Nem szoktam jósolni, hiszen a jövő mindig kiszámíthatatlan. De egyre valószínűbbnek tartom, hogy Vlagyimir Putyin a hivatalában éri meg a 2024-es elnökválasztást. És az igazi kérdés az, hogy elindul-e azon is, vagy akár önként, akár külső nyomásra átengedi másnak a jelöltséget. Természetesen mindig közbejöhet valami, de elfogultság nélkül értékelve a tényeket több esélyt adok a 2024-ig tartó hivatalban maradásának, mint az összes többi, a médiában keringő szcenáriónak. Részben éppen az úgynevezett „kremlinológusok” naponta felbukkanó találgatásai, fantáziálgatásai, rémmeséi erősítenek meg abban, hogy Putyin idő előtti távozása a hatalomból nem túl valószínű.
Ritka az olyan nap, amikor ne bukkannának fel újabb és újabb találgatások a betegségéről. Egészen abszurd, de népszerű teóriák szerint már meg is halt, és egy vagy több hasonmása működik helyette. És a Hold is sajtból van. Magukat komolyabbnak mutató „szakértők” időről időre újabb betegségeket diagnosztizálnak rajta. Köztük számtalan rákfélét.
Árulkodó jeleket vettek észre a kezén, a testtartásán, a fülén, gyanúsnak találták a „nézését meg a járását”, Kis Grófótól szabadon kölcsönözve.
Nem foglalkozom távdiagnosztikával, de azt látom, hogy Putyin mindennap megjelenik a nyilvánosság előtt, rendszeresen találkozik külföldi vezetőkkel, és a sajtóértekezleteken rengeteg újságíró előtt szerepel. Körbeutazza a hatalmas országot, hajóra mászik, iskolai órákat tart és hadgyakorlatokra jár. Ha valami gyanús lehet, akkor az éppen a túlszereplése. De háborús időkben nyilván fontosnak tartja, hogy jelenlétével bizonyítsa a rendszer stabilitását. Érdekes viszont, hogy október 7-én esedékes hetvenedik születésnapját az orosz médiában szinte teljes csend övezte, az esti híradóban egy afrikai vezető gratuláló táviratának a megemlítésével tudták le a dolgot. Talán úgy érzi, hogy életkorának hangsúlyozása eleve felvetné a távozása kérdését, de az is lehet, hogy elődjei bizánci stílusú ünnepeltetését nem akarja megismételtetni. Akárhogy is, egyelőre elég stramm hetvenesnek tűnik.
Egy másik iskola szerint bármikor megbukhat. Egyesek a környezetétől, mások szélsőséges nacionalistáktól, optimista lelkek nyugatbarát forradalomtól várják az elmozdítását, vagy éppen a meggyilkolását. Erre is igaz, hogy az életben természetesen minden megtörténhet. De azért nem árt tudni, hogy Kerenszkij személyében orosz vezetőt utoljára 1917-ben távolítottak el erőszakkal a hivatalából, és II. Miklós volt az utolsó, akit egy évre rá meggyilkoltak. Katonai puccs sohasem volt orosz földön, a bolsevik forradalmat és az 1991-es kísérletet is pártfunkcionáriusok vezették. A Putyin biztos bukását jövendölők arról is megfeledkeznek, hogy az Oroszországi Föderáció megalakulása óta szabályozott rendben zajlanak le az elnökválasztások. Bizonyosan megakadályoztak kiváló embereket abban, hogy elinduljanak rajta, nyilván egyoldalú volt a választási propaganda, de a tény mégiscsak az, hogy Vlagyimir Putyin sok millióval több szavazatot kapott, mint kommunista és nacionalista ellenfelei.
Attól, hogy az elnökválasztás a nyugati értékelés szerint nem szabad, megtartása még alkotmányos keretbe foglalja az oroszországi politikai életet. Nehéz elképzelni, hogy ebben a hatalmas, nyolcvannyolc entitásból álló országban milyen legitimitása lenne annak, aki az elnököt eltávolítva és önmagát kinevezve ülne Putyin helyére. A Jelcin–Putyin-váltás forgatókönyvének megismétlését elméletileg persze nem lehet kizárni, de nagy valószínűsége ennek sincs. Az efféle spekulációkkal az a baj, hogy olyanoknak szólnak, akiknek elemi ismereteik sincsenek Oroszországról. Az orosz televíziós és internetes csatornák betiltása az Európai Unióban azért is szerencsétlen, mert megnehezíti a tájékozódást, és teret ad olyan találgatásoknak, amelyek felsülése aztán keserű csalódást okoz a bennük hívő embereknek. Aki hisz a sajtószabadságban, az szeretne mindkét oldal álláspontját megismerve, önállóan tájékozódni.
Sejtem, hogy sokan putyinistának tartanak azért, amiért nem osztom reményeiket az orosz elnök közeli bukásáról. Pedig ha Putyint a háború sikertelensége miatt mégis elmozdítanák, akkor minden valószínűség szerint olyan ülne a helyébe, aki keményebb eszközökkel próbálná meg sikeressé tenni az orosz hadigépezetet. Már csak azért is, hogy igazolja a vezetőváltás szükségességét. Olyan személyi és fegyveres arzenált mozgósítva, amely tényleg elszabadítaná a pokol erőit. És a szükségszerű kompromisszumokkal járó békét is jobban elfogadná Putyintól az orosz társadalom, mint egy új vezetőtől.
Egy bölcs mondás szerint, ha egy szakértői elemzés gyanúsan hasonlít készítője vagy megrendelője vágyaihoz, akkor azt az elemzést azonnal el kell dobni.
Egyformán vonatkozik ez a politikai pártok megrendelte közvélemény-kutatásokra, és az érzelmileg befolyásolt katonai vagy geopolitikai elemzésekre. Magam nem vagyok vádolható ilyen elfogultsággal. Európa és Oroszország jövője bizonyosan nem úgy alakul, ahogy sokáig reméltem. Máig az a meggyőződésem, hogy az Európai Unió és Oroszország stabil partnersége természetes földrajzi, gazdasági, kulturális, és igen, spirituális egységet alkotna. Olyat, amely egyenrangú partnerként venné fel a versenyt az Egyesült Államokkal, Kínával és világ feltörekvő nemzeteivel. Ez a reményem elszállt. Lenin óta Vlagyimir Putyin az első orosz csúcsvezető, aki érti és ismeri Nyugat-Európát, ezért különösen szomorú, hogy alatta következett be ez az újabb szakítás. Bizonyos vagyok benne, hogy Putyin is szívesebben lett volna Németország megbecsült partnere, mint Szaúd-Arábiáé, és jobban örülne a francia köztársasági elnök társaságának, mint az észak-koreai diktátorénak. Sokak felelőssége, hogy ez nem így történt, nyilván ő is köztük van. Ha az ukrán háborúból úgy-ahogy elfogadható eredménnyel kerül is ki Oroszország, az Európától való elszakadást nehéz lesz kompenzálni. És a vesztesek mindenképp mi vagyunk, európai emberek, Lisszabontól Vlagyivosztokig.
A szerző volt európai parlamenti képviselő.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2018. december 20-án. Fotó: Mikhail Svetlov/Getty Images)