Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.

Mit is kell választási csalásnak tekinteni? Azt, amikor nem a tényleges választói akarat érvényesül, a választói akarat több szinten is deformálódik. Ez – és szinte minden probléma – egészen az Alaptörvényig vezet vissza.

Jelenleg sem az egyenlőség, sem a titkosság, sem a közvetlenség, sem a szabad kifejezés nem tükröződik a választási rendszerben. 

Az Alaptörvény semmilyen garanciát nem tartalmaz az elvek biztosítására, ellenkezőleg: annak keretjogszabály jellege miatt úgynevezett „sarkalatos” törvényekbe utalja a részletszabályokat. Az pedig olyan részletszabályokat fogalmaz meg, amelyek kizárják az Alaptörvény elveinek érvényesülését.

Kezdjük az egyenlő választójog hiányával. A választási rendszereknek két fő fajtájuk van: arányos és többségi rendszerek. A tisztán arányos választási rendszerben csak pártokra szavaznak, a közöttük kialakuló erősorrend alapján szereznek mandátumot, míg a tisztán többségi rendszerben egyéni képviselőkre lehet szavazni és a nyertes viszi el a mandátumot. Ez utóbbi rendszer jellemzi az angolszász választási rendszert. És létezik a vegyes rendszer, amelyben vannak pártlisták is és egyéni képviselők is. 

Ha csak listás választás lenne, egyik párt sem kapna önmagában többséget, a rendszer koalíciós kormányzást kényszerítene ki. Ha csak többségi rendszerű lenne, csak egyéni képviselőkre lehetne szavazni, ebben a helyzetben a pártkötődés fellazulna, ami nem érdekük a pártoknak. Éppen ezért a hatalom a vegyes választási rendszert szereti, amellyel aránytalanul nagy hatalmat lehet szerezni. Ennek a választási rendszernek a lényege: a mandátumok egy részét pártlisták alapján, egy másik részét a pártszínekben induló egyéni képviselők közül választják. Ettől válik egyenlőtlenné a választójog.

Egy példával érzékeltetem a problémát. Ha csak pártlisták alapján választják meg a képviselők 30 százalékát, és ennek során az első és a második helyen végzett párt között csak 1 százalék a különbség, ez fejezi ki tisztán a választói akaratot és a pártok tényeges támogatottságát. Viszont, ha a maradék 70 százalékot a zöld szeműek, a kék szeműek és a barna szeműek közül kell megválasztani, és ennek során az 1 százalékos előnyt a nyertes párt minden csoportban megőrzi, akkor a választás végén a nyertes pártnak nem 1 százalék lesz az előnye, hanem 80-90 százalék. Na, ezért választja a hatalom a vegyes rendszerű választási szisztémát az aránytalan többség megszerzése érdekében. Ebben a rendszerben nem tud érvényesülni a választójog egyenlőségének elve, mert mindkét esetben pártra kell szavazni, de a második szavazás már nem egyenlő. Két szavazás akkor lenne elfogadható, ha két házból állna az Országgyűlés, de csak egy van. 

A vegyes rendszerű választás igazolásának indokaként a stabil kormányozhatóságot állítják. Ez mit is jelent nálunk? Hogy előálljon valaki, aki következmények nélkül közli, hogy „négy évig nem csináltunk semmit”, „elkúrtuk”, illetve hogy szintén következmények nélkül a közvagyont minél zökkenőmentesebben tudják magánosítani. Ezért nem mindegy, hogy milyen a választási rendszer. 

A választási jogban van egy olyan elem, amikor a választói szavazatokat azok javára számolják el, akik ellen azokat leadták, a töredékszavazatok elszámolása során. Ez az egyik legdurvább „törvényes” csalás. Az egyéni választókerületekben a nem a nyertes jelöltekre leadott vesztes szavazatokhoz néhány mandátumot fenntartanak, azért, hogy ne tűnjön fel ennek a szavazási elemnek az aránytalansága, „ne vesszenek el a szavazatok”. Ezeket a maradék szavazatokat összekeverik a nemzetiségi listákra leadott szavazatokkal, majd azokat arányosan kiosztják a pártlisták között. A baj az, hogy az egyéni mandátumot elnyerő párt is sorban áll ezért a mandátumért, hiába ellene adták le azokat a szavazók. A jelenlegi hatalomnak ezzel a technikával lett meg a 2/3-ot biztosító mandátuma.

Mi a helyzet a választók szabad akaratával? Alapvetően központi félretájékoztatással térítik el. Négy évvel ezelőtt minden közmédiából a migráns, Soros, Brüsszel szlogenek folytak. De mi a valóság? Az EU kötelezettségszegési eljárása megszűnt ellenünk a migránskvóta teljesítése miatt. Ezzel a választókat szándékosan megtévesztették. A szerződéses jogban a megtévesztés alapján kötött szerződés érvényteleníthető, de az ország sorsát meghatározó döntés meghozatalakor mindez következmény nélküli.

