Rendkívüli megtiszteltetés ért: miután válaszoltam Szijjártó külügyminiszter úr személyes jó barátja, Majka papa nekem írt levelére, a tökös dumáiról közismert vamzer megfenyegetett, hogy szétüti az arcom. A közösségi médiában publikált indulatos bejegyzése alatt a magyar népesség valamennyi, bizonytalan sorsú kisegzisztenciája képviseltette magát: hetvenes nyugdíjasok, Majka papára fátyolos tekintettel felnéző kiskamaszok, kigyúrt, kopasz kényszervállalkozók, műkörmeikkel és motivációs idézeteikkel felvértezett, szolibarna konzumcsajok – s mindannyian hódolatukat fejezték ki a roncstársadalom roncsbálványának, Majka papának a színe előtt, aki lám, mennyire tökösen fenyeget a fizikai erejével.
Nem mondhatom, hogy különösebben megrémültem, hisz Majka papa közismerten alattomos és gyáva teremtmény, aki legfeljebb akkor szennyezi be a kezét, amikor kirakja az énekesnőjét a zenekArából, mert az teherbe esik, és nem hajlandó elvetetni a magzatát.
Kollányi Zsuzsi így emlékszik vissza az esetre: „A gyerekvállalást össze lehet hangolni a munkával, főleg ha valakinek ennyi alkotóenergiája van, mint amennyit én kaptam örökül. Beszéltünk Petivel erről, igyekeztem meggyőzni, de ő nem hitt ebben.”
Már csak azért sem bírok megijedni, mert Majka papa legutóbb épp az oltatlanokat fenyegette meg azzal, hogy legszívesebben puszta kézzel ütné-verné őket, s valahogy mégsem láttam azóta a Mi Hazánk tüntetésén pofonokat osztogatni. Úgy tűnik, nem ért rá – bizonyára épp fel kellett jelentenie valaki mást, pedig olyan jó dumával adta elő magát: „ott állnék egy falnál, és hoznák, »ő egy nagy hülye«, paff... »ő olyan hülye volt, hogy kiírta Facebookra is«, jó, akkor paff-paff!” Azt tartja a mondás, hogy a gyáva vamzerek képzeletben verekszenek, hisz olyankor nem üt vissza senki – csakhogy Majka papa vágyfantáziájában nem is verekedés, hanem verés zajlik: sorban hurcolják elé az elfogott oltatlanokat, ő meg csak veri őket, mint elsőrangú pribék.
A jelek szerint a külügyminiszter úr barátja és bizalmasa nem érti, hogy az embereknek jogaik vannak. Nekem például jogom van az ő köznyilvános tevékenységét véleményezni, és ezért nem ütheti szét a pofámat. Nem érti, hogy nem verhet össze állampolgárokat, csak mert azok másképp gondolkodnak az oltásról: nem ütlegelhet senkit azért, mert nem akarja a gyerekét beoltatni vagy mert megoszt egy olyan cikket, amelynek a tartalma prof. dr. Majka papa szerint nem eléggé tudományos. Sokat mondó tény, hogy a kétszeres Fonogram-díjas, háromszoros Bravo Otto-díjas, kétszeres VIVA Comet-díjas és kétszeres Story Ötcsillag-díjas előadó nyilvánosan jelentkezik verőembernek: máris készen áll arra, hogy az Andrássy út újra berendezett 60.-as száma alatt az államhatalom védelmét élvezve saját kezűleg verje ki a helytelenül gondolkodókból a sz@rt. Aki nem érti, hogy a hungaristák meg a bolsevikok honnan merítették azt a söpredéket, amelyik ártatlanok arcával együtt verte szét a civilizált ember erkölcsi minőségébe vetett illúziókat, annak elég Majka papára és az őt ünneplő tömegre pillantania.
E ponton érkezik el vizsgálatunk Majka papa torz személyiségén, minden alapot nélkülöző nárcizmusán és morál iránti teljes érzéketlenségén át az igazán súlyos társadalmi problémáig: ma ez a szadista pedellus, ez a nagyon rossz fej, autoriter, ütlegelő tornatanár a hiphopszcéna csillaga, telt házas koncertek ünnepelt sztárja, fiatalok tízezreinek bálványa, aki azzal henceg, hogy megver egy médiakritikust és pofán csapja az oltatlanokat. Mintha a Pink Floyd The Wall című filmjének Bob Geldof által alakított antihőse elevenedne meg Majka papa személyében, csakhogy ezúttal már a fasizmus sem azonosítható, ez az önmagát lumpenproliból luxusprolivá fejlesztő sikerember ugyanis egyáltalán nem gondol semmit azon kívül, hogy ő mekkora nagy király, hisz
az összes teljesítménye az, hogy szívósan nyal a hatalomnak meg az ahhoz tartozó médiatulajdonosoknak, s lám, következmények nélkül fenyegethet veréssel: ünnepelt hős marad. Állami támogatásból spicliskedni és fenyegetőzni – ismerős attitűd: ez maga a nyilas házmestertempó.
S ahelyett hogy a társadalom köpne erre az erőszakos prolira, Magyarország huszadik században szétroncsolt tömegei úgy ünneplik, mint önmaguk mélyről feltörő, agresszív természetének köznyilvános eljövetelét. Legutóbb a negyvenes években fordult elő, hogy a fiatal nemzedék nem lázadt fel ez ellen, és tragédia lett a vége. Most visszatért a múltból meg az ösztönvilágból ez az erőszakra mindig kész keretlegény, aki a hatalom támogatásával a háta mögött újra pofonokkal óhajt tanítani, mert amint meghallja a „kultúra” szót, kibiztosítja a lőfegyverét. Maga elé rántja Puskás Petit, mintha őt védené, és annyival bírja annak az X-Faktorban előadott szégyentelenkedését igazolni, hogy a Peti nagyon jó haver, úgyhogy joga van főműsoridőben azt csinálni a tévéképernyőn, amit csak akar. Aki pedig tagadja ezt a törvényt, a romlás törvényét, a bratyizás törvényét, amely Majka papát és Puskás Petit oly könnyedén oly naggyá tette, aki nem eléggé szívélyes azokkal a fontos és befolyásos kevesekkel, akiknek a barátsága nap mint nap nyilvánosságot formál Magyarországnak, aki le meri leplezni a médiaelit hitványságát és teljesítménynélküliségét, annak be kell törni a pofáját, hogy vérezzen. Aligha kétséges, hogy a Majka papa fenyegetőzésében kifejeződő mélyproli-düh nem marad elfojtva az idők végezetéig, és amikor feltör a barbárság áradata, a civilizációnak minden erejére szüksége lesz, hogy újra a felszín alá szorítsa.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. A felek közti vitát ezzel lapunk lezártnak tekinti.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Puzsér Róbert 2019. március 13-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)