Márki-Zay Péter, az ellenzéki előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölt kommunikációja enyhén szólva ellentmondásos és ködös. Ez azonban a legkevésbé sem zavarja népes rajongótáborát, melynek tagjai elképesztő szenvedéllyel rontanak rá a Facebookon arra, aki bírálni meri őt kijelentéseiért, és kétségbe meri vonni MZP legfőbb üzenetét, mely mindmáig abban az egyetlen mondatban foglalható össze, amit az azóta visszavonult Simicska Lajos rajzolt fel tustollal egy hirdetőoszlopra, hogy ti. O1G.
Nekem MZP-ről, amióta csak feltűnt a nyilvánosság csúszós és csapdákkal teli színpadán mint Magyarország vezetésére hivatott politikus, mindig MZPerX jutott az eszembe a legendás Mézga családból. Őt Romhányi József így mutatta be a rajzfilmsorozat nézőinek: „A családhoz tartozik – köbunokai fokon – egy 30. századbeli rokon.” Szó, ami szó, MZP pályafutása 1990 óta – ekkor érettségizett Hódmezővásárhelyen – kissé utópisztikus.
Életrajza szerint nyolc év alatt közgazdász-, történész- és villamosmérnök-diplomát, doktori és PhD-fokozatot szerzett, három nyelvet felsőfokon megtanult, majd kiment Kanadába és az Egyesült Államokba. Ott bevándorlóként újrakezdte a pályáját, megszerezte a kanadai állampolgárságot, és öt év alatt sikert sikerre halmozott. Közben harmonikus házasságban hét gyereket nevelt, és városába visszatérve egyetemi oktató lett. Aktív katolikusként a helyi plébánia világi vezetője lett, és 2018-ban a város polgármesterévé választották. Ezt csinálja utána MZPerX, Köbüki!
Őszintén szólva nem csodálom, hogy ennyi elfoglaltság közepette, bár elméletileg foglalkozott hazája történetével, hiszen a doktori értekezését Magyarország fejlődésének összehasonlító elemzése címmel írta, némely körülmény elkerülte a figyelmét. Többek között az is, hogy
nálunk a „zsidókérdést” egy kormányalakításra pályázó politikusnak a megnyilatkozásaiban rendkívül körültekintően és óvatosan kell kezelnie.
Bár ezt a valóban összetett problémát – ti. a zsidók és nem zsidók együttéléséből fakadó konfliktusokat és a kollektív tudatban emiatt felhalmozódott feszültséget – legnagyobb részben a két világháború közötti antiszemita politikusok idézték elő és tartották napirenden, a második világháború alatt mégiscsak meghatározó szerepet játszott több mint félmillió magyar zsidó meggyilkolásában.
MZP hiába állította többször is, hogy az összes hazai kisebbség békés együttélésének híve, és kérte ki magának azt, hogy őt az antiszemitizmus vádjával „befeketítsék”, képes volt kijelenteni, hogy „a Fideszben is van néhány zsidó, bár elég kevés”. Egy ilyen megjegyzés egy az egyben felidézi Gyöngyösi Mártonnak, a Jobbik képviselőjének 2012 őszén tett parlamenti felszólalását, melyben azt kérte, mérjék fel azt, hogy „a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”. Ez a kijelentés annak idején nagy hazai és nemzetközi felháborodást keltett, „egy az egyben” a Fidesz elleni támadásra használták fel, ugyanis akkoriban a liberálisok a Jobbik Magyarország pártot Orbán Viktor potenciális szövetségeseként tartották számon.
Lehet-e csodálkozni azon, hogy amikor manapság a Jobbik által támogatott MZP ilyesfajta kijelentést tesz, továbbá a Fidesz egykori kampánytanácsadóját, Arthur Finkelsteint nyilvánosan „buzi zsidónak” nevezte, őt emiatt a Times of Israel című lap blogrovatában „antiszemitának és homofóbnak” minősítik? Az MZP-t „lejárató” cikk szerzője Veszprémy László történész, holokausztkutató, több, a huszadik századi magyar történelemmel foglalkozó, figyelemre méltó és elismert könyv szerzője.
Veszprémyt azok után, hogy ezt az azóta törölt blogbejegyzést közzétette, MZP és az ellenzék fanatikus hívei a facebookon „fidesz-csicska zsidó féregnek” nevezték, és fizikai erőszakkal, a torka elvágásával fenyegették meg.
Választási kampány ide vagy oda, hol élünk, hogy ilyesmi megtörténhet? Hogyan fordulhat elő, hogy a liberális média nem áll ki a megfenyegetett Veszprémy mellett, és a HVG csak a blogbejegyzés elvtávolításáról adott hírt, ugyanúgy, mint a MÚOSZ, mely honlapján csak arról számolt be, hogy „a FIDESZ média trójai falova elbukott”?
És ha már MZP ellentmondásos választási ígéreteiről és a diplomamunkájában megvillantott történészi ambícióiról szó esett, engedjék meg, hogy megosszam ezekkel kapcsolatos gondolataimat. Eltűnődtem azon, hogy a miniszterelnök-jelölt programjának mely pontjai valósulnak meg, ha az ellenzék 2022 áprilisában kisebb vagy nagyobb arányú győzelmet arat az országgyűlési választáson?
MZP-nek előreláthatóan nem sikerül majd annyi képviselőt maga mellé állítani, amennyiből parlamenti frakciót alakíthat, és ha mandátumot is szerez, mindenben a két legnagyobb pártra lesz utalva. Az egyik az Izrael iránt nem túl barátságos Demokratikus Koalíció, a másik a néhány éve még antiszemita kijelentésektől hangos Jobbik lesz. Feltételezhető, hogy a gazdaságpolitikában, a bel- és külpolitikában – különös tekintettel az Európai Unióban betöltött szerepünkre – az történik majd, amiben a DK és a Jobbik megállapodik egymással. Ezt egyelőre a jövő jótékony homálya fedi.
Szinte csak abban lehetünk biztosak, hogy az ellenzék győzelme után az új kormányzat „felszántja” majd a történettudományt, illetve a művelésére létrehozott intézeteket.
A várható „tabula rasa” keretében haladéktalanul felszámolják majd a Magyarságkutató Intézetet, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetet és a többi hasonló intézményt, mely az ellenzéki politikusok felfogása szerint az Nemzeti Együttműködés Rendszerét szolgálta. De ezzel nem elégednek majd meg: az „egyensúly” kedvéért eltörlik majd a Sorsok Házát a számára készített kiállítási anyaggal együtt, és ellehetetlenítenek majd olyan történészeket, mint Veszprémy László vagy e sorok szerzője, akik nem úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek. Miért várják el egyesek tőlem, azon az alapon, hogy másodgenerációs holokauszttúlélő vagyok, hogy ezért a programért lelkesedjek?
A szerző történész, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Márki-Zay Péter 2021. november 30-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)