Sietek előrebocsátani: szombat éjjel (is) a Liverpoolnak drukkoltam. Mint mindig. Szenvedélyes és eltántoríthatatlan Liverpool- és Klopp-rajongó vagyok. Úgyhogy tessék ezt a cseppet sem mellékes körülményt figyelembe venni most, amikor ódát készülök írni a Real Madridhoz.
Természetesen átéltem Karim Benzemáék semmivel sem magyarázható, irracionális fordítását az idei Bajnokok Ligája-kiírás nyolcad- (a katari olajdollárokkal kistafírozott PSG ellen), negyed- (a címvédő Chelsea volt az áldozat) és elődöntőjében (Josep Guardiola robotszerűen tökéletes Manchester Cityjét küldték korai vakációra). A City elleni visszavágót odasorolom minden idők három, általam látott legfantasztikusabb futballmeccse közé. Szóval pontosan és tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a Real Madrid még véletlenül sem a földkerekség legerősebb futballcsapata.
És mégis az.
A Real Madrid-jelenség e pillanatban a tudomány (mert sokak szerint a futball is tudomány, és mindjárt megcáfolom, hogy miért nem az) határterülete, legsokkolóbb paradoxona.
Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Ahogy közeledett 2022. május 28., a Bajnokok Ligája döntőjének napja, egyik (ál)tudományos analízis született meg a másik után a honi médiában. (A külföldiben jóval kevesebb, talán arrafelé jobban értenek a focihoz? Még az is lehet.) Minden neofita elemző kötelességének tartotta, hogy szigorúan adatalapú (dicsőség a Big Datának!) okfejtéssel bebizonyítsa, miért törvényszerű, hogy a Liverpool nyeri meg fennállása hetedik BEK /BL-serlegét, és nem a Madrid a tizennegyediket.
Elhangzottak a kötelező varázsszavak, mint például a „félterület”, amit senki sem játszik be olyan tökéletesen, mint Trent Alexander-Arnold. Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a magyar nyelvben értelmetlen az angolból (half space) tükörfordított félterület szó, sőt ilyen szó nincs is. (Hogyan lehet egy absztrakt fogalomnak, a területnek fele?) Nos, az lehet, hogy tökéletesen játssza be a félterületet (mit is?), meg jobb bekk létére ontja a gólpasszokat, de olyan gyönyörűen hagyta egyedül Vinícius Júniort az 59. percben a gólja előtt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Azt is olvastam, hogy a Liverpoolnál semmit sem bíztak a véletlenre, és felkészültebben várták a Realt, mint valaha.
És hogy a Vörösök megállíthatatlannak tűnnek, mert olyan fantasztikus az analitikai hátterük.
Merthogy olyan klubmodellt építettek, amelyben a csapatot vezető Jürgen Klopp úgy viszonyul a részfeladatokért felelő, szakik által alkotott szakmai stábhoz, mint a pályán nyújtott lehengerlő teljesítmény a felkészítés széles spektrumához.
Tessék?! Aki megfejti, hogy ez a mondat mit is jelent, annak veszek ajándékba egy VIP-jegyet a következő BL-döntőre.
Azt is megtudtuk az elemzésekből, hogy Thiago átlagban 96-szor találkozik a labdával egy meccsen. Oké, és akkor mi van? Lehet, hogy Vinícius csak egyszer, de akkor be is rúgja.
Mourinho mondta annak idején, amikor Real-edzőként minden idők legerősebb Barcelonájával küszködött éveken keresztül:
Azt szeretem, amikor nem nálunk van a labda, mert akkor nem tudjuk elveszíteni, és nem tud kontrázni az ellenfél.
Szombat éjjel 24 kapura lövése volt a Liverpoolnak, és négy a Real Madridnak. Az eredmény? 1–0 a spanyoloknak. Azoknak a spanyoloknak, akik a csoportkör első meccsén 2–1-re kikaptak a Sheriff Tiraspoltól. Nem a Manchester Citytől, hanem a Sheriff Tiraspoltól!
Persze nem véletlenül vagyok javíthatatlan ’Pool- és Klopp-rajongó. A német szakember a meccs előtti sajtótájékoztatón szembement az egész világgal, és kijelentette, hogy a Real Madrid a döntő esélyese. Amivel újólag bebizonyította, hogy ért a futballhoz. Ez persze nem azt jelentette, hogy defetista álláspontot képviselt, csak éppen realista volt.
