Ha pusztán Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt eddigi kampányából indulnánk ki, akár legyinteni is lehetne az ellenzék győzelmi esélyeire. A sok rossz, félreértelmezhető mondat, a hat ellenzéki párt közötti véleménykülönbségek, valamint Márki-Zay saját szövetségeseit elmarasztaló korábbi szavai megtették káros hatásukat: a legtöbb közvélemény-kutatás Fidesz-vezetést hoz ki. Mégis korai lenne nagyokat inni a narancsos medve bőrére.
Néhány százalékpontos hátrányt még behozhat az Egységben Magyarországért elnevezésű összefogás a kampány végéig. Figyelembe kell venni, hogy
a politika dinamikus, folyamatosan változó folyamat, amelyben a nagy esélyesek könnyen orra bukhatnak.
Láttunk már olyan kampányokat, amelyek vaskos meglepetést okoztak – a 2016-os amerikai kampány idején sokak meglepetésére és megdöbbenésére kerekedett felül Donald Trump, akit eleinte komolytalan bohócnak állítottak be (a népi szavazatok tekintetében ugyan Hillary Clinton demokrata párti jelölt hárommillióval több voksot kapott, de a választási rendszer sajátosságai következtében Trump kapott több elektort). A brexitnépszavazás eredménye – az Európai Unióból való kilépést igénylők szűk többsége – is nagy meglepetést okozott. Mindebből következik, hogy a Fidesz mostani előnye ellenére nem eleve lefutott a választási küzdelem.
Magyarország mindennapjainak valósága, a hatalmi erőviszonyok és a választási kampány együttesen döntik el, ki lesz a miniszterelnök április 3-a után.
A mindenkori kormány nézőpontjából meglehetősen nehéz ennek a népnek a kedvére tenni pesszimizmusra való erős hajlama miatt. Ebben az országban sokan a ténylegesnél is sötétebbnek hajlamosak látni, mennyire élhető az országunk, vagyis milyen állapotban vannak a kórházak, az iskolák, a tömegközlekedés vagy a közhivatalok. A fejlettebb Nyugat évszázadok óta viszonyítási pont, az elmúlt másfél évtizedben több százezren vándoroltak ki az országból, hogy magasabb életszínvonalat élvezhessenek. Most sincs olyan általános érzésünk, hogy fejlett országban élnénk, pedig az Orbán-rendszerben kétségtelenül nőttek a bérek, valamelyest javultak a szolgáltatások. Utóbbira több példát is lehet említeni: sok pénzt költöttek és fognak költeni a vasút fejlesztésére, bővültek az okmányirodák, az online elintézhető ügyek (a legújabb kormányzati bejelentés szerint a közműátírás mostantól szintén elintézhető elektronikusan, vagyis nem kell személyesen ügyet intézni), felújítottak vidéki kórházakat, jelentősen emelték az orvosi béreket. A munkanélküliség – különösen Budapest térségében és az Észak-Dunántúlon – alacsony, inkább a munkaerőhiány okoz kihívást.
A bérekkel kapcsolatban sokaknak még sincs olyan érzésük, hogy nagyon meg lennének fizetve, az életszínvonal-emelkedés dinamikáját ráadásul egy időre megtörte a 2020–21-es pandémiaválság okozta gazdasági visszaesés. Még mindig elég jelentős a szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel fenyegetettek aránya, a KSH 2020-as adata szerint 18,2 százalék. A kormányoldal számára figyelmeztető jel, hogy a Medián decemberi felmérése szerint a szavazók többsége is úgy látja, rossz irányban mennek a dolgok.
Orbán Viktor tizenkét éve kormányoz folyamatosan, az idő előrehaladtával egyre kevésbé mutogathat hitelesen az elődeire.
Az egykor önkormányzatokhoz tartozó iskolák és kórházak vagy az építési hatósági jogkörök is az államhoz kerültek. Vagyis a miniszterelnök kiemelt felelősséget visel a hazai közállapotok alakulásáért, és mivel maradt bőven gond a mindennapjainkban, egy ügyes ellenzék számos ponton tudná emiatt hatásosan támadni a kormányoldalt.
A Fidesz győzelmi esélyét növeli az a helyzet, hogy az Orbán-kormány félresöpörte az állam semlegességéről szóló elvet, és az államot a kormánypárt szolgálatába állította. Az EBESZ 2018-as országgyűlési választásokról szóló jelentése megalapozottan állapította meg, hogy a magyar állam – a több milliárdos hirdetési kampányokkal, az államapparátus bevetésével – aktívan beavatkozott a választási kampányba a Fidesz oldalán, és a mostani választások idején is ezt láthatjuk. A legfontosabb közjogi pozíciókba (például köztársasági elnök, legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke, a Médiatanács elnöke) fideszes vagy Fidesz-közeli emberek kerültek, és nekik is szokott szerepük lenni a választások kapcsán (például az ÁSZ néhány hónappal a 2018-as országgyűlési választások előtt szabott ki több száz millió forintos büntetést a Jobbikra).