Befolyásolja a választói döntést olyan tisztességtelen eszközökkel, mint a választás előtti szja-visszatérítés, amivel gigantikus hiánya lesz a költségvetésnek, és ami már most inflációt generál. Árstopot vezettek be több termékre, a károsultak kártalanítása nélkül, az ő költségükre. 

A titkossággal is hasonló problémák vannak. Közszájon forognak különböző listák, amelyekben pártszimpátia alapján gyűjtik a szavazókat. Ha ehhez hozzáadjuk a Pegasust, még tudomást sem szerzünk arról, hogy bennünket is besoroltak. 

A választási jogalkotás az egyes szavazatok szintjén is beépítette a csalás lehetőségét a rendszerbe. Ha végigvesszük a folyamatot a szavazólapok gyártásától a szavazólapok leadásáig, nem marad kétség afelől, mennyire tisztességtelen az egész eljárás.

Sok szavazóköri jegyzőkönyvet átolvastam a legutóbbi választás során, és mindben közös volt, hogy hiányzott belőlük a megkapott szavazólapok száma, és a megmaradt, fel nem használt szavazólapok száma. A szavazókörök a választás előtt egy nappal kapták meg a szám szerint nem jegyzőkönyvezett számú szavazólapot, így egy egész napjuk maradt arra, hogy „gazdálkodjanak” azokkal. Ez most sem változott.

A választási eljárási törvény 197. §-a igen „érdekesen” szabályozza azt az esetet, amikor valamilyen oknál fogva több szavazólap kerül az urnába, mint ahányan szavaztak. Ez egyáltalán nem okoz érvénytelenséget. Az történik, hogy ilyenkor arányosan minden jelöltnél lecsökkentik a szavazatszámot a ténylegesen szavazók számáig. Mit is jelent ez? Ha „gazdálkodtak(nak)” a szám szerint át nem vett és el nem számolt szavazólapokkal, akkor előre ki lehet adni több „baráti” szavazónak előre kitöltött szavazólapokat, amelyek így többletként jelentkeznek majd a bedobásuk után. Mivel nincs érvénytelenség, az történik, hogy a tényleges csalással leadott szavazatok aránytalanul növelik a támogatott jelöltet, és a visszaarányosítás miatt a másra szabályosan leadott szavazatokat érvényteleníti, csökkenti. Ezzel aztán elszállt minden illúzióm a választás tisztességességét illetően. 

De semmit sem bíztak a véletlenre. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező választók jogosultak levélben leadni a szavazataikat. Az ilyen szavazólapokat tartalmazó borítékokat bárki – meghatalmazás nélkül is – eljuttathatja bármelyik szavazókörbe vagy választási irodába, akár összegyűjtve is. 

(A legutóbbi orosz választásokon a moszkvai körzetben toronymagasan vezettek az ellenzéki jelöltek, egészen addig, amíg a távszavazatokat hozzá nem számolták.)

Több mint 400 ezren jogosultak levélszavazásra, míg a külföldön élő, de magyar lakcímmel rendelkezők csak a konzultusokon szavazhatnak. Ez aztán a választási jog egyenlősége. A honlapomon közzétett alkotmánykoncepciómban a választói akarat tűpontos megjelenítése a cél. Minden közvetlenül megválasztott tisztség esetén csak egyetlen szavazata van mindenkinek, az is egyenlő és kizárólag pártlistás szavazati rendszert tartalmaz. Hogy miért a pártlistásat választottam? A koncepcióm lényeges eleme, hogy minden választott tisztségviselőt közvetlen személyi és vagyoni felelősség terhel, mentelmi jog nem létezik. A levadászott képviselők helyébe a sorban következő lép, így nem kell állandóan szavazásokra járni. A jelenlegi választási rendszer leginkább egy valóságshow szimpátiaszavazásához hasonlít, szimpátia- és antipátiaszavazás folyik. A koncepciómban ez is megszűnik, csak pártprogramra lehet szavazni, amelyből számon kérhető, kötelező kormányprogram lesz, így lesz kiszámítható a jövőnk.

De vajon mit lehet tenni ezzel a visszaélésre épült, hatalomközpontú választási rendszerrel? Könnyű arra jutni, hogy akkor elmenni sem érdemes – ami igaz is, csak ez nem old meg semmit. Minél nagyobb a részvétel, annál erősebben legitimálja a csalást, és annál nagyobb tere marad a csalásnak. 

Az egyetlen megoldás az lenne, ha már egyetlen szavazásra sem kerülhetne sor az Alaptörvény és az ilyen választási jog hatálya alatt. Létezik erre is jogszerű eljárás, a hatalom ellenére is, de ahhoz egy másik alapjogot kellene gyakorolnunk, az ellenállás jogát.

A szerző ügyvéd.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Urnába dobja szavazatát egy választó az európai parlamenti választáson a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban kialakított 11-es szavazókörben 2019. május 26-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)