Furcsa időket élünk, szinte minden a feje tetejére áll. Felborulnak a megszokott keretek, és csak kapkodjuk a fejünket, mi történik. Az idei advent egyik szenzációja például, hogy Gattyán György bejelentkezett a honi pártpolitika arénájába. Hogy ezt a Mikulástól vagy a krampusztól kaptuk, még nem tudom eldönteni. A magát platformkészítőnek tekintő vállalkozó annál a Friderikusz Sándornál comingout-olt közéleti terveiről, akinek kifejezetten jól jött, hogy a műsorában ismét van ügy, de az végre nem vele kapcsolatos. Aki látta a beszélgetést, nem igazán tudta eldönteni, pontosan miről is van szó. Egy homályos politikai tervről, amit még a kiötlője sem gondolt át teljesen, netán egy figyelemfelkeltő blöffről, amit a választások felé közeledve dobott be Gattyán ki tudja, mi célból, vagy valóban egy konkrét pártalapítás bejelentéséről, amelyről a vállalkozó egyelőre nem akarta lerántani a leplet teljesen? Aztán eltelt pár nap, és az országot elárasztották Gattyán plakátjai, az internetet a hirdetései, és maga az érintett is világossá tette, ez bizony egy párt lesz. A kérdés tehát eldőlt, olyan új „platform” készül, ahol már nem hölgyek szabadulhatnak meg a ruhadarabjaiktól, hanem képviselőjelöltek a pártfüggetlenségüktől. (Mindkettőben sok a pénz.) Azt talán már mindenki kezdi felfogni, hogy kis hazánk egyik leggazdagabb embere valóban el akar indulni a választáson, de hogy miért gondolta úgy, hogy a vállalkozói világ relatíve biztonságos színpadáról átlibben a politika jéggel, gránátokkal és moslékkal teleszórt pódiumára, és miért pont most, azt azóta is sokan találgatják. Nézzünk öt lehetséges magyarázatot!
Az ellenzéki összefogás kormányváltásra készül, és erre, úgy tűnik, van is esélye. A Fidesz-kormánnyal elég ambivalens viszonyt ápoló Gattyán számára ez nagyszerű lehetőség, hogy hazai pozícióit a politika felől végre stabilizálja. A NER számára ő ugyanis fekete ló. Nem privatizációból, kormányzati támogatásokból vagy eltérített uniós forrásokból gazdagodott meg, hanem a saját tudása és szorgalma által.
Az egész pályás letámadásra, a totális kontrollra és a radar fölötti vállalkozások felvásárlására épülő viszonyok között az ilyen self-made man túlságosan is veszélyes a Fidesznek.
Súlyos hiba a mátrixban, még a végén elterjed. Spéder, Simicska, újabban Bige és még sok nagyvállalkozó példája azt üzenhette Gattyánnak, a Kárpátok gyűrűjében a független fák nem érnek az égig. Az ellenzék esélye viszont az ő esélye is lehet. Persze tudta, a pártok belterjes összefogásához nehéz kívülről odaférni, de Márki-Zay Péter sikere mégis azt üzente, az összefogás talán mégsem monolit. A milliárdos elérkezettnek láthatta az időt, hogy önálló akciót indítson, és akkorára fújja magát politikailag, amekkorára csak lehet, de minimum olyan méretűre, amit már a pártok sem tudnak figyelmen kívül hagyni. Gattyán célja talán az lehetett, hogy választási alkupozícióba verekedje fel magát. A háború mellett a politikához is szükséges három legfontosabb dolog – a pénz, a pénz és végül a pénz – számára pedig egyáltalán nem akadály. Amennyiben az indíték valóban egy kormányváltáshoz való hozzájárulás, talán nem a legjobb feedback volt, hogy Márki-Zay reflexből lefideszesezte, de ettől még nem zárható ki, hogy a végén találkoznak a felek, és együtt tesznek kísérletet a NER lebontására.
