Ausztrália a legnagyobb nemzetközi teniszbajnokságok színhelye. Részt venni az Australian Openen fontos. Nélküle nem teljes a megmérettetés a sportágban.
Valaha teniszeztem – igaz, nem versenyszerűen. De azt hiszem, sportszerűen. Magukat a tornákat – csakúgy, mint az olimpiákat vagy a labdarúgó-mérkőzéseket – pedig mindig figyelemmel kísérem a televízióban.
Odakint tombolnak a vírusok. A szigetországban sokkal több koronavírus-fertőzést diagnosztizálnak naponta, mint nálunk, az Egyesült Államokban.
A Melbourne-be érkező bajnokok betartják az ország törvényeit. Csak a védőoltások érvényes igazolásával léphetnek közönségük elé. Egyetlen kivétel a szerb bajnok, Novak Djokovics.
Ő mindenféle csúsztatásokkal, immunitás nélkül próbál belépni. Magyarán: nem oltatta be magát. Úgy hírlik, azért, mert a pandémia kezdete óta már kétszer átesett a víruson.
Az ausztrál hatóságok megállítják, nem engedik tovább. Egy ország törvényei mindenkire érvényesek. És ez így helyes.
Ám mindez csemege a politikusoknak. A nemzetközi sajtó egy hete másról sem beszél. Szakemberek és tévés műsorvezetők vitatják, helyes volt-e Djokovicsot kitiltani a versenyről. Elhangzanak mindenféle érvek – a hússzoros Grand Slam-torna-győztes mellett és ellene is. Senkinek sem jut eszébe, mi van, ha beengedik a szerb bajnokot? A felkorbácsolt indulatok az öltözőkben és a grádicsokon!
És – tenném hozzá – mi kavarogna Djokovics fejében, szemben a partnereivel, akik betartják a törvényeket? Nem érezné csalónak magát? Végtére is, szándékosan hamis információkat adott meg a hatóságoknak a beutazásához igényelt vízumkérelem kitöltésekor. Az, hogy az ügynöke vagy maga töltötte ki a dokumentumokat, nem számít. Lehet, azt hiszi, egy élsportoló etikája más lenne, mint az átlagemberé? Mindenesetre íróként nagyon kíváncsivá tesz, hogy vajon miként számol le a lelkiismeretével, saját érveivel.
Ami engem illet, az ausztrál pályán, még a zárt kapuk mögött tartott edzések alatt is szégyenkeznék a címvédő szerb helyében.
(Fenti véleményt jegyző Ferdinandy György az 1956-os forradalom után hagyta el hazáját: élete java részét Franciaországban és Puerto Ricóban élte le. A nyugati magyar irodalom kiemelkedő szerzője, pályafutása 1960-as kezdete óta több mint ötven kötete jelent meg. Magyar, francia és spanyol nyelven publikál, művei ezek mellett németül, angolul és bolgárul is elérhetőek. 2000 óta Budapest és Miami között ingázik, az utóbbi két évben nem tért haza Magyarországra.)
A szerző József Attila- és Prima Primissima díjjal kitüntetett író, kritikus, volt egyetemi tanár.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Novak Djokovics 2022. január 13-án. Fotó: Mike FREY / AFP)