A hitelt gátolni nem egyéb, mint egy test ereit megakasztani!

Az idézet aktualitása nem kopott az évszázadok során. Széchenyi Stádium című, 1831-es írásában a hitelpiac és a gazdasági fellendülés kapcsolatára mutatott rá. Ez az összefüggés azóta is változatlan: a bankszektor a gazdasági környezetével szimbiózisban él, egymás sikere, illetve sikertelensége kölcsönösen meghatározza a másikét. A bankok helyzetének és feladatainak tárgyalása nem választható el a gazdaságpolitika általános céljaitól. Az előttünk álló évekre az alábbi nemzetgazdasági fókuszpontok azonosíthatóak:

• Az EU-s átlagot meghaladó gazdasági növekedés biztosítása.
• A digitális átállás jegyében a közszolgáltatások fejlesztése, az újraiparosítás elindítása.
• Az agrárium és az élelmiszeripar felzárkóztatása, amelyhez a termőföld megbecsülése és a magyar kiskereskedelmi szektor erősítése szükséges.
• A gazdasági külkapcsolatok további erősítése, a „kifektetések” támogatása.
• A családtámogatási célok megtartása mellett a lakástámogatási rendszer továbbfejlesztése.

A bankszektor fő feladata a fenntartható gazdasági növekedés finanszírozása. A felsorolt fókuszpontok tükrében 10 pontban összefoglalom a bankszektor aktuális helyzetét, majd lehetőségeit.