Gattyán György okos, tapasztalt és tudatos ember. Éppen ezért szinte érthetetlen, miért jut eszébe a választások előtt pár hónappal, teljesen előkészítetlenül pártot alapítani és választásokon indulni, hiszen vígan élhetne tovább a milliárdosok földi paradicsomában. Amikor Friderikusz ezekkel a dilemmákkal szembesítette, nem is igazán tudott megfelelő választ adni, olyan érzés volt, mintha nekem kellene fizikus egyetemistáknak elmagyarázni a szuperhúrelméletet. Minél jobban próbálnék kompetensnek látszani az idegen terepen, annál izzadtságszagúbban beszélnék hülyeségeket. Gattyán a Forbes-, majd az Index-interjúban már indulatosan utasította vissza a kritikákat, hogy nincs felépítve a terve, sőt, azt is elmondta, a párt már régen megvan. Ebben az esetben persze felmerül, ha így van, Friderikusznál miért nem ezt mondta. A sok bizonytalanság és ellentmondás, az előválasztások utáni gyanús időzítés, a NER-től kapott 900 millió forint mind-mind olyan jelek, amely sokaknál bekapcsolta a romlottnarancsszag-riasztót. Márki-Zay másnap beleszállt, de több ellenzéki politikus is egyértelmű fideszes zavarórepülésnek nevezte az akciót, a mémgyárosok pedig Berki Krisztiánnal vontak párhuzamot, aki 2019 őszén tett tragikomikus és meglehetősen Fidesz-gyanús kitérőt az önkormányzati választásokon. Ha Gattyánnak valóban sikerül pártot alapítani, jelölteket verbuválni, ajánlásokat gyűjteni és végül elindulni 2022 áprilisában, nem lesz egyszerű lemosni magáról a vádat, hogy ezúttal ő nem készített, hanem csak regisztrált egy platformra. Egy platformra, amit Habony Árpádék terveztek meg, és amin neki csábos tekintettel, empatikus kommunikációval és a pénztárcája kigombolásával kell rábeszélni az ügyfeleket, hogy az összefogástól „csak elfelé”.
Az első két forgatókönyv abból indult ki, hogy a jasmin.com megálmodója akár a NER ellen, akár amellett, de nem önszántából, hanem valamiféle politikai kényszer hatására döntött a pártalapítás mellett. A következő három lehetőség már azzal számol, hogy a dolog mögött nem kell semmilyen politikai konteót keresni, inkább pszichológiai szemszögből fejthetjük meg az unortodox kezdeményezés rejtélyét. Nekünk, földi halandóknak fogalmunk sincs, milyen lehet milliárdosnak lenni. Amikor bármit megtehet az ember, amihez csak kedve van, legalábbis olyasmihez, ami megvehető. Gattyán György ezt az életet éli. Azt csinál, amit akar. Persze nem ő az első, és nem is az utolsó a történelemben, aki ennyire felékszerezett tevével próbál meg átkelni a tű fokán, de a tapasztalatok szerint ebbe is bele lehet unni. Az emberi elme veleszületett nyughatatlansága miatt tényleg minden csoda három napig tart. Simán elképzelhető, amint Gattyán György a kandalló mellett ülve gondolatban végigtekint hatalmas vállalatbirodalmán, elővesz egy doboz Royal Courtesan Gurkha-t, és miután jelentőségteljes ábrázattal elpöfögte egy öröklakás árát, nem érez semmit, csak ürességet és unalmat. És amikor megkérdezi magától, miért nem boldog, hiszen mindene megvan, hirtelen a mélyből felsejlik egy régi gondolat: a hatalom akarása. És minden, amit eddig elért, ócska epizóddá, előzetessé törpül, ami a következő nagy és igazi fejezetet felvezeti majd. A kandalló tüzében nagyot roppan a fa, és menten szárnyra kap a gondolat: Marcia su Budapest!
