Az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő a tagállamokban működő egyenlőségi hatóságokkal kapcsolatban. A témában Helena Dalli, az Európai Bizottság egyenlőségért felelős európai biztosa írt véleménycikket, amit minden tagállamban megjelentetnek, Magyarországon kizárólag az Indexen.
Az egyenlőségre vonatkozó jelenlegi uniós szabályok értelmében minden uniós tagállamnak létre kell hoznia egy egyenlőséggel foglalkozó nemzeti közigazgatási szervet vagy hatóságot. Bebizonyosodott, hogy ezek az intézmények szükségesek és értékesek a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elv érvényesítése, valamint a hatóságok és magánszervezetek által elfogadandó egyenlőségi szabályzatok szempontjából.
Az egyenlőséggel foglalkozó ilyen szervek sok tagállamban érdemi szerepet töltenek be kulcsfontosságú szakértői bázisként és a megkülönböztetés miatti panaszokkal kapcsolatos támogatásnyújtás terén. Bár többféle bevált gyakorlat is létezik az EU-ban, jelentős különbségek mutatkoznak a szóban forgó intézmények tekintetében, és sajnálatos módon egyes szervek nem eléggé függetlenek, illetve csak korlátozott hatáskörökkel rendelkeznek. Ennek az az oka, hogy a hatályos jogszabályok csupán minimumkövetelményeket tartalmaznak az illetékesség és függetlenség tekintetében, egységes előírásokat viszont nem.
Ezért EU-szerte eltérő, hogy a megkülönböztetés áldozatai milyen támogatásban részesülnek. Az egyenlőségközpontú unió kiépítésének keretében biztosítanunk kell, hogy az emberek tagállamokon átívelően egységes minimumszintű védelemben részesüljenek a megkülönböztetéssel szemben, és EU-szerte hasonló jogorvoslati lehetőségekkel élhessenek.
Az Európai Bizottság által a mai napon elfogadott új jogalkotási kezdeményezéssel azt szeretnénk elérni, hogy az egyenlőséggel foglalkozó közigazgatási szervek vagy hatóságok teljes mértékben betöltsék a szerepüket, hatékonyan járuljanak hozzá az egyenlőségre vonatkozó uniós szabályok érvényesítéséhez, segítsék, hogy a megkülönböztetés áldozatai hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, megelőzési és promóciós tevékenységeket folytassanak, felhívják a figyelmet a megkülönböztetésmentességhez való jogra, valamint bővítsék az állami és magánszervezetek ismereteit és kapacitását.
Erre felettébb nagy szükség van, hiszen a megkérdezettek úgy érzik, a faji vagy etnikai származáson, szexuális irányultságon, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon vagy életkoron alapuló megkülönböztetés előfordulásának aránya magas, 40–59% között mozog.
Továbbra is jelentős probléma, hogy az áldozatok sokszor nem jelentik az általuk tapasztalt megkülönböztetést, így számos incidensre sosem derül fény.
A diszkrimináció káros az egyének, a társadalom és a gazdaság szempontjából egyaránt. A munkaerő- és készséghiánnyal szembesülve megoldást kell találnunk a nők, a fogyatékossággal élők, a romák és a migráns hátterű személyek munkaerőpiaci részvétele terén régóta fennálló kihívásokra. A befogadójellegű és fenntartható növekedés szempontjából óriási lehetőséget kínál, ha el tudjuk érni, hogy az egyenlőség maradéktalanul érvényesüljön az emberek mindennapi életében. Márpedig ehhez az egyenlőséggel foglalkozó erős intézményekre is szükség van.
Az egyenlőséggel foglalkozó közigazgatási szervekre vagy hatóságokra vonatkozó előírásokról szóló szabályozási javaslat, melyet a bizottság most terjesztett elő, hatékonyabbá teszi az ilyen intézmények működését. A tagállamoknak gondoskodniuk kell majd arról, hogy szilárd biztosítékok garantálják a szóban forgó szervek függetlenségét, és hogy azok megfelelő finanszírozásban részesüljenek, valamint rendelkezzenek a megkülönböztetés áldozatainak eredményes támogatásához szükséges hatáskörökkel.
Az ilyen intézmények általi támogatásnak érdemi javulást kell hoznia a megkülönböztetéssel szembesülő polgárok helyzetében.
A szolgáltatásaiknak ingyenesnek kell lenniük, és biztosítani kell, hogy azokat mindenki egyenlő alapon, akadályoktól mentesen tudja igénybe venni.
Az egyenlőséggel foglalkozó közigazgatási szerveknek vagy hatóságoknak el kell majd látniuk a szükséges információkkal a panaszosokat, és előzetes értékelést kell adniuk az ügyükről. Készen fognak állni arra, hogy felvázolják a lehetőségeket a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyekben, így többek között a felek közötti békés megoldást célzó eljárás igénybevételét javasolhatják, illetve további vizsgálatokat folytathatnak, véleményeket vagy kötelező erejű határozatokat bocsáthatnak ki, és bíróság előtt is eljárhatnak majd.
Javaslataink értelmében az ilyen közigazgatási szervek vagy hatóságok központi szerepet fognak játszani az ismeretek gyarapításában és terjesztésében. A közintézményeknek kötelező lesz átláthatóan és kellő időben konzultálniuk velük az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben, és figyelembe kell venniük az ajánlásaikat.
A szóban forgó szerveknek is köszönhetően hatékonyabban folyik majd az egyenlőséggel kapcsolatos adatok gyűjtése, ami elengedhetetlen a fejlemények nyomon követéséhez és a megalapozott szakpolitikai döntéshozatalhoz. Az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés terén fennálló helyzetről szóló rendszeres jelentéseik segítenek majd rávilágítani a megválaszolandó kihívásokra.
Erőfeszítéseink gyümölcseként az egyenlőséggel foglalkozó közigazgatási szervek vagy hatóságok nem csak arra lesznek képesek, hogy rövid távon és az egyes ügyek kezelése révén hathatósan fellépjenek a megkülönböztetés ellen, hanem támogatást tudnak majd nyújtani a tagállamoknak, hogy azok következetesen alkalmazzák az egyenlőség elvét, és hogy középtávon érdemi haladást érjenek el a méltányosságon és befogadáson alapuló, összetartó társadalmak felé vezető úton.
A szerző az Európai Bizottság egyenlőségért felelős európai biztosa.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Dursun Aydemir / Anadolu Agency / Getty Images)