Ritka ebben a mai sárdobálós világban, hogy valaki így kezdjen egy válaszlevelet: Kedves Puzsér Róbert, ezzel a véleményével egyetértek!
Nem azzal a kijelentéssel, ami Németország külügyminisztere, Annalena Baerbock asszony szájából hangzott el, hanem azzal az elvvel, mely szerint ezekben az időkben jó, ha egy politikus a népének a hosszú távú érdekeit nézi, és ha kell, szembemegy választói akaratával.
A probléma számomra az, hogy nem ezt hallom ki Baerbock asszony kijelentéséből. Én egy, a sorozatos diploma-, plagizálás és adóügyei miatt a választók egy jó részénél hiteltelenné vált személy arroganciájának a felszínre törését hallom, ahogy még henceg is azzal, hogy ő képes a választói akaratának teljes ignorálására. Az apostol szavaival élve: „Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.“
Mert bizony nagyon is jó lenne ezekben az időkben olyan zöldpárti politikusokat látni, akik a polgárok és nem a szavazóbázis igényeit szolgálják ki, akik valóban az emberek boldogulásáért és a környezet megóvásáért képesek tenni, akkor is, ha ezért a szavazóik megbüntetik.
Sajnos Baerbock asszony pártjánál, a Szövetség ’90/Zöldek politikai formációnál éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Ennek alátámasztásához érdemes a kezdetekhez visszanyúlni.
Maga a párt a hetvenes évek atomenergia-ellenes mozgalmából nőtte ki magát. Tagjai minden elképzelhető eszközt bevetettek, hogy akadályozzák Németországban az atomerőművek építését, üzemeltetését.
Attól sem riadtak vissza, hogy a sínekhez kötözzék magukat, így késleltetve a nukleáris hulladék szállítását végző Castor szerelvények előrejutását. Az akkori lánglelkű hippik ma őszes öregurakként adják a szavazóbázis gerincét. Számukra az atomenergia és annak környezeti hatása nem tudományos-technológiai kérdés, hanem a hitvallásuk része, egy dogma, egy axióma, azaz bizonyításra nem szoruló alapigazság. Ami atom, az rossz! Figyelmen kívül hagyják, hogy bizony az ő testüket is atomok alkotják, a Föld melegét is maghasadásos folyamat szolgáltatja, és az emberek egy fúziós reaktor fényében sütkérezhetnek nap mint nap. Arra sincsenek tekintettel, hogy a mostani, harmadik generációs erőművi technológiák már merőben különböznek az akkor használt technikai megoldásoktól, és hogy Németország kivételével minden nagyhatalom és minden jelentősebb ipari ország a nukleáris energiatermelés további kiépítésén fáradozik. Ha az autópályán mindenki szembejön velünk, akkor nem biztos, hogy ők a gyagyák…
Meg kell hagyni, a mostani helyzetben a zöldek kutyaszorítóban vannak. Amikor Németország és Európa a közelgő hónapokban fokozódó energiakrízis előtt áll, a még három működő, kifogástalan állapotban levő erőmű lekapcsolása a legtöbb német embernél értetlenséget szül. Értetlenséget, különösen annak fényében, hogy milyen megoldásokkal próbálják pótolni az így kiesett kapacitást.
Hab a tortán, hogy a zöld gazdasági miniszter, Habeck úr tervei szerint a lekapcsolt atomerőművek mintegy vésztartalékként szolgálnának. Ez annyit jelent, hogy továbbra is üzemelnének, de a tervek szerint leválasztanák őket a hálózatról. Úgy gondolják, beválik a kör négyszögesítését célzó varázstrükkjük, miszerint le is kapcsolják az atomerőműveket, meg nem is. Habeck úr és Baerbock asszony, aki szintén előszeretettel nyilatkozik ebben a témában, egy véleményen van.
A fenti pontokat azért részleteztem, hogy látható legyen, bizony
nincs itt szó Baerbock Asszony és a Zöldek Németország és Európa érdekeit szem előtt tartó, felelősségteljes kormányzásáról, hanem éppen ellenkezőleg, egy, a zöld keménymag kiszolgálását célzó rövidlátó politizálásról.
Ahogy említettem, egyetértek Puzsér Róberttel, most Európának és a világnak olyan vezetőkre lenne szüksége, akik elsősorban Földünk és az emberek hosszú távú érdekeit tartják szem előtt, még akkor is, ha ez szembemegy a szavazóbázis akaratával. A fentiek tükrében Baerbock asszonyt nem ilyen politikusnak látom.
A szerző gépészmérnök, a Robert Bosch GmbH kutatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Atomellenes tüntetők Németországban 2011. november 27-én. Fotó: Carsten Koall / Getty Images)