A töredelmes bűnbánat az elmúlt évtizedek során Bakács Tibor védjegyévé vált. Ennek szellemében esedezett bocsánatért emlékezetes szalámitolvajlása után, s tapasztalta meg, hogy igenis vannak bűnök, amelyekre a Kárpát-medencében nincs bocsánat. A múlt év végén aztán az is kiderült, hogy Bakács a maga kárán sem tanul, úgyhogy ezúttal Puskás Peti kulturális tevékenységének felelősségét vállalta magára, hisz a Megasztár egykori zsűritagjaként ő is részt vett az üresfejű, kommersz hülyegyerek „felfedezésében”.
Az egykori sztárgyáros a Partizán múltidéző műsorában kifejezésre juttatta, hogy
a Megasztár harmadik évadában még autonóm előadókat kerestek, úgyhogy súlyos tévedés volt Puskás Peti hóna alá nyúlniuk, neki ugyanis „nem volt személyisége”.
Bakács Tibor hitvallása szerint „a személyiséghez kötődik az előadókészség és a tehetség, és ez a három együtt hoz létre valami értéket” – ezzel az állásponttal pedig nehéz vitába szállni.
Soha nem tekintettem különösebben nagy bűnnek a szalámilopást, Bakács Tibor pedig azóta százezerszeresen megfizetett érte. Meggyőződésem, hogy Puskás Petiért sem érdemes felelősséget vállalnia – tudomásul kéne vennie, hogy egyesek annyira tartalmatlanul, s olyan elvtelenül óhajtják a nyilvánosságot és a sikert, hogy minden létezőn átrágják magukat, akár az Alienből szivárgó sav. Puskás Peti büszkén demonstrált üressége a kommersz behízelgés elemi erejével hatott a kereskedelmi mainstream plázasterilitású közegében, s az érvénytelenségi licitet diktáló bulvárszcénában senki nem akadt, aki ellen bírt volna állni neki. Úgy vélem tehát, hogy Bakács Tibor szerepe Puskás Peti karrierjében nagyon is korlátozott volt: ez a gátlástalanul nyomuló kölyök az évtizedek óta híguló kulturális térben egyszerűen sikerre volt ítélve, hisz tényleg nem volt körvonalazható karaktere, s máig nem utal semmilyen jel arra, hogy bármiféle személyiségkezdemény benne szárba szökött volna – márpedig ez a kereskedelmi televíziózás és a trashpop-előadás mezőnyében rendkívüli versenyelőnyt képez mindazokkal szemben, akiket bármiféle belső tartalom gátol a maguk érdekeinek érvényesítése során.
Ez a kölyök azzal henceg a nyilvánosságban, hogy ötszáz nővel közösült az elmúlt évek során, aztán felveszi a felesége nevét, hogy a nők iránti tisztelet jó példáját demonstrálja; ez a kölyök a szégyenérzet legcsekélyebb jele nélkül fekszik fel a mentorasztalra, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel aláássa az X-Faktor című sztárgyár-reality maradék presztízsét; ez a kölyök válaszul arra a tűpontos diagnózisra, hogy nincs személyisége, annyit bír felböfögni, hogy ő vegán, míg Bakács Tibor túlságosan szereti a szalámit – nos, ez a kölyök amennyire üres, épp annyira nagy ívű szárnyalásra ítéltetett, hisz egy léggömböt a legcsekélyebb fuvallat is magasra repít.
A jelenkor az érvénytelenséget minden korábbinál bőkezűbben jutalmazza: Puskás Peti 2005 őszén a Megasztárban nyerő szelvényt szorongatott – azóta a kereskedelmi televíziózás orkánja felkapta ezt az ürességtől kongó semmit, s jobb sorsra méltó magyarok százezreinek szeme láttára dobálja az RTL Klub képernyőjén.
Tartozom ugyanakkor az igazságnak azzal, hogy elismerjem: a tehetségkutatók még a jelenlegi, siralmas állapotukban is magasabb minőséget képviselnek, mint a kilencvenes évek sztárgyártása, ahol Kozso meg a könnyűzenei tévécsatornák szerkesztői döntöttek sikerről és bukásról. A Megasztár meg a nyomában induló, számos sztárgyár-reality valamennyire tagadhatatlanul demokratizálta a popzenei iparágat, s bár a YouTube mára mindezeket teljesen feleslegessé tette, 2021-ben az X-Faktor döntőjébe a műsorkészítők által gyártott trashreality-élmény és a mentorok förtelmes szégyentelensége ellenére két olyan versenyző jutott, akik már nem puszta karaoke-előadók, hanem autonóm szövegírók saját gondolatvilággal és belső tartással. Reményre ad okot, hogy a gyenge énekhangjával és plázakonform érvénytelenségével operáló Puskás Peti egy mai X-Faktorból már nem léggömb módjára szállna magasra, hanem nagy robajjal kidurranna, szakadt foszlányainak eltakarítását pedig már senki nem kísérné figyelemmel.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Puskás Peti. Fotó: Velvet)