A Fidesz hazugságok és trükkök százai révén megnyerte a választást. Orbán Viktor és kormánya nem adott hiteles képet a magyaroknak az ország gazdasági állapotáról: hazudtak reggel, éjjel meg este. Ilyen böszmeséget legutóbb Gyurcsány Ferenc követett el, ekkora válságba legutóbb a szocialisták és a szabaddemokraták koalíciója vezette Magyarországot.
A hazugságok árát a hatalom természetesen ezúttal is a magyarokkal fizetteti meg: Orbán Viktor egy tollvonással felszámolta több százezer állampolgár megélhetését, és a nyár közepén mindössze másfél hónapnyi felkészülést hagyott nekik az új fajtájú és mértékű adózásra. A miniszterelnök egyetlen tollvonással véget vetett kormányzása Kádártól ihletett legitimációs bázisának, a rezsicsökkentésnek, és ezzel a legnehezebb helyzetbe épp azokat a – családi házakban élő – választókat hozta, akik az ő táborát képezik.
Orbán Viktor mindenkit becsapott, és még most is hazudik, amikor megszorító csomagját a háborúval meg az ahhoz rendelt nyugati szankciókkal magyarázza,
hiszen mindenki jól emlékszik, hogy még sehol nem volt a háború, amikor befagyasztotta a benzinnek meg számos alapvető élelmiszernek az árát, nehogy a magyarok megérezzék az elszabadult inflációt. Nem háború volt, hanem választási kampány, nem szankciók vágták gajra a magyar gazdaságot, hanem a költségvetés kereteit feszegető szavazatfelvásárlás, Orbán Viktornak azonban mindenáron nyernie kellett – csakúgy, mint Gyurcsány Ferencnek 2006-ban.
A magyarok akkor utcára vonultak a hazug, népnyúzó Gyurcsány-kormány neoliberális politikájával szemben, s most utcára vonulnak a hazug, népnyúzó Orbán-kormány neoliberális politikájával szemben is, mert már megint úgy érzik, hogy ez így nem demokratikus, és nem igazságos. Tisztelet és elismerés jár azoknak a magyaroknak, akik a múltban szembeszálltak, a jelenben szembeszállnak és a jövőben szembe fognak szállni a hazai politika két ártó démonával, Gyurcsány Ferenccel és Orbán Viktorral.
Különös megbecsülést érdemel a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke és elnöknője, akiket erőszakos rendőrterroristák bilincseltek meg, és vettek őrizetbe, s akik ellen a hatóság minimális mennyiségű marihuána állítólagos birtoklása miatt indított eljárást. Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna felmondta a kádári alkut, nem asszisztált a rendszer hazugságához – így aztán, ahogy a Kárpát-medencében szokás, a rendőrnek eszébe jutott ellenőrizni, hogy megvan-e az elsősegélycsomag, az izzókészlet meg az elakadást jelző háromszög. Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna nemet mondott a kormányzati önkényre, úgyhogy a hatalom olyan eljárást indított ellenük, amilyet bármelyik hétvégén intézhetne akár több százezer magyar állampolgár ellen, de valahogy nem teszi. Nyugodtan füvezgessenek meg bulizgassanak csak a fiatalok, amíg nem támad kedvük tiltakozni Magyarország örökös miniszterelnökének nemzeti színű szalaggal átkötött, gomolygó tömjénfüstben fürdőző neoliberalizmusa ellen.
Miben hisznek ennek a rendszernek az üzemeltetői a maguk hatalmán kívül? Ha abban hisznek, hogy a marihuána fogyasztása romlásba dönti a fiatalságot, akkor ez eddig hogyhogy nem volt probléma? Miért kellett kivárniuk a füvezés üldözésével azt a pillanatot, amit már nem bírnak uralni, mert a keleti nyitásuk, a falánkságuk meg a tőkepárti gazdaságpolitikájuk a körmükre ég? Ha meg abban hisznek, hogy a rendszerellenes felforgatás ártalmas a nemzetre, akkor miért nem erre hivatkozva viszik be a tiltakozókat, mint Oroszországban, ahol az illiberalizmus az, ami?
Miért fogják rá ezt a nyilvánvalóan politikai eljárást az őrizetbe vett pártelnökök kannabiszfogyasztására?
A nemzeti radikálisnak is csak látszó uralom működtetői azonban nem hisznek sem abban, sem ebben. Gyávák annak mutatkozni, amik valójában. Erre jó nekik a féllegális társadalom: legyen mindenki potenciálisan bűnös valami másban, mint amiért a rendszer üldözőbe veszi, és a fortélyos félelem egyszer s mindenkorra valamennyi magyar torkára fagyasztja a tiltakozást.
Büntesse a hatalom a füvezést a füvezésért vagy a tiltakozást a tiltakozásért – csakhogy nem teszi, hiszen ha a füvezést a füvezésért büntetné, olyan választók csoportjait hívná ki maga ellen, amelyekkel amúgy nincs politikai konfliktusa, ha meg a tiltakozást a tiltakozásért büntetné, lehullana az európaiság fügefalevele Orbán Viktor ágyéka elől, és Vlagyimir Putyin ivarszerve tárulna fel.
Magyarország nem demokrácia és nem jogállam, a magyar rendőrség továbbra is pöröly a politikai osztály kezében, de legalább mutatkozik némi polgári ellenállás a rendszerrel szemben, amelynek hazug és alávaló természete nem is mutatkozhatna meg hívebben, mint olyan politikai eljárásokban, amelyeket szélhámos ravaszsággal köztörvényes ügyekké hamisít.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Kovács Gergely. Fotó: Kaszás Tamás / Index)