Az augusztus 20. óta eltelt pár napban több bizonytalan hitelességű részlet került napvilágra a Darja Dugina ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban. Ezek alapján meglehetősen összecsapottnak tűnik a robbantás.
A hivatalos moszkvai álláspont szerint – amint a TASZSZ állami hírügynökség jelentéséből látni lehet – a merényletet ukrán nemzetiségű nő, egy bizonyos Natália Vovk hajtotta végre, aki az Azov ezredben szolgált, de a Jobb Szektorhoz is köthető a neve. A támadás előtti napokban ugyanott bérelt lakást, ahol Dugina is lakott, sőt magával hozta 12 éves lányát, és az országba való belépéshez használt Mini Cooper autón kétszer is rendszámot cserélt.
Azonban több helyen is sántít ez a forgatókönyv. Először is nehezen hihető, hogy egy merénylet elkövetéséhez bárki magával vinné a kislányát. Másodszor az Ukrajna katonaságához, titkosszolgálataihoz, nacionalista szervezeteihez kötődő személyeknek részletes, online is elérhető adatbázisuk van Oroszországban, ahol már áprilisban megjelent Vovk neve és fényképe. Hogyan történhetett meg, hogy senki nem vette észre ezt legalább az országba való belépéskor? Harmadszor: az autó használata során kétszer is rendszámtáblát váltott, belépéskor az úgynevezett Donyecki Népköztársaság azonosítóját, országon belül kazah táblát, kilépéskor pedig az eredeti, ukrán változatot használta.
A probléma csak az, hogy a járművet is regisztrálni kell a belépéshez, elég nagy kockázat arra apellálni, hogy a határon nem vetik össze a be- és kilépési adatokat. Az csak hab a tortán, hogy napokkal a merénylet előtt egy ukrán használtautó-portálon eladóként jelent meg az említett Mini. A negyedik furcsaság, hogy rekordgyorsaságú volt, milyen hamar állította az orosz fél, hogy Ukrajna követett el robbantást Moszkva mellett, összehasonlítva más, például a Krímben történt robbanásokkal. De az FSZB munkája is példás tempójú. Két nap alatt részletes eredményeket tudtak felmutatni, sőt nem megnevezett nyomozati források szerint bizonyítékok vannak arra, hogy nem az apa, Alekszandr Dugin, hanem a lánya volt az eredeti célpont. Csak összehasonlításképp: az ellenzéki újságírónő, Anna Politkovszkaja gyilkosát 2006 óta, a Kreml mellett, nyilvános területen megölt Borisz Nyemcov támadóját 2015 óta nem találják.
Az orosz nyomozati szervek által nyilvánosságra hozott adatok alapján tehát vagy a vádolt fél, Ukrajna kockáztatott sokat egy ilyen merénylet megvalósítása során, vagy éppen az orosz biztonsági szervek nem tették rendesen a dolgukat.
Ukrajna vezetése tagadja, hogy bármi köze lenne a támadáshoz. Ez nem meglepő, hiszen ahogy az ukrán elnöki tanácsadó, Mihajlo Podoljak mondta, Ukrajna nem terrorállam, és nem támogat ilyen lépéseket. Ezzel is jelezve, hogy Kijev viszont terroristaállamnak tekinti Oroszországot, miközben hivatalosan elhatárolódik a civilek ellen elkövetett támadástól, ahogy az Egyesült Államok külügyi tárcája is megtette hétfőn.
Felmerült még egy teljesen ismeretlen Nemzeti Köztársasági Hadsereg – egy földalatti szervezet – neve, miszerint ők követtél el a támadást. Ezzel a verzióval azonban se az állami, se a Duginhoz köthető híroldalak nem foglalkoztak bővebben, a lehetőséget lezárták annyival, hogy mögöttük is Kijev vagy épp Washington áll.
Az édesapa által hangoztatott világnézet, a neo-eurázsianizmus szerint az orosz civilizáció története folyamatos harc a nyugati (jelen esetben az angolszász) civilizációval szemben. Ennek része az Ukrajna feletti befolyás visszaszerzése is, a 2014-ben elindított háború pedig ennek a gyakorlati megnyilatkozása. A Nemzetközi Eurázsianista Mozgalom az ezt megelőző években helyi szervezeteket hozott létre Kelet-Ukrajnában, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy a gyakorlatban katonai toborzást folytatott. Nehéz tagadni tehát, mennyire híven tükrözte Dugin eszméit nyolc évvel ezelőtt a Kreml külpolitikája.
