A második világháború kitörése, 1939 szeptember elseje után folytatott titkos béketárgyalásoknak jelentős irodalma van. Ismert, hogy Hitler a francia hadsereg legyőzése és Párizs elfoglalása után több diplomáciai csatornán keresztül is tárgyalásokat kezdeményezett Nagy-Britannia vezetőivel, még az „angliai légi csata” előtt, majd azután is, amit Churchill elutasított. A kompromisszumos béke előkészítését szolgálta Rudolf Hess titkos repülőútja 1941. május 10-én, amit monográfiák tucatjai tárgyalnak, brit és a német levéltárak iratai alapján. A történészek sokat publikáltak Molotov és Ribbentrop tárgyalásairól is, nemcsak a világháború kitörését közvetlenül megelőző, a titkos függelékben Lengyelországot felosztó, 1939. augusztus 23-án megkötött náci–szovjet paktumról.
De a nyugat-európai harcok kitörése után, 1940. november 12-én és 13-án Berlinben tartott Molotov–Ribbentrop tárgyalások iratanyaga is ismert. Ebben a brit birodalom felosztásáról, az orosz-japán kapcsolatoktól, Törökországról, Finnországról, Bulgáriáról, Romániáról és a nyersanyag-szállításokról is tárgyaltak. Ekkor a két külügyminiszternek, illetve a személyesen tárgyaló Hitlernek és Molotovnak már nem sikerült megállapodnia, mert Németország aránytalannak minősítette a Szovjetunió korlátlan befolyásra támasztott igényét a Balkánon, illetve Finnország vonatkozásában. Hitler az 1940 novemberi szovjet-német tárgyalások kudarca után adta ki a parancsot a Szovjetunió elleni támadásra, a Barbarossa-terv részletes kidolgozására.
1941. június 22-e, azaz a Szovjetunió elleni német támadás megindulása után hivatalos tárgyalásokra többé nem került sor a náci Németország és a vele hadban álló, szövetséges államok (azaz a Szovjetunió és Nagy-Britannia, illetve Japán hadba lépése után, 1941 decemberében hozzájuk csatlakozó Egyesült Államok) között. Ugyanakkor több forrás is arra utal, hogy
Hitler és Sztálin a háború folyamán többször is próbálkozott különbéke kötésével, és ennek során felmerült Ukrajna felosztása Szovjetunió és Németország között. Ezek a szigorúan titkos tárgyalások 2022. február 24-e, Vlagyimir Putyin agressziójának kezdete óta különösen érdekesek,
hiszen következtetéseket lehet belőlük levonni arra nézve, hogy milyen kilátásai vannak a békeszerződésnek az ukránok és az oroszok között.
Sztálin és Hitler első kapcsolatfelvételére közvetlenül a német támadás első hetében, 1941. június végén került sor a szovjet diktátor kezdeményezésére. Nikita Petrov ukrán történész a Novaja Gazeta című kijevi újság 2022. április 15-i számában levéltári dokumentumok alapján írt cikket arról, hogy ekkor Sztálin késznek mutatkozott arra, hogy a hadműveletek szüneteltetése és a fegyverszünet életbe léptetése fejében szerződést kössön Hitlerrel. Petrov szerint Sztálin megbízta Lavrentíj Beriját, aki parancsot adott Pavel Szudoplatovnak, az NKDV magas rangú tisztjének, hogy vegye fel a kapcsolatot a semleges Bulgária egyik moszkvai diplomatájával, s rajta keresztül ajánljon engedményeket Hitlernek.
Az „új breszti békében” Sztálin késznek mutatkozott átengedni a németeknek azokat az ukrajnai területeket, melyek a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékában kerültek a Szovjetunióhoz, továbbá hajlandónak mutatkozott arra is, hogy Hitler javára lemondjon az előzőleg a Szovjetunióhoz csatolt balti köztársaságokról is. A név szerint meg nem nevezett bolgár diplomata továbbította az ajánlatot Berlinbe, de a németek, akik a támadás kezdeti szakaszában váratlan gyorsasággal nyomultak előre, elégtelennek találták Sztálin ajánlatát, és nem reagáltak rá.
Megjegyzendő, hogy Sztálin csak 1941. július 3-án mondta el nevezetes rádióbeszédét. Hallgatóságát a következőképpen szólította meg: „Elvtársak! Polgárok! Testvérek! Hadseregünk és hajóhadunk katonái!” Ebben reagált először a náci Németország agressziójára, és szólított fel a haza védelmére. Elképzelhető, hogy az előző napokban még valóban tárgyalni akart Hitlerrel. Az ukrán történész szerint Berija és bizalmasa, Szudoplatov 1953-as, titkos pereiben egyes vallomások utalnak Sztálin 1941. június végi tárgyalási kísérletére, amit azonban későbbiekben a legszigorúbban igyekeztek titkolni. (Szudoplatovot, aki megszervezte Trockij meggyilkolását, majd részt vett az ukrán nacionalista mozgalmak felszámolásában és az amerikai atomtitok megszerzésében is, az 1953-as perben tizenöt év börtönre ítélték, majd kiszabadult, és 1996-ban halt meg.)