Az országos sajtó és média erősen Budapest-központú tálalásában kevésbé jelenik meg az állam Fidesz iránti elfogultságának jelentősége vidéken, pedig ez a tényező is magyarázza Orbán Viktor tartós hatalmát. A megyei kormányhivatalok élén több esetben fideszes politikus áll, akinek feladata nem pusztán a központi állami akarat végrehajtása helyi szinten, de a helyi fideszes képviselőjelöltek győzelmének előmozdítása is (például pár napja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormánymegbízott a helyi fideszes képviselő jelenlétében adta át a megújított kormányhivatalt Vásárosnaményban). Falvakban, kisebb városokban – főleg azokban a térségekben, ahol az állam vagy a helyi önkormányzat a legnagyobb munkáltató –
a politikailag irányított kormányhivataloknak jelentős befolyásuk van a helyi viszonyokra, itt az ellenzék pártszervezetei kevésbé is tudtak eddig érvényesülni.
Nem véletlen, hogy a községekben az ellenzék eddig csak eléggé gyenge eredményt tudott felmutatni, és az eddigi felmérések arra utalnak, hogy a helyzet mostanra lényegesen nem változott meg. Nem egy ellenzék felé hajló városhoz csaptak zömében kormánypártokra szavazó falusias területeket a Fidesz-többség választójogi reformja következtében, és ez továbbra is jelentős akadály az ellenzék választási győzelme előtt.
A NER választási rendszerének tükrében – egyetlen forduló a korábbi kettő helyett, az egyéni választókerületek súlyának növekedése – észszerűnek és szükségesnek tűnt a parlamenti ellenzéki pártok összefogása. Az ellenzéki előválasztás azonban súlyos sebeket ejtett a versengő felekben, és a végén nem azt a jelöltet – vagyis Karácsony Gergelyt – „dobta ki a gép”, akire majdnem mindenki számított, hanem a pártok nagy részével már korábban is hűvös viszonyt fenntartó Márki-Zay Péter lett a miniszterelnök-jelölt.
Ennek a politikusnak bizony nem erőssége a diplomáciai érzék, nem bizonyult az ellenzéki pártok integratív személyének, és ebből máig sok probléma keletkezett.
A zárt ajtók mögötti sok vita, veszekedés értékes időt és energiát vett el az ellenzéktől. Az ellenzéki akcióképesség korlátozott voltát mutatja, hogy a népszavazási kezdeményezésükhöz a szükséges aláírások összegyűjtése egy hónapjukba telt, holott csak az előválasztáson részt vevők – tehát a nyíltan kormányváltást akarók létszáma – meghaladta a nyolcszázezret, vagyis illett volna a kérdésenként szükséges kétszázezer aláírást néhány nap, de legfeljebb egy hét alatt összegyűjteni. Nem javítja a helyzetet, hogy a pártok – különösen a DK és a Jobbik – a saját egyéni választókerületi jelöltjeikre koncentrálnak, vagyis kevés az esély arra, hogy jelentős pénzzel, emberanyaggal támogassák meg más pártok ellenzéki jelöltjeit. A pártérdekek szempontjából logikusan járnak el, de az összellenzék győzelme szempontjából már kevésbé, ugyanis lényegesen jobb megoldásnak kínálkozott volna a helyi kampányok teljes összehangolása, azaz a hat ellenzéki pártnak összevont kampánystábokat kellett volna felállítani mind a 106 egyéni választókerületben. Rontja az ellenzék esélyét az is, hogy továbbra is elég feszült a kapcsolat Márki-Zay Péter és a legtöbb ellenzéki párt között, még ha a konfliktusok élessége decemberhez vagy január első feléhez képest enyhült is valamelyest. Az sem mutat jól, hogy a közös lista késik: bár év végére, legfeljebb januárra tervezték az elkészítését, még február elején is vita tárgya volt az ellenzéken belül.
Ezzel szemben a Fidesz kifelé egységes politikusgárdát, nagy aktivistahálózatot, jelentős erőforrást tud felmutatni. A párt helyi politikusai és képviselőjelöltjei – különösen vidéken – már hónapok, évek óta szorgalmasan látogatják a választókerületük rendezvényeit, rendszeresen szerepelnek a helyi médiumokban. A NER rendszere konszolidálódott, évek óta viszonylag kiszámíthatóan zajlik a politikai-gazdasági élet.
A Fidesz versenyhátránya, hogy az Orbán-ellenességnek jelentős politikai piaca van.
Viszonylag sokaknak van elegük a mostani kormányfőből, nem véletlen, hogy Márki-Zay Péter eddigi legjobb kampánytechnikai húzása a mostani kormányfővel szembeni ellenérzések felszítása volt. Összességében viszont eddig rosszul alakult az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének kampánya. Könnyen lehet, hogy a végén majd azt kell mondanunk, hogy a parlamenti ellenzék választási győzelmét maga Márki-Zay Péter puskázta el.
De hátha hibázik a Fidesz is április 3-ig…
A szerző független politikai elemző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)