Gattyánt idehaza sokan csúfolják pornómilliárdosnak, ez azonban igazságtalan. Nyilván lehet erkölcsi magaslatról megítélni a peepshow-k online platformjának megalkotásáért, ahol az ügyfelek pénzért beszélgethetnek szebbnél szebb modellekkel, akik megfelelő anyagi bátorításért cserébe a gátlásaikkal együtt vetkőzik le a ruhájukat, de azt senki sem vitathatja, hogy erre a piacra nagyszerűen érzett rá és olyan profi platformot alkotott, ami nemzetközi szinten is szemmel látható szereplővé tette. Azt mondják, a pénznek nincs szaga, de ettől még romlandó. Ha az ember nem forgatja, elveszíti az értékét. A vállalkozói lét nem statikus világ, ahol az ember feljut a csúcsra és ott leül, hanem dinamikus környezet, ahol minden egyes nap újra és újra meg kell mászni a zenitet, hiszen mindenki oda törekszik, és egymáson taposva lehet a legmagasabbra érni. Aki ma sikeres, holnap átlépheti a történelem, letarolhatják a riválisok, ha nem innovál.
Gattyán György karakteréről sugárzik, hogy szüntelen újra akarja pozicionálni magát, ami talán a sikere egyik kulcsa lehet.
A digitalizáció pedig szupersebességgel alakít át mindent, pláne magát a digitális világot, ahol Gattyán az aranytojást tojó tyúkjait tartja. A jasmin.com ma még dübörög, de lehet, hogy ő már látja a plafont és a lebukó ágat, ezért elkezdte előkészíteni a „második görbét”. Ebben az esetben a párt belebegtetése csupán idő- vagy marketinghúzás lehet egy soron következő vállalkozás felfuttatásához, vagy ha mégis komoly a szándék, akkor maga a politika lehet az új vállalkozás. Vigyázó szemeiteket a gázszerelőkre vessétek!
A Forbes-interjúból egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki a mostaninál szélesebb elismerésre vágyik, és akit borzasztóan zavar, amit a gazdasági körökben róla mondanak. Eszerint ugyan nagyon bejött neki az online erotika, de azóta minden vállalkozásába belebukott. Ez így, ebben a formában szintén erős csúsztatás vele kapcsolatban, de tény, pályafutása egy olyan énekeséhez hasonlít, akinek az első száma berobban, hetekig vezeti vele a slágerlistákat, de a későbbi lemezek csak a futottak még kategóriáig jutnak el. (Ilyen volt az Il Bacio di Stile divatpalota az Andrássy úton, de számomra különösen érthetetlen a teqballban elégetett elképesztő mennyiségű pénz is, amely minden vele kapcsolatos erőlködés és marketing ellenére, úgy tűnik, sohasem lesz kedvelt sportág, csupán megálmodóinak úri huncutsága.) Ez pedig borzasztó frusztráló lehet. Azt is beszélik, Gattyánt a cégén belül egyfajta félistenként tisztelik, aki még a távollétében is szellemi iránytűként szolgál a döntésekhez. Állítólag a tekintélye már-már nem is értelmezhető cégirányítóként, inkább szellemi vezetőként. Aki ilyen magaslati levegőhöz szokott hozzá a maga buborékjában, közben kellő becsvágy is fűti, nehezen élheti meg, ha a Docler Holding ajtaján kilépve nem ismerik meg az utcán. Ha a vállalati meetingek feszült csodálata után odakint a teljes érdektelenség vagy éppen a lesajnáló megvetés övezi. „A munkatársaid mind felismerték benned a zsenit, a világ miért nem látja meg? Hogy lehet, hogy az emberek nem tisztelnek eléggé, amikor olyan sokat tanulhatnának tőled?” Na, ez az a kísértet, amit érdemes az első adandó alkalommal elzavarni a francba, ha megjelenik, mert ha valaki hagyja, hogy sokat duruzsoljon a fülébe, hatalmas baromságokra is ráveheti. Például arra, hogy beszálljon a magyar politikába.
A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Gattyán György 2020. május 7-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)