Mindössze pár hét telt el azóta, hogy végleg elszakadt legutóbbi életre szóló szerelmétől, és Kulcsár Edina már megint a mámoros boldogságával kampányol. Elképesztő, milyen gyorsan lezárult a diszkrét időszak, melynek során önérzetesen védelmezte magánéletét a kíváncsi szemek elől, s szólította fel a szervezett bulvár terjesztőit és fogyasztóit, hogy a maguk dolgával törődjenek – ráadásul nagyon jó érzékkel épp ekkorra időzítette debütálását énekesnőként a szeretője által írt és a férjének címzett, szakítós trashpopslágerével.
Most azonban már minden a régi, mindössze a pasijának személye változott, az egykori szépségkirálynőn korábbi boldogságának külsőségeivel összevetve egyáltalán nem lehet észrevenni semmilyen változást:
a szerelem már megint őrületesen tombol, ahogy azt a kényszeres sikerdemonstráció hazugságkultúrája megköveteli,
a rapper-producer családja befogadta Edinát, a hazai nyilvánosság megtudhatta, hogy anyóspajtás a legjobb barátnő, és akinek ilyesmire szüksége van, már mindennapi életbölcsességeket, párkapcsolati és szakítási tanácsokat is kaphat az instadívától. Tegnap egy ország előtt bukott meg a rémmesébe illő boldogságával, de ma már professzorként oktat a magánélet sikerének mibenlétéről. Aligha lehet könnyű kozmetikázni a rinocéroszbőrt – ez a gádzsi egy nap még politikus lesz, én szóltam.
Az igazán meglepő fordulat azonban az, hogy az önérzetesnek tűnő édesanya, aki slágerében arról énekel, hogy ő nem gyenge, ezúttal azzal büszkélkedik, hogy tiszteletben tartja a roma hagyományokat, amelyek szerint szájra tilos nyilvánosan puszit adnia, továbbá tilos férfiakkal egy asztalhoz ülnie, ha azok üzletről beszélnek.
Nos, ha Kulcsár Edina szerint a GwM ajkát illető puszizás akkora magánügy, hogy még a saját gyerekei sem láthatják, és ennek érvényesítéséhez nem elég a meggyőződése, hanem valami homályos tartalmú hagyományra kell hivatkoznia, hát identitása rajta, afelől pedig csak mellesleg érdeklődöm, hogy mit tart a roma hagyomány arról a férjes asszonyról, aki egy másik férfi mellett kel és fekszik? Az az érzésem, hogy GwM és Edina kapcsolata nem kifejezetten a tradíciók követésére épül, de persze értem én, hogy a hagyománytisztelet ma már nem több mint egy divatirányzat a sok közül, csakúgy, mint a gengszterstílus – az azonban, hogy az asztalnál nem ülhet nő, ha ott komoly ügyekről esik szó, nem más, mint a teljes női nem sötétséges lenézése.
E szerint az úgynevezett hagyomány szerint férfi bármikor, nő bizonyos esetekben, míg háziállat soha nem ülhet asztalhoz – ha ez tényleg cigány tradíció, akkor minél előbb le kell számolni vele.
Ahol az ország első számú instaprimadonnája önmaga megalázását és jogfosztását önérzetesen vallja meg, mint valami nemes tradíciót, ott nagyon nagy a baj. Bármilyen siralmas is a tény: Kulcsár Edina százezrek szemében példakép és inspirációforrás – az asztal, amihez nem ülhet le, meg nettó gyalázat. Amikor úgy nyilatkozik erről, mint tiszteletet érdemlő tradícióról, nemcsak önmagát szolgáltatja ki ennek a förtelmes bánásmódnak, de egyben cigány és fehér nők tömegét is.
Edina, nem igaz, hogy félúton állsz a férfi és a jószág között. Ne hidd el, hogy létezik olyan asztal és olyan tárgyú beszélgetés, amelyik mellé nem szabad leülnöd. Egy sikeres nő vagy, az isten szerelmére – ideje, hogy egy kis tartást tanúsíts.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Kulcsár Edina 2014. július 20-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)