A Fidesz azon narratívája, hogy az ellenzék valójában csak egy Gyurcsány-show, természetesen erősen eltúlzott és marketingszagú. Mivel Orbán az „őszödi rémmel” szemben tizenöt éve módszeresen és tudatosan kondicionálja híveit, számukra teljesen észszerű, hogy nem kísérelnek meg új ördögöt festeni a falra, csupán azt mondják: a régi még mindig ott vicsorog, és nicsak, nézzetek oda, megint le akar mászni. „Nyertes ördögön ne változtass!” – tanácsolhatja a kommunikációs csapat, amikor ellenségkép után kutat a Fidesz, ezért hagyják a DK-vezért újra és újra a falon. Ijesztgetni lehet vele. Gyurcsány visszatérése ugyanis a Fidesz-hívők fejében felérne egy – Jézus második eljövetele nélküli – apokalipszissel, ezért kifejezetten jól mozgósíthatóak minden ezzel kapcsolatos riogatásra. Persze ahogy időben távolodunk a 2006-os időszaktól, egyre nehezebb elmagyarázni, hogy ez a tornacipős, főzögetős, jópofa pali hogyan is lehetne bolsevik Belzebub. Az idősebbeknek persze nem is kell, ők ismerik az orbáni próféciákat, de a fiatalabbak között, akiknek 2006 maximum az első ovis szerelemről rémlik, érzékelhető volt egy Gyurcsány-reneszánsz. De akármennyire is túltolt és megmosolyogtató a Fidesz riogatásra kiélezett kommunikációs stratégiája, az a helyzet, az ellenzéken belül mégiscsak magasan a DK a legerősebb, legszervezettebb és legösszetartóbb párt, Gyurcsány Ferenc pedig a legtapasztaltabb, legbefolyásosabb politikus, és a legjobb – talán az egyedüli – stratéga.
Azt nem állítom, hogy az ellenzék egy Gyurcsány-show lenne, de azt igen, hogy az elmúlt három évben ebbe az irányba haladt. Egészen idén októberig, amikor is Márki-Zay Péter megnyerte az előválasztást, ezzel az ellenzékben komoly zavart, Orbán Viktor és a Fidesz kreatív csapata számára pedig nagy fejtörést okozva. Gyurcsány Ferenc a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökének személyében igazi versenytársat kapott, akit a többiekkel ellentétben semmilyen formában nem tud irányítani, ráadásul pont az ő jelöltjüket – a feleségét – győzte le az istenadta nép szavazataival.
Az összefogás eddig egyfejű szerveződés volt, amelynek persze voltak sztárjai – Jakab, Karácsony, Fekete-Győr stb. –, de feje csak egy, és Gyurcsánynak hívták. MZP-vel azonban kétfejű lett az ellenzék,
és ugyan az ősi magyar hagyományban létezett kettős fejedelemség, de azóta eltelt több mint ezer év, és közben Árpád népéből Süsü országa lettünk. A sárkányoknak itt csak egy feje lehet. Márki-Zay és Gyurcsány előbb-utóbb eldöntik, ki legyen a kapitány. És ne tévesszen meg bennünket sem a DK-elnök néhány nappal ezelőtti alázatos posztja, sem a közös miniszterelnök-jelölt megkötött békéről szóló nyilatkozata. Ezek csak kommunikációs panelek, amelyekkel időt húznak a felek. Most egyiküknek sem érdeke, hogy összecsapjanak, hiszen egymáshoz kötözi őket az előválasztás népítélete. Kifelé kénytelenek mosolyogva udvarolni, de belül egymás rovására erősítik a pozícióikat – lista, hálózat, népszerűség stb. –, és mindketten várnak a megfelelő pillanatra, ami valószínűleg a ’22-es választások után érkezik el. Gyurcsány túl erős ahhoz, hogy tehetetlenül végignézze, amint egy gyüttment kitekeri a kezéből a gyeplőt, ő meg főzögethet otthon tét nélkül, Márki-Zay pedig túl ambiciózus ahhoz, hogy futó maradjon a sakktáblán, miközben más a király. Hogy kitör-e Gyurcsány és Márki-Zay között a háború? Ebben mindenki biztos lehet, de hogy mi lesz a vége, már komoly kérdés. Nézzük meg ezért az öt lehetséges forgatókönyvet!
