Úgy vélem, hogy a bíróság helyes döntést hozott, amikor nem ítélte el a Magyar Nemzetet azért, mert a lap egyik publicistája, bizonyos Németh György szociológus-közgazdász kifejezésre juttatta, hogy a Meseország mindenkié című könyv kapcsán a pedofíliát, a Labrisz Leszbikus Egyesület kapcsán pedig egy pedofil szervezetet illető megítélés indokolt. Ez vajon azt jelenti, hogy Németh Györgynek ebben a kérdésben igaza van? Épp ellenkezőleg: Németh György ostobaságot beszél és aljas indulatokat szít a homoszexuális állampolgárok ellen. Az a célja, hogy jogi ügyet generáljon egy olyan diskurzusból, amelyben jó tanulóként felmondott álláspontjával mind a józan ész, mind a krisztusi humánum szemben áll. Míg ezt a konfliktust a Labrisz a nyilvánosságban simán megnyerte, addig a bíróságon csak bukhatott rajta: előrelátható volt, hogy ha pert nyer, beindul a szokásos jobboldali hópihéskedés, amely szerint annyira tombol a genderterror, hogy az illiberálisok már a véleményüket sem írhatják le; ha viszont veszít, a kormányzati média diadalittasan mutogathatja, hogy íme, a Magyar Nemzet szerzőjének a független magyar bíróság szerint is igaza van.
Sajnálatos, hogy a Labrisz és a TASZ belefutott ebbe a csapdába, s még sajnálatosabb, hogy egy olyan könyv kapcsán tette ezt, ami nem több, mint bármiféle kreativitást nélkülöző tartalmatlan polgárpukkasztás, és aminél irodalomfakultációra járó gimnazistáknak is jobbat kell írniuk.
Ha Dúró Dóra nem darálja le és teszi ezzel kultúrharcos jelképpé, liberális szülők ma nem olvasnák gyerekek ezreinek, mert az ideológiailag motivált irodalom soha nem jó.
Ezen túlmenően: egy LMBT-mesekönyv szerzőitől esetleg elvárható lett volna, hogy ne a meseirodalom klasszikusait melegítsék fel, hanem saját kútfőből saját meséket írjanak – ha már írók.
Csakhogy a szerzőknek és Dúró Dórának köszönhetően a magyar értelmiség ma már ezen a könyvön keresztül vonja meg a kormányzat és az LMBT-csoportok közti frontvonalat, ahelyett hogy az egynemű állampolgárok házasodáshoz vagy örökbefogadáshoz fűződő jogáról, esetleg a homoszexuálisokat érő fizikai atrocitásokról szólna a melegjogi diskurzus. A fentiek a leszbikus Hófehérkével meg a hét transz törpével ellentétben tényleges problémát képeznek, és meggyőződésem, hogy a magyar társadalom többségének melegjogilag humánus az álláspontja, úgyhogy ezekben az ügyekben támogatná az LMBT-közösséget. A homoszexuálisok meg a leszbikusok jogi státusza, méltósága és biztonsága kellene hogy a problémafelvetés tárgya legyen, nem pedig a gyerekek érzékenyítése – hisz épp erre hivatkozva mossa össze aljas módon a kormányzati kommunikáció a homoszexuálisokat a pedofilokkal a maga „gyermekvédelmi” narratívája mentén.