Még titkosabb, és az antifasiszta koalíció felbomlásával fenyegető volt a harmadik, szigorúan titkos Molotov–Ribbentrop-találkozó 1943 kora nyarán, melyről érdekes módon magyar forrás, Páva István Jelentések a Harmadik Birodalomból – A magyar diplomácia a II. világháborúban című munkája is beszámol.
1943 júniusában a németek által megszállt Kirowográdban Molotov és Ribbentrop titkos tárgyalásokat folytatott a háború befejezésének lehetőségéről, megegyezni azonban nem tudtak, mert a németek a Dnyeper vonalától nyugatra fekvő területek megtartását kérték, míg az oroszok ragaszkodtak a korábbi nyugati határhoz. A tárgyalások félbeszakadásához az is hozzájárult, hogy arról az angolszász hatalmak is tudomást szereztek és az oroszokat a megbeszélések felfüggesztésére szólítottak fel
– foglalja össze a Páva István könyvében található információkat történész kollégája, Szekér Nóra. Molotov és Ribbentrop titkos találkozójáról beszámol Basil Liddell Hart is a New York Times 1971. január 4-i számában megjelent cikkében. Hart az egyik legkiválóbb hadtörténész volt, aki a második világháború után jó kapcsolatban állt Heinz Guderian német tábornokkal.
Az 1943. júniusi titkos német–szovjet tárgyalásokra már a szövetségesek El-Alameinnél elért sikere és a sztálingrádi csata után, de még a kurszki nagy páncélos csata előtt került sor, amikor a Wermacht és a Vörös Hadsereg erőviszonyai még kiegyenlítettnek tűntek. Ami viszont a Hitler-ellenes koalíció szempontjából különlegesen lényeges volt, 1943. január 14-e és 24-e között tartották a casablancai konferenciát. Ezen az amerikaiak és a britek elfogadták, hogy Németország részéről csak a feltétel nélküli megadás fogadható el, vagyis előre kizárták a béketárgyalások lehetőségét Hitlerrel.
1943. május elsején a Sztálin is csatlakozott a casablancai konferencia határozatához, de ez nem tartotta vissza attól, hogy alig több mint egy hónappal később elküldje Molotovot tárgyalni a németekkel.
A szovjet–német különbékének és Ukrajna felosztásának nem volt esélye. Egyrészt azért nem, mert Sztálin a német agresszió első időszakában, amikor a Vörös Hadsereg defenzívában volt és óriási területek feladására kényszerült, sem adta fel imperialista ambícióit, nem volt hajlandó lemondani a birodalmához csatolt területekről, így Nyugat-Ukrajnáról sem. „Telhetetlensége” – ahogy ez 1940 novemberében, Molotov berlini tárgyalásai során kiderült – még 1943 júniusában is felháborította Hitlert, aki nem volt hajlandó lemondani a „jobb parti” Ukrajnáról. Sztálin viszont, aki akkor már az USA és Nagy-Britannia szövetségese volt, és részesült a „kölcsönbérleti törvény” (Lend-Lease Act) keretében szállított nagy mennyiségű katonai felszerelésből és hadianyagból, joggal gondolhatta, hogy az erőviszonyok számára kedvezően alakulnak.
Nem világos továbbá, hogy ha a Szovjetuniónak és a Németországnak sikerül megállapodnia Ukrajna felosztásáról, mennyire lett volna tartós a két agresszív nagyhatalom közötti béke, tekintettel a különböző, egymással is harcoló partizáncsoportokra, nemzeti függetlenségi mozgalmakra. Azt sem tudni, hogy a Szovjetunióval kötött esetleges különbéke után miként alakulnak a náci Németország kapcsolatai a nyugati hatalmakkal, hisz 1943-ban már a vége felé közeledett a kelet-európai zsidóság megsemmisítése, a holokauszt, melynek részleteivel mind Moszkvában, mind Londonban, mind Washingtonban tisztában voltak.
A második világháborús előzmények után mintegy nyolcvan évvel, az orosz–ukrán háború kitörése után sem sokkal biztatóbbak a béke kilátásai, mint 1943-ban.
A két fél közötti béketárgyalásokon nyoma sincs a közeledésnek. A békemegállapodás előfeltétele lenne a tűzszünet, a háborús cselekmények szüneteltetése, melyhez egy lépéssel sem vagyunk közelebb 2022. február 24-e óta. Mindehhez még vegyük azt is hozzá, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországa „nácitlanítani” akarja és népirtással vádolja Ukrajnát, amely a maga részéről sokkal megalapozottabban, háborús és népellenes bűncselekmények tömeges elkövetésével vádolja az orosz agresszorokat. Tragikus tény, hogy a második világháború során elkövetett szörnyűségek árnyai még ma is rávetülnek a szenvedő Ukrajnára.
(Borítókép: 1942/1943 – A Sztálingrádi csata. Fotó: Laski Diffusion / Getty Images)