Tételezzük fel, jövőre befut a vásárhelyi gyors, és nyer az ellenzék. A győzelem hihetetlenül megerősítené Márki-Zay tekintélyét, hiszen a NER skalpjával a kezében tehetné le kormányfői esküjét. Ő lenne az az ember, aki bárhol indult el – Hódmezővásárhely, előválasztás, országos választás –, hiába volt esélytelen, a végén rendre győzelmet aratott. Ez a hatalmas politikai siker nyilván a népszerűségi listák élére repítené, az O1G-törzsszavazók félistenné avatnák, uniós dicshimnuszok sorjáznának a demokrácia megmentőjéről, hosszú ideje éheztetett szocialista vállalkozók bizonygatnák, mennyire gyűlölik a korrupciót, a piacon pedig idős nénik könnyes szemmel szorongatnák a kezét. Azt gondolhatnánk, egy ennyire ünnepelt személynek játszi könnyedséggel megy majd a kormányzás, de a politika lényege nem a csillogás, hanem a matematika. Márpedig
ha Gyurcsány Ferenc az új kormánytöbbség legbefolyásosabb vezetője lesz az Országgyűlésben, és ez igen valószínűnek tűnik, akkor szépen szisztematikusan szoríthatja sarokba az új kormányfőt, olyan szűk mozgásteret hagyva neki, amivel a szereplési vágyát kielégítheti ugyan, de a kormányzási kompetenciákban komoly, fájó engedményekre kényszeríti.
Ráadásul Márki-Zay viszonya a Jobbik jelenlegi és a Momentum új vezetőjével nem nevezhető felhőtlennek, ami csak erősítheti elszigetelődését. Ha MZP valódi hálózat és erős pártháttér nélkül lesz miniszterelnök, csak vegetálni és agonizálni tud. Az embereknek talán fel sem tűnik majd, de egy szánalmas marionettbábu lesz, aki ide-oda rohangál a színpadon, amíg a zsinórokat az igazi kapitány, Gyurcsány mozgatja. A játékmester pedig akár ciklus közben is dönthet úgy, elérkezett az idő egy másik bábura. Lehet, hogy érdemes lenne a közös miniszterelnök-jelöltnek beszélgetnie Medgyessy Péterrel?
Gyurcsány Ferenc valóban a legerősebb szereplő az ellenzéki oldalon, de nem a legkedveltebb. Sőt! A vele most szövetségbe tömörült pártok részben – Momentum, Párbeszéd – vagy egészben – Jobbik, LMP – ellene alakultak meg. (A DK meg részben az MSZP ellenében.) Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az összefogás nem egy elsöprő szerelmi, hanem egy kellemetlen érdekházasság. Nem az erősek szövetsége, hanem a gyengék összekapaszkodása. A pletykák szerint az előválasztás hajnalán az ellenzéki pártok kötöttek egy informális szövetséget Gyurcsány elszigetelésére. A céljuk az volt, hogy kihúzzák a Fidesz támadásainak legnagyobb méregfogát, miszerint a Gyurcsány-korszakot akarják visszahozni. Ez az összefogáson belüli összefogás végül Jakab Péter kihátrálásán bukott meg, amikor is megkötötték a DK–Jobbik-paktumot. De ez már történelem, és ami a lényeg, nem csak Gyurcsány szigetelheti el Márki-Zayt, fordítva is megtörténhet. MZP-nek három dologra van szüksége, hogy elkerülje a politikai súlytalanság állapotát, és tényleg ő legyen a kapitány: 1. felépíteni, megerősíteni és kellő súllyal az Országgyűlésbe juttatni a saját pártját; 2. hatékony szövetségi politikával és ügyes kompromisszumokkal maga mögé állítani a többi pártot, és ezzel elszigetelni Gyurcsányt; 3. eredményesen kormányozni, ezzel kivédve a Fidesz ellenzéki támadásait. Egyik sem egyszerű misszió, de bármelyik nélkül nehéz lenne csak felfelé menni.
A politikáról szokás mondani, a kompromisszumok művészete, és ebben sok igazság van. Kétségem sincs afelől, hogy Márki-Zay és Gyurcsány egymásnak fognak menni, és megpróbálják a másik zavaró erőtereit visszaszorítani, hogy zavartalanul valósíthassák meg saját elképzeléseiket. Erről szólt az első két forgatókönyv, ellentétes kimenetellel. De egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy bizonyos körülmények arra ösztökélik majd őket, békét, akár szövetséget kössenek. Véleményem szerint erre akkor nyílhat a legnagyobb esély, ha a kormányzás külső és/vagy belső okokból annyira sikertelenné válik, hogy meglegyinti őket a közös bukás lehetőségének szele.
A túlélés pedig nagy úr. Sok mindenre képes rávenni az embert.
