Megszületett az ítélet Johnny Depp és Amber Heard perében: a szociopátiásan hazudozó metoo-mártírnő hamisan vádolta meg a filmszínészt családon belüli erőszakkal. Johnny Deppet ártatlanul hurcolta meg az amerikai sajtó, és rekesztette ki soraiból a szórakoztatóipar, alaptalanul tették parkolópályára a karrierjét a hollywoodi stúdiók, mert automatikusan hittek a bosszúszomjas asszony hazugságaiban, pusztán mert nőnemű – márpedig egy nő állításait kétségbe vonni a huszonegyedik században maga a legszennyesebb hímsovinizmus.

Nem pusztán a nyugati progresszívek hittek feltétel nélkül Amber Heardnek, de a 444 tényellenőrző felülete, a lakmusz.hu még pár nappal ezelőtt is őt jelenítette meg áldozatként – pedig már sejteni lehetett, milyen ítélet sül majd ki ebből a perből. Úgy tűnik, itt a gyarmatokon a haladó gondolkodásúaknak még hülyébbnek illik lenniük, mint a centrum régióiban, hisz az Egyesült Államokban már hetek óta egyre óvatosabban fogalmaztak a liberális orgánumok azt látva, hogy napról napra derülnek ki Amber Heard hazugságai, napról napra leplezi le a bíróság azt az aljas karaktergyilkosságot, amelyet a megtorló szándékú exfeleség egyáltalán nem egyedül követett el: leszámolásában hűséges szövetségesei voltak a feminista szervezetek, a haladó média felületei és a hollywoodi filmstúdiók.

A tényellenőrök le is lepleztek négy rosszindulatú és valóban hamis, Amber Heard személyét illető internetes pletykát, csak épp arról a harminc egyéb tényről mulasztották el tájékoztatni az olvasóikat, amik speciel Johnny Depp állításait igazolták, és amik a bíróság előtt bizonyították, hogy a volt felesége hazudik. Abban a négy esetben épp nem, amelyeket a tényellenőrök ellenőrzésre érdemesnek találtak, csak az összes többiben.

Hiába ünnepli a nyugati mainstream média Johnny Depp győzelmét, a telexes Sajó Dávid „Senki sem jött ki igazán jól a Depp kontra Heard perből” címmel számol be a történtekről, és konkrétan úgy fogalmaz, hogy „a most lezárult perben a bíróság gyakorlatilag mindkét félnek igazat adott”. Részletesebb értékelése a következő: „Minden jel arra utal, hogy ebben az esetben nincs egyértelműen elítélhető fél, nincs univerzális igazság, csak két, sokféle problémával küzdő ember vagdalkozik össze-vissza a másikról több millió ember szeme láttára. A különbség talán annyi, hogy egyikük egy elképesztően sikeres, egykor dúsgazdag filmsztár, akit mindenki ismer, és akihez mindenki tud egy-két kellemes filmes emléket társítani, addig a másik egy jóval fiatalabb, feltörekvő színésznő, akinek a karrierje éppen akkor indult be igazán, amikor hozzáment Depphez.”

amikor épp most bizonyosodott be, hogy előbb a nyilvánosságnak, aztán meg eskü alatt a bíróságnak is hazudott, hogy volt férjének pályafutását kisiklassa. Miért kell egy újságírónak komisszárként viselkednie egy olyan helyzetben, amikor az általa szemérmetlenül pártolt hazudozó épp szétég a nyilvánosság előtt?

Sajó Dávid kiemeli továbbá, hogy az ítélet „egyértelműen visszavetheti azt a társadalmi fejlődést, ami a háztartáson belüli erőszak női áldozatainak egyre nagyobb számú felszólalásaihoz vezetett, hiszen a téma kritikusainak hatalmas fegyvert adott a kezébe”. Nem értem, Sajó Dávidnak miért kell eljátszania a hülyét: aki kritizálja a jogrend megkerülését, a közvélemény és az elit által bemondásra szolgáltatott eltörlést, az egyáltalán nem feltétlenül kritizálja a családon belül bántalmazott nők egyre nagyobb számú kiállását és felszólalását – esetleg egyszerűen csak úgy gondolja, hogy ezeknek a nőknek a hatóságoktól, nem pedig a bulvárlapoktól kellene védelmet kérniük és kapniuk. Felhívom Sajó Dávid figyelmét arra, hogy az volt a társadalmi fejlődés, hogy a nyugati civilizáció létrehozta a maga jogrendjét, az pedig maga a társadalmi visszafejlődés, amikor a metoo-mozgalom párfogoltjainak valamennyi állítását pusztán a nemi szervük alapján mindenki köteles elhinni, célpontjaik pedig egyszer s mindenkorra lemondhatnak az ártatlanságuk vélelméről.