1. A bankszektor, mint a történelem során mindenkor, a háborúk és válságok árnyékában veszít gazdaságfinanszírozó képességéből. Az infláció, mint minden gazdasági szereplőnek, a bankoknak is, többletbevétel mellett jelentős többletkiadásokat jelent. Az infláció mindenkinek, így a bankszektornak is ellensége, hiszen a romló gazdasági kilátások és a hitelezett ügyfelek pénzügyi helyzetének romlása egyértelmű veszteséget jelent. Elgondolkodtató, hogy ilyen mértékben esne-e a bankrészvények ára, ha a szektor kimagasló profitot termelne. A tőzsdék pontosan tükrözik a piac értékítéletét. A közép-európai banki részvények árfolyama nagyobb mértékben esett, mint amit az egyébként rekordmagas adóterhelések és egyéb elvonások indokolnak. Azaz mostanra az előbbiek mellett a negatív inflációs és háborús hatást, valamint kilátásokat, továbbá a régiós versenyképesség elvesztését is beárazták a befektetők.
2. Az egyhetes jegybanki betéteken elérhető banki nyereség kapcsán célszerű látni, hogy ezen betétek mintegy harmada a nagyvállalati ügyfelekhez kötődik, melyeken a bankok csak „megbízást” teljesítenek, a bevétel az ügyfeleknél képződik. Ezzel párhuzamosan a lakáshitelek jövedelmezősége romlott, az egyes magyar háztartások ma alacsonyabb kamaton fizetik a lakáshitelt, mint a 20 éves állampapír hozama. Emiatt következett be, hogy több bank kamatmarzsa, az emelkedő hozamok ellenére, idén csökkent. A bankok által korábban megvásárolt állampapír-állomány mostanra veszteséget termel.
3. A bankszektor tevékenységének megfelelő kiértékelési időhossza recessziótól a következő recesszióig tart. A magyar bankszektor eredményét a két mélypont, a 2009 és 2021 közötti teljes időszakban érdemes megítélni. Ezen időszak alatt a hazai banki tevékenységek tőkearányos nyereségessége mindössze 1% volt, azaz a jó években megkeresett nyereség nem fedezte a rossz évek veszteségét. Ha önkényesen kiragadjuk az elmúlt 4 évet, akkor azt láthatjuk, hogy 9%-os volt a bankszektor tőkearányos nyereségessége, amely egyébként pont a fele mondjuk az építőiparénak.
4. A bankszektor alacsonyabb jövedelmezősége úgy tűnik, hogy csak a „bankárok” érdeksérelmével jár, pedig a gazdaság egészére már rövid távon is kihat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy erős gazdaság kiépítéséhez tőkeerős és prosperáló bankszektorra van szükség. Ez állhatott azon korábban elhangzott szakértői gondolat mögött, hogy a magyar gazdaság fejlődését egy 10-12 százalék körüli tőkearányos nyereséggel működő bankszektor szolgálja legjobban.
5. A magyar bankszektor túladóztatása magának az országnak is versenyhátrányt jelent. A nagybefektetők a nemzetgazdaság és a bankszektor szimbiózisa miatt elsősorban a bankszektor eredményességét nézik. A magyar bankszektor szokatlanul magas terhelése ágazattól függetlenül elgondolkodtathatja a külföldi befektetőket. 
6. Az extra és ideiglenesen bevezetett terhek idén már meghaladják egy prosperáló év nyereségét, vagyis a 400-500 milliárd forintot. Ebben többek között a 250 milliárd forintos extra adó mellett a moratórium ismételt meghosszabbítása, a szintén év végéig meghosszabbított kamatstop, az ideiglenes jelleggel korábban bevezetett bankadó, ráadásul a Sberbank csődje miatti OBA-befizetés adódik össze.
7. Az újraiparosítás keretében zöld mezős beruházásokkal és új üzemegységek létrehozásával számolunk. A beruházói mix forrásainak összesített megoszlása jellemzően: 10 százalék önerő, 20 százalék támogatás, 30 százalék külföldi bankhitel, 50 százalék magyarországi bankhitel. Ha 5 százalékponttal, azaz egy átlagos megye mai kapacitásával szeretnénk az ipari termelést megemelni, annak a magyar bankhitel igénye becslésünk szerint meghaladja az 1000 milliárd forintot.
8. Ma a mezőgazdasági gépek jellemzően elöregedettek, az átlagéletkoruk kb. 15 év. A tavalyi új mezőgazdaságigép- és alkatrész-értékesítés összértéke még így is meghaladta a 300 milliárd forintot. Ha a korösszetétel javításához a gépállomány-beruházásokat harmadával növelni szeretnénk, jelentős hitel/lízing arány mellett évente további 100 milliárd forint beruházást igényelne.
9. A magyarországi ingatlanállomány évi 1 százalékának a hőszigeteléséhez és nyílászáró cseréjéhez, 80 százalék hitelarányt feltételezve évi 100 milliárd forintot meghaladó hitel lenne szükséges. Az ingatlanállomány folyamatos megújítása, évi negyvenezer lakás építését feltételezve pedig 1000 milliárd forintot meghaladó hitelt igényelne.
10. Az itt felsorolt példák jól mutatják, hogy a gazdaság versenyképességének javításához és a gazdaságpolitikai célok megvalósításához a bankszektor jelentős hitelezési hozzájárulása szükséges. Az ismertetett kormányzati intézkedések rontják a szektor tőkehelyzetét és így hitelezési képességét. Az 500 milliárd évi extra teher évente 4 ezer milliárd forint vállalati hitelkihelyezés vagy 10 ezer milliárd forint lakáshitel elmaradását jelentheti, ha a 13%-os tőkemegfelelés mellett a bankok hitelkihelyezése korlátokba ütközik. Az eurózóna vállalati hitelpenetrációjának eléréséhez kb. 8 ezer milliárd forintnyi hitelállomány-bővülésre lenne szükség, ami többek között a most két évre kivetett extra teher miatt késik.

Visszatérek Széchenyi gondolatához. A mai magyar bankszektor helyzete hasonlatos a 19. század közepéhez, azaz a bankszektor hitelezési képességének romlása a tervezett gazdasági kibontakozás egyik korlátja. A megoldást 1867-ben a Magyar Általános Hitelbank megalapítása hozta el, amit az összes akkor létező magyar bank összesített tőkéjének a többszörösével alapítottak meg. Ma ilyen külső banki tőkeemelés nem várható, azaz magunknak kell kimászni a szorult helyzetből.

A bankszektor hitelezési képességének, benne tőkeerejének a növeléséhez az extra banki terhek azonnali megszüntetésére van szükség. Ezenfelül is célzott, a banki hitelezési aktivitást fenntartani képes intézkedésekre és ehhez a bankok és a kormányzat közötti partnerségre is szükség lenne. Ez és csak ez jelenthet olyan banki hátteret, amelyik a tervezett gazdasági növekedést finanszírozni és pénzügyi szempontból irányítani tudja. Záró gondolatként, egyetemi professzorként és bankárként, egyben saját feladatként a reformkori Kölcseyhez nyúlok vissza:

Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény!

A szerző egyetemi tanár, a Magyar Bankszövetség főtitkára. 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Pénzkiadó automata (ATM) Budapesten. Fotó: Mohai Balázs / MTI)