Az Index véleményrovatában a Magyar Ateista Társaság népszámlálási kampányáról bontakozott ki vita, Hegyi Gyula MSZP-alelnök és Kocsis Fülöp (görög)katolikus püspök részvételével. 

A társaság elnökeként először is egy félreértést szeretnék tisztázni. Amikor azt írtuk a kampánypénzgyűjtési felhívásunkban, hogy jó esélyt látunk arra, hogy a 2022-es népszámláláson a magukat kereszténynek vallók aránya a 2011-es 54,19 százalékról 50 százalék alá fog csökkenni, akkor csak arra céloztunk, hogy 

A mostani népszámláláson nem ugyanazok az emberek fognak részt venni, mint 11 éve, hiszen ez idő alatt kb. 1,3 millió ember meghalt, és 0,9 millió született. Mivel a 60 év feletti korosztály sokkal vallásosabb, mint azok a korosztályok, amelyeknek tagjai gyereket vállalnak, így a keresztények részaránya folyamatosan csökken. Az Európai Társadalomtudományi Elemzések (European Social Survey, ESS) felmérése szerint a 60 év feletti magyarok több mint 60 százaléka vallja magát kereszténynek, a 40 év alattiaknak viszont alig több mint 30 százaléka. Az ESS kétévente végzett felmérései azt mutatják, hogy a keresztények aránya már jó ideje 50 százalék alatt van Magyarországon. De számos keresztény ember, pap, lelkész is erre figyelmeztet. 

Nyilván nem gondolhattuk, hogy a jó esetben is csak pár millió forintos kampányunkkal felvehetjük a versenyt az évi sok száz milliárd forintos állami támogatásban részesülő egyházak (és az állampárti propagandamédia) sok milliárd forintos népszámlálási kampányával, amelyben arra fognak buzdítani, hogy a híveik vallják meg keresztény hitüket a népszámláláson. Pedig már ez is önleleplezés; miért nem elég, ha a papok, lelkészek a szószékről elmondják, hogy mindenki ikszelje be, hogy keresztény? Azért, mert – ahogy azt Orbán Viktor is elmondta 2013-ban a Varsói Egyetemen tartott beszédében – a magyar keresztények csak egy töredéke jár rendszeresen, hetente a 3000 felújított templom valamelyikébe. Tehát az egyházak csak reklámok útján tudják elérni a „híveiket”.

Na de mit is írt Hegyi Gyula?

„Az ateisták az állam és egyház szétválasztását is szorgalmazzák. Teljesen igazuk van, ez politikai, alkotmányos kötelessége az államnak. De hívőként még jobban szeretném, ha maguk az egyházak küzdenék le magukban a mindenkori hatalomnak, világi ideológiáknak való megfelelés, alkalmazkodás rossz hagyományát.”

„A népszámlálás alkalmat ad arra, hogy ne csak rutinból, félvállról vagy megfelelési kényszerből valljuk meg a világnézetünket.”

Hegyi Gyula elfeledkezik arról, hogy az egyháznak a hívek is tagjai, nem csak a klérus. Ha Hegyi Gyulának nem tetszik, hogy az egyházak egy általa diktatórikusnak gondolt hatalom szolgálóleányaivá váltak, hogy nem kritizálják a Fidesz–KDNP fundamentalista, politikai kereszténységét, akkor itt az ideje, hogy ne csak rutinból, megfelelési kényszerből ikszeljen a népszámláláson, hanem adjon visszajelzést az egyháza vezetőinek.

„Ilyen mélyen személyes témánál illendő a magam meggyőződését is megvallani. Hiszek Istenben, sokgenerációs római katolikus családban nőttem fel, és a földi egyháznak erősen kritikus, de elszakadni nem óhajtó tagja vagyok.”

„Rám tehát a népszámlálásnál nem számíthatnak a Magyar Ateista Társaság aktivistái.”

Hiába is akarnánk azokat a keresztényeket meggyőzni, akiknek nem volt bajuk azzal, hogy egyházaik hallgattak a legelesettebbek, a hajléktalanok kriminalizálásakor, a menekültváltság idején, a Soros György elleni antiszemita kampánynál, a homofób és transzfób gyűlöletkampányok idején, Orbán Viktor tusványosi fajgyűlölő beszéde után. Hegyi Gyulát nem zavarta, hogy az egyházak nem álltak ki a humanista értékek mellett? Hegyi Gyulának tényleg nem volt baja azzal, amikor Erdő Péter a menekültválság kapcsán azt mondta, hogy „Nem akarunk embercsempészek lenni?” Boldogan vallja majd magát magyar katolikusnak a Ferenc pápát le-demens-vénemberező Bayer Zsolttal közösséget vállalva? Nem szégyenkezett, amikor az egyháza közölte, hogy a házasság az emberi méltóság alapja?