A magyar nyilvánosság belegázolt egy irracionális gendervitába, amely a liberálisok szerint arról szól, hogy a meséknek legyenek végre meleg szereplői is, az illiberálisok szerint meg arról, hogy nekik továbbra is joguk legyen a saját meséikhez és mítoszaikhoz, s ezeket ne írja felül a kulturális baloldal identitásőrjöngése. A wokeness szellemének radikálisai persze örülnek, hogy megint összecsomagolhatják a melegügyekkel a transzneműek sérelmeit, az antirasszizmus tematikáját, a politikailag korrekt beszéd követelményeit és még a fogyatékosokat érintő kirekesztést is, nehogy véletlenül konkrét problémák kerüljenek terítékre – legyen szó inkább elnyomók és elnyomottak kultúrában kódolt, zavaros osztályharcáról, nyerjen minél nagyobb teret a magát progresszívként meghatározó kurzusnak az élet minden területére kiterjedő sérelmi politikája. Nem véletlenül lelkesek ezt látva a kormánysajtó propagandistái, hisz az ő vádiratuk szerint ez a könyv nem más, mint a kiskorúak megrontására, a közösség felforgatására és a többségi társadalom provokálására irányuló liberális szándék bizonyítéka.
Egy picit mindkét oldalnak igaza van. A balliberálisok joggal várják el, hogy az ifjúsági irodalom nyitottabb legyen, bár számomra rejtély, miért ezen a korosztályon kell elvégezni ezt a műveletet, amelynek körében amúgy sem téma még a szexualitás – vagy
szálljon vitába ezzel az, aki hallott már nemváltó műtétre váró vagy homofób óvodásról.
S azt hiszem, a jobboldaliak ellenérzéseit is megértheti az, aki csak egyetlen pillantást vet a Disney-mesék kvótáira, politikai korrektségére és egyre intenzívebb politikai aktivizmusára, vagy aki látta már a 2017-es New York-i divathét sztárját, a Desmond nevű tízéves transzvesztita kisfiút, aki a Glamour magazin tudósítása szerint „igazi drag queenként parádézik”, aki magára a drag kid megnevezést alkalmazza, és aki elmondása szerint kétéves kora óta dívaként öltözködik.
A weimari szellemű politika nem megérteni és konszenzust keresni, hanem elválasztani és hergelni akar – s hogy ezt mennyire eredményesen teszi, az jól kivehető az egyébként korrekt ítélet gyalázatos indoklásából: a másodfokú bíróság azért utasítja el a Labrisz keresetét, mert Orbán Viktor véleménye szerint összefüggés lehet a homoszexualitás és a pedofília között. Nos, attól, hogy ketten is előadnak egy primitív, uszító szándékú ostobaságot, az még primitív, uszító szándékú ostobaság marad, és nehogy már attól váljon jogszerűvé, hogy ezek egyike maga Magyarország megfellebbezhetetlen tekintélyű nemzetvezetője, a legfőbb hűbérúr. Ez a vélemény attól jogszerű, hogy egy vélemény: Németh György szociológus-közgazdász aljas szándékú és ostoba véleménye, de akkor is vélemény, amellyel egyáltalán nem lehet semmi dolga a bíróságnak.
Olyan sokszor küzdöttek már a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédei a szabad véleménynyilvánítás jogáért – többek közt az én védelmemben is –, hogy igazán fájdalmas látni őket az ezzel ellentétes oldalt képviselni.
Semmiben nem értek egyet Németh Györggyel, de mindennél fontosabbnak tartom, hogy szabadon elmondhassa a magáét, akkor is, ha az épp nem is az övé, hanem a kurzusa mondja tollba neki.
Eszemben nincs uszítani vagy ostobaságokat terjeszteni, de olyan országban szeretném kifejezésre juttatni az etikusnak és érvényesnek szánt mondandómat, ahol Németh György is megfogalmazhat akármit, amíg nem szólít fel fizikai erőszakra – mert amit Németh György mond, az nem pusztán gyűlöletkeltő szándékú és primitív ostobaság, de biztosíték is arra, hogy bármilyen álláspont ismertethető legyen, s nem azért, mert az a legfőbb hűbérúr fülének kedves, hanem mert a szabad szólás önérték: tartalmától függetlenül a felvilágosodás és a polgári társadalmak egyik legfőbb vívmánya.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Dúró Dóra független képviselő az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. november 30-án. Fotó: Kovács Attila / MTI)