Sajó Dávid szerint „az ítélet alapján egyesek joggal gondolhatják azt, hogy innentől kezdve minden ehhez hasonló ügy csak egy férfiak elleni boszorkányüldözés, és innentől kezdve a valódi áldozatok szavahihetősége is megkérdőjeleződik” – ez alapján úgy tűnik, maga Sajó Dávid sem tekinti valódi áldozatnak Amber Heardöt. Ennek fényében elképzelni sem tudom, mit akarhat mondani azzal, hogy „a Heard ellen folytatott brutális online kampányok TikTokon, Twitteren, Facebookon vagy a Youtube-on egyértelműen rámutattak arra, hogyan tud egy ember melletti kiállásból elindult hashtag szélsőjobboldali, nőellenes inkvizícióvá formálódni azzal, hogy belekeveredik az identitáspolitika”. Jelzem Sajó Dávidnak, hogy ebbe az ügybe nem keveredett bele az identitáspolitika – ezt az ügyet maga a progresszív kurzus identitáspolitikája teremtette meg: a progresszív kurzus identitáspolitikája fosztotta meg a filmszerepeitől Johnny Deppet, hiszen pénisze van, tehát nyilván nőverő. Egy hazugot hazugnak bélyegezni nem nőellenesség, hanem hazugságellenesség – és ezen az se változtat, ha a hazudozó történetesen egy nő. Amennyire alaptalan, annyira álságos ez a sajnálkozás: Amber Heard azt hazudta, hogy Johnny Depp bántalmazta őt, mert így akarta megtorolni rajta a kicsinyes párkapcsolati sérelmeit – és soha eszébe nem jutott volna, de soha nem is merészelt volna ehhez az eszközhöz folyamodni, ha a metoo-mozgalom nem gyártotta volna le azokat a precedenseket Louis C.K.-től Woody Allenig, amikor egy ilyen leszámolás sikeresen teszi tönkre a meggyanúsított férfi pályafutását, és hatékonyan avatja mártírrá annak egykori partnerét.

Sajó Dávid azzal zárja írását, hogy „elég tanulságos egymás mellé rakni, hogyan alakul a két színész élete a per után: Depp újra élheti a rocksztár életvitelt Jeff Beck oldalán, miközben Heard a sivatag közepén neveli az egyéves gyerekét”. Ugyan kitől várja el Sajó Dávid, hogy ebben a helyzetben a rosszindulatúan hazudozó, szociopata Amber Hearddel érezzen együtt? Miért is kellene sajnálni őt? Az egészséges gyereke miatt? A sivatag miatt, ami mellesleg egy egymillió dollárt érő, úszómedencés ház egy inspiráló művészközösségben? Vagy a nők strukturális elnyomása miatt? Amilyen triviális jelenség ez a mai újságírásban, éppen annyira elkeserítő: Sajó Dávid már a per megkezdése előtt, Johnny Depp nyilvános meggyanúsításának pillanatában oldalt választott, és hiába derült ki a tárgyalássorozat során, hogy a rossz oldalra állt, tévedését csak azért sem hajlandó elismerni, az elköteleződése ugyanis nem Amber Heardről és nem Johnny Deppről, nem a házasságukon belül lezajlott vagy le nem zajlott erőszakcselekményekről szól – ez politikai ügy. A telex.hu munkatársa meg sem próbálja leplezni az iránti meggyőződését, hogy a vaginával rendelkező fél igaza szolgálja, a pénisszel rendelkező fél igaza pedig hátráltatja a társadalmi fejlődést. Ugyan kit érdekel, hogy ki vert meg kit?

Persze ez aligha vigasztalja azokat az ártatlan ezreket, akiket bemondásra töröltek ki a nyilvánosságból a progresszív kurzus jogintézmények helyébe lépő ítélet-végrehajtói: a progresszív médiumok és a multinacionális részvénytársaságok. Eközben a valóban kiszolgáltatott nőket és férfiakat már senki nem akarja megmenteni sem a globális kapitalizmustól, sem a szociális és kulturális kiszolgáltatottságtól, hisz az ő traumáik képezik az üzemanyagot, amellyel a már felébredettek át akarják formálni a világot. A globális nagytőke preventív ellenforradalma gőzerővel hajtja az emberiséget egy egyre gyanakvással telibb és élhetetlenebb jövőbe, amelyben a tények többé már csak nem is vélemények, mindössze ideológiailag vezérelt előítéletek.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Johnny Depp a Fairfax megyei körzeti bíróságra érkezik 2022. május 27-én. Fotó: Ron Sachs / Consolidated News Pictures / Getty Images)