Kocsis Fülöp pedig a szemünkre hányja, hogy politizálni merészelünk:

„Akár még azok is, akik ugyan valamely felekezethez tartoznak, de »elegük van a ’keresztény Magyarország’ szólamából«. Vajon nem épp ez a célkitűzés hordozza magában a politikai tartalmat? Vajon nem ez a szemlélet keveri össze a filozófiai kérdést a napi politikával?”

Igen, az állam és az egyház elválasztásáért, egy szekuláris jogállamért küzdünk. Ahogy egy állatvédő civil szervezet is politizál, ha szeretné, hogy az állatok jogait jobban védő törvények szülessenek. Vagy egy feminista szervezet is politizál, ha azt szeretné, hogy ne tiltsák be Magyarországon az abortuszt. Arról a legkevésbé sem mi tehetünk, hogy az állampárt lebontotta az állam és az egyház közötti falat. A „karmelita kolostorban” döntik el azt, hogy ki legyen (a szabályokat áthágva) a református egyház feje. Nem tudok róla, hogy Kocsis Fülöp tiltakozott volna, amikor Kövér László kijelentette, hogy a papok és a lelkészek feladata, hogy elérjék, a híveik ne az ellenzékre, hanem a kormánypártokra szavazzanak.

De maga Kocsis Fülöp is politizál, amikor a Mandineren az állampárt mellett kiállva támadja Máté-Tóth András vallásszociológust, aki kétségeit fejezte ki, hogy egy keresztény ember szavazhat-e gyűlöltkeltő politikára, cenzúrára, nacionalizmusra.

Csúnya kettős mérce lenne, ha csak a keresztények politizálhatnának, az ateistáknak pedig inkább csöndben kéne maradniuk…

„Én inkább azt mondom, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a népszámlálási adatok minél pontosabbak legyenek. Lehetőleg ne hanyagoljunk el egyetlen kérdést sem! Ez sokat segít a tisztánlátásban, a megfelelő döntések meghozatalában. Egyáltalán nem filozófiai, hanem nagyon is politikai állásfoglalás, ha bárki is arra buzdít, annak örvend, ha kevesebb hívő ember lesz a statisztikában, mint a valóságban.”

Ebben tökéletesen egyetértek Kocsis Fülöppel. Kérem, hogy a katolikus egyház püspökeként az egyháza tekintélyét latba vetve segítsen elérni, hogy a KSH kérdőíve ne nehezítse meg az ateisták számára, hogy felvállalják az identitásukat. Álljon ki a katolikus egyház amellett, hogy a kérdőív szövegéből legyen egyértelmű, hogy hogyan adhatják meg az ateisták az identitásukat!

Ha Kocsis Fülöp sérelmezi, hogy (legalábbis szerinte) az ateisták azt szeretnék, hogy kevesebb hívő legyen a statisztikában, mint a valóságban, akkor nyilván azt sem szerethetné, hogy több hívő katolikus legyen a statisztikában, mint a valóságban. Ebben az esetben nincs szükség az egyházak népszámlálási kampányára sem, 

Ha az egyházak nem folytatnak kampányt, akkor mi is jótékony célra ajánljuk fel a gyűjtött összeget. Tegyenek az egyházak is így!

Helyesnek tartja-e Kocsis Fülöp, hogy Erdő Péter szerint azért vallják magukat katolikusnak az emberek, hogy az egyház több pénzt kapjon egészségügyi, oktatási, szociális és kulturális fejlesztésekre?

Kocsis Fülöp szerint a népszámlálás során filozófiai (és, gondolom, teológiai) meggyőződésükről kell hogy bizonyosságot adjanak. A 2016-os Ifjúságkutatás szerint a magyar fiatalok 41 százaléka vallotta magát katolikusnak. Azonban a szeplőtlen fogantatást csak a fiatalok 16 százaléka, a pokol létezését a 20 százaléka, a feltámadást a 24 százaléka, a Szentháromságot pedig a 25 százaléka fogadta el. 

Mit gondol Kocsis Fülöp, az alapvető katolikus dogmákat el nem fogadó emberek vallják-e katolikusnak magukat, ha a népszámlálás a filozófiai meggyőződésről szól? Vagy mindegy, csak a pénz legyen a számlán?

Már csak egyetlen kérdésem maradt. Miért bántaná bárki az ateistákat egy demokráciában?

A szerző a Magyar Ateista Társaság elnöke.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Barbara Alper / Getty Images)