Azt azonban látnunk kell, hogy a moszkvai döntéshozatalban egymással versengő tervek futnak, melyek közül csupán egy az, amely Duginhoz köthető. Miután pár hónap után kiderült, hogy megvalósíthatatlan az úgynevezett Novorosszija-terv, a Kremlben szemrebbenés nélkül lesöpörték az asztalról, az ideológust pedig elkezdték mellőzni. Egyetemi tanári állását sem tarthatta meg, hivatalosan adminisztrációs okok miatt, de általános meggyőződés szerint a vállalhatatlanul ukránellenes kommentárjai miatt (is) alakult így. Megjegyzendő, hogy 2022-re Oroszországban állami szintre emelkedett akkori retorikája.
Hatása az oroszországi politikai diskurzusra erősen eltúlzott a nyugati médiában. Meglepő, hogy Duginának az orosz sajtóban nem állandó jelzője a „Kreml agya”, a „Kreml szürke eminenciása” stb. Fontos szereplője volt annak az értelmiségi körnek, akik a geopolitikai gondolkodást meghonosították a kilencvenes években, de korántsem egyetlen tagja.
Szerepe azért megkerülhetetlen, mert geopolitikai iskolájában számos más elmélet szintézisén keresztül észszerűsíteni próbálta Oroszország permanensnek tűnő szembenállását a Nyugattal, ami a történelmi tapasztalatok miatt érthető és átérezhető is az oroszoknak. A politikusoknak pedig egy nagyon tág értelmezési keretet ad azzal, hogy a kommunizmushoz hasonló kollektivista megközelítést, a rend-káosz dichotómiáját és ezzel összefüggésben az erős központosított hatalom fontosságát hangoztatja, miközben az orosz történelmi sérelmekre hivatkozik. Gyakorlati megvalósítása az elmúlt negyed évszázadban ugyanakkor sokszor csak a fogalomkészlet átvételében (civilizációk szembenállása, eurázsiai tér stb.) vagy Dugin eredeti eszméjéből kiindulva, meglehetősen felvizezett módon, válogatva történt meg.
A nevét mind Oroszországban, mind Ukrajnában kevesebben ismerik, mint a hozzá köthető gondolatokat. Ugyanez hatványozottan igaz a lányára is, aki próbált apja nyomdokaiba lépve közszereplővé válni. Meglepő, ha igaz a TASZSZ állítása, és épp Dugina lett volna a merénylő(k) célpontja. Példák felsorolása nélkül, de vannak hasonlóan háborúpárti közszereplők, akiket az ukrán lakosság is ismer. Szimbolikus célpontnak lehet tekinteni Duginát, bár korántsem első vonalbelinek.
A merénylet hírére a háborút támogató közszereplők, politikusok először közösségimédia-felületeiken, majd újságcikkekben is elkezdték hangoztatni a korábbinál is szélsőségesebb Ukrajna-ellenes álláspontjukat. Kiváló példa erre Dugina egyik volt munkahelye, a Cárgrád, amely Twitteren egyenesen az állította, hogy Ukrajnával nem lehet tovább együtt élni, és el kell pusztítani. De már az említett Nemzeti Köztársasági Hadsereggel kapcsolatban is felmerült, hogy az „ellenséggel” nemcsak külföldön, hanem belföldön is fel kell venni a harcot.
Abból kiindulva, hogy az állambiztonsági szervek a hivatalos verzió alapján eléggé leszerepeltek, valamint legalább gesztusértékű ellenlépések hiányában a háborúpárti közönség szemében Vlagyimir Putyin gyengének tűnhet, elképzelhető, hogy valamilyen szimbolikus ukrajnai vagy észtországi célpont elleni támadást hajtanak végre. Ami viszont az úgynevezett belső ellenség jelentette kihívást illeti, valószínűsíteni lehet, hogy a politikai elnyomás erősödni fog Oroszországon belül. Ebből következően a háborút ellenzők táborának szűkülhet a befolyása, illetve erősödhet az összezárás az eliten belül a Kreml támogatására.
Sokatmondó gondolatot osztott meg Szergej Markov, Putyin volt tanácsadója a Telegram-csatornáján. Ukrajnát vádolva arra hívja fel a figyelmet, hogy a merénylet helyszíne önmagában is szimbolikus, hiszen olyan városrész környékén történt, ahol a politikai, gazdasági elit számos tagja él, emiatt láthatóan nő a félelem körükben. Sőt mivel Duginára mint újságíróra is hivatkozik, ezért meglátása szerint a sajtóban dolgozók körében is megnőtt az aggodalom. Ilyen környezetben pedig nem meglepő, hogy a döntéshozók és véleményformálók oldaláról is fokozódik az erős vezető iránti igény, aki akár a represszió fokozásával is, de képes biztosítani a rendet és a biztonságot.
A szerző az MCC Geopolitikai Műhelyének Oroszország-kutatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Virágokat és gyertyákat helyeznek el Moszkvában Darja Dugina emlékhelye mellett 2022. augusztus 22-én. Fotó: Maxim Shemetov / Reuters)