Egy megtámadott erődben elsimítódnak a konfliktusok, a korábbi halálos sérelmek bocsánatossá szelídülnek, az ádáz ellenségek pedig hirtelen meglátják a másikban a felebarátot. Ha az új kormány tartós válságba kerül, Márki-Zay és Gyurcsány újra félreteheti a csatabárdot, és egymásra fanyalodhat. Ha tehát a következő ciklusban a két érintett hirtelen nagyon megszeretné egymást, tudni fogjuk, nagy a baj.
A héten Gyurcsány a maga nemében zseniális Facebook-poszttal jelentkezett: elmondta, hogy Márki-Zay a kapitány, mindenkinek mögé kell állni hűségesen, az ő megnyilatkozásaihoz kell igazodni. Aki csak felszínesen követi a politikát, azt hihetné, ez itt a csupa szív emberek agapéja. De természetesen nem az. Olyan kedves szavakkal, mint amilyeneket Gyurcsány használt, ritkán szoktak valakit betolni a vágóhídra, pedig itt éppen ez történt.
A DK elnöke lényegében azt üzente MZP-nek: ha nyerünk, akkor együtt nyerünk, ha veszítünk, te veszítettél.
Ebből pedig nagyjából következtethetünk is a negyedik forgatókönyvre, ami akkor lép életbe, ha tavasszal veszít az összefogás. Az álló szekeret kevesen szokták betolni, a jól futóra meg sokan akarnak felkéredzkedni. Na de mi van azzal a szekérrel, amelyik jól haladt, de a döntő pillanatban tengelyét törte? A politikai formációval, amely esélyes volt a kormányváltásra, de a választáson elbukott? Ott majd felelőst fognak keresni, és olyankor általában mindenki elszivárog. „Én szóltam, hogy nem így kellene. Én ártatlan vagyok. Én ott se voltam.” Ugyan ki szeret egy vereségért felelősséget vállalni? Elvinni a balhét? A DK elnöke biztosan nem. Gyurcsány ezért a héten Márki-Zay személyében igazából nem a kapitányt jelölte ki, hanem a felelőst, akinek a nyakába lehet varrni, ha marad a NER. Elmondhatja majd, nem az összefogással volt a baj, hanem a miniszterelnök-jelölttel, de sebaj, van újabb négy évük az Országgyűlésben, hogy egy jobb személyt találjanak. Na, az ilyen szövetségesekkel tényleg nagyszerű érzés lehet MZP-nek egy betonkemény ellenféllel szemben küzdelembe menni… Ha valakinek a legrosszabbat kívánjuk, innentől csak annyit mondjunk: „Nevezzen ki téged kapitánynak a Feri!”
Márki-Zaynak tehát bukás esetén el kell vinnie a balhét, ami valahol természetes, hiszen ő az összefogás vezetője, és mindig mindenért az első ember felel. De egyáltalán nem biztos, hogy tényleg az ő hibája lesz. Vegyük már észre, hogy a Fidesz 12 éve azzal ütlegeli az ellenzéket egész eredményesen, hogy annak győzelme a DK-elnök visszatérését jelentené! Gyurcsány Ferenc neve valahogy mégsem merül fel soha, amikor az a kérdés, miért nem lehet leváltani Orbánt. Mi az a nehezék, ami az ellenzéket rendre visszarántja? Mivel tudna a Fidesz riogatni, ha a DK elnöke visszavonulna, legalább pár ciklus erejéig? Persze aki a 2006-os mélyponton nem volt képes lemondani, attól nehéz elvárni, hogy akkor tegye meg, amikor már a győzelem kapujában érzi magát.
De ha ’22-ben ismét a keserű kenyér jut az ellenzéknek, MZP – és mások – felvetheti(k), mi lenne, ha legközelebb a DK elnöke okozta teher nélkül próbálnánk meg.
Márki-Zay már az előválasztáson belekóstolhatott, milyen az, amikor az ellenzék többsége felsorakozik mögötte, hogy Orbánnal együtt Gyurcsányt is leváltsa. Úgy tűnt, nem volt ellenére a szerepkör. Ugyan jelenleg kényszerpályán van, és ez jövő tavaszig így is marad, de nemcsak a győzelem, hanem egy vereség is arra ösztönözheti, hogy újra felvegye a DK-ellenes alapállást. A saját túlélése szempontjából sem mindegy, hogy a felelősséget Gyurcsányra keni-e rá, vagy fordítva. Egy biztos, vereség esetén kizártnak tartom a harmadik forgatókönyvhöz hasonló békekötést. Akkor hegylakóüzemmódba lép a történet, és a végén csak egy maradhat. Vagy egy sem.
A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Márki-Zay Péter és Gyurcsány Ferenc. Fotó: Papajcsik Péter / Bodnár Patrícia / Index)