorolva a világra. Az Európai Unió és benne Magyarország csak akkor várhat megfelelő vállalásokat a többi nagy kibocsátótól, ha a házi feladatot elvégezve saját klímapolitikája összhangban kerül a párizsi egyezménnyel.
Miközben Áder János a bolygó kapitánya szerepében fényezi magát, nagyon szomorú, hogy nem hívja fel a nyilvánosság figyelmét a magyar kormány szégyentelen zöldre festésére. Nem világít rá, hogy a környezetvédelmi lépéseik megkésettek és kevesek. Ezt pontosan tudja, hiszen a klímacsúcson sem tudott bejelenteni érdemi előrelépést semmitmondó beszédében.
A magyar kormány továbbra is ragaszkodik az üvegházhatású gázokra vonatkozó negyvenszázalékos csökkentési célhoz. Vagyis 2030-ra pusztán azt a szintet akarja elérni, amelyet már 2013-ban sikerült. Ez nem egyeztethető össze a párizsi célokkal, ilyen tempóban nem fogjuk elérni 2050-re a klímasemlegességet.
Nem történt fordulat a szélenergia betiltásában és nem jelentett be komplex épületenergetikai programot sem a klímacsúcson. Az éghajlatváltozási stratégia 2. cselekvési terve azért csúszik, mert még tárgyalnak az EU-s forrásokról. Vagyis a kormány csak akkor hajlandó zöld ügyekkel foglalkozni, ha az EU ad rá pénzt. Az alkalmazkodás terén sem történt előrelépés, továbbra sem látni, hogyan kíván a kormány felkészülni a hőhullámokra, az aszályra, a villámárvizekre vagy az élelmiszer-ellátási nehézségekre. Vagyis a klímacsúcson a kormány világosan megmutatta, hogy csak szavakban klímabajnok. És ehhez a köztársasági elnök asszisztál.
Amikor pedig itthon szükség lenne rá a környezetpusztítás megállításában, például a Fertő-tó védelmében, ő erről annyit nyilatkozik, hogy nincs elég információja az ügyről… Ez fel sem fogható! De ugyanígy nem szólalt meg a Balaton tönkretétele kapcsán,
ahogy akkor sem, amikor idetelepültek a környezetszennyező akkumulátorgyárak zöldmezős beruházásokkal, fittyet hányva a környezetvédelmi szabályokra, az érintett lakosság megkérdezése nélkül. Nem volt számára probléma a környezetvédelmi intézményrendszer és a hatóságok leépítése. Semmi kifogása nincs a környezetszennyező nagyvállalatok állami támogatásával kapcsolatban, és egyszer sem ítélte el az Ángyán József által feltárt földmutyit, amely környezeti és társadalmi szempontból is fenntarthatatlan óriáslatifundiumok kialakulásához vezet.
Ami pedig számunkra különösen elszomorító, hogy az önmagát zöldnek mondó köztársasági elnök teljes mellszélességgel áll ki az atomenergia mellett, holott ma már biztosan állíthatjuk, hogy az atomenergia drága, veszélyes, a sugárzó hulladékok kezelésével terheli a minket követő generációk hosszú sorát és végleg energiafüggőségbe taszítja az országunkat. És ami a legfontosabb, a megújuló energiaforrásokkal van zöld alternatívája!
Sokan azért támadták a köztársasági elnököt, mert honvédségi géppel érkezett a klímacsúcsra. Ez valóban nem túl szerencsés. Ahhoz tudnánk hasonlítani, mint amikor valaki nercbundában vesz részt egy állatvédelmi tüntetésen. De minket zöld politikusként sokkal jobban zavar, hogy a köztársasági elnök arcát adta a magyar kormány szégyenteljes klímacéljaihoz, itthon pedig mélyen hallgat, és nem lép fel a napi szintű környezetpusztítás ellen.
Köztársasági elnök úr, nemsokára lejár a mandátuma! Mit kockáztat, ha végre felemeli a szavát, és érdemi lépéseket sürget? Nem a nemzetközi fórumokon, hanem itthon, ahol a dolga lenne.
A szerzők az LMP társelnökei.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Áder János megtekinti a 2019-es év európai fájának megválasztott pécsi havihegyi mandulafát 2019. március 20-án. Fotó: MTI / Sóki Tamás)