És sajnos be kell látnom, hogy szombat éjjel Carlo Ancelotti jobbnak bizonyult az én imádott Jürgenemnél. Hiszen a végeredménnyel nem lehet vitatkozni, miként azzal sem, hogy ez volt Ancelottinak, a „csendes olasznak” (Quiet Leadership, azaz A csendes vezető az önéletrajzi könyve címe) a negyedik BL-diadala a harmadik csapatával. Ennyi senkinek sincs, három is csak Bob Paisley-nek és Zinédine Zidane-nak. Nem látok bele Carlito kártyáiba, nyilván Valdebebasban is felhasználják a modern technika összes vívmányát, de egyvalamiben ő mindenkit felülmúl: ő a tökéletes „player’s manager”, olyan edző, akit minden játékosa szeret, aki határtalan nyugalmával apafiguraként gyámolítja tanítványait, és hozza ki mindegyikükből a maximumot.
Marco Rossival, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitányával milliószor kitárgyaltuk már Ancelotti nagyságát. Vasárnap délelőtt csak pár rövidke mondattal támasztotta alá az addig elmondottakat.
Ki az egyetlen szakvezető, aki mind az öt topligában nyert bajnokságot? Ancelotti. Kinek van négy BL-trófeája az edzők között? Ancelottinak. Ezek tények, a többi csak duma. Vannak mediatikusabb trénerek Ancelottinál, itt van José Mourinho, Pep Guardiola, Jürgen Klopp, Unai Emery. Nagyszerű szakemberek, óriások ők is. De ha a tényeket nézzük, egyikük sem vetekedhet Ancelottival.
Nem véletlenül mondta Thibaut Courtois a döntő előestéjén, utalva a 2014-es, első elveszített BL-döntőjére, amikor az Atlético Madrid kapuját védte:
Most a jó oldalon vagyok.
És a jó oldalhoz szervesen hozzátartozik Carlito személyisége.
De ha már szóba hoztam Courtois-t, Nálam ő 2022 aranylabdása, bármi történjék az esztendő hátralévő részében, beleértve a katari világbajnokságot is.
Volt négy olyan védése, amelyre nincs magyarázat. Ahogy a 16. percben leért Szalah lapos lövésére. Ahogy a huszadikban beletenyerelt Mané jobb sarokra tartó bombájába, és a kapufára tolta a labdát. Ahogy a hatvanharmadikban kifogta Szalah újabb bombáját.
És a legnagyobb. Ahogy a nyolcvanegyedikben belekapott Szalah közeli lövésébe, arra végképp nincs magyarázat. Ilyen reflex nincs. És mégis van.
Ezzel megérkeztünk a lényeghez. A világklasszisok egyéni bravúrjaihoz. Benzema, Modric , Vinícius Júnior, Rodrygo, Courtois. A Liverpoolnak is van megannyi fantasztikus labdarúgója, de az itt felsoroltak valahogy mások. Nem tudok adekvátabb módon fogalmazni, meg aztán már elcsépelt is ez a frázis, de bennük van a Real Madrid DNS-e. Mint ahogy a szombaton élete játékát nyújtó, eddig háttérben maradó Fede Valverdében is. Valamelyikük mindig előlép, amikor nagyon kell. Benzema a PSG és a Chelsea ellen. Rodrygo a City-visszavágón. Az örökifjú horvát aranylabdás szinte mindig. (Nem véletlen, hogy újabb egy évvel meghosszabbították a szerződését.) Vini szintén, például szombat éjjel. És végül Courtois, aki szerintem a világ legjobb kapusa. (Bocs, Manuel...)
Ezekre a bravúrokra a Big Data, a „half space”, a PPDA-mutató és a Zone7 program sem magyarázat, bármit is jelentsenek ezek a hókuszpókuszok.
Ezek vagy vannak, vagy nincsenek.
Idestova 67 éve, amióta létezik a BEK/BL, mindig vannak...
(Borítókép: A bajnok madridi csapat ünnepel, miután 1–0-ra győztek a labdarúgó-Bajnokok Ligájának döntőjében játszott Liverpool FC – Real Madrid mérkőzésen a saint-denis-i Stade de France Stadionban 2022. május 28-án. Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel)