Az uniós források érkezése vagy befagyasztása körüli vita ismét rámutatott a magyar közélet egyik évtizedes problémájára: az önállóság és a kezdeményezőkészség hiányára. Jelenleg két tábor feszül egymásnak. Az egyik Orbán Viktornak akarja magát mindenben alárendelni, a másik pedig az Európai Unió intézményeitől várja, hogy mentse meg őt Orbán Viktortól.
Talán a magyar polgárosodás megkésettsége és rendszeres kisiklatása vezetett oda, hogy a magyar közélet szereplőinek jelentős része – miközben hazáról, demokráciáról vagy a Kelet–Nyugat dilemmáról elmélkedik – valójában maga sem gondolja komolyan, hogy sorsa igazi alakítója volna. A vita részükről valójában arról folyik, hogy kit is kellene uruknak és parancsolójuknak elfogadni és vakon követni.
Így történhet meg az, hogy az egyik tábor kritika nélkül követi Orbán Viktort még akkor is, amikor nyilvánvaló, hogy hatalommániájába beletébolyodott miniszterelnökünk teljesen elszigetelte az országot,
veszélybe sodorta biztonságunkat és immár az egzisztenciánkat is. Nem zavarja őket, hogy áruhiány van, hogy a benzinkutakon nincs benzin, és ha az uniós támogatás még sokáig késik, az államcsőd sem zárható ki. Persze ha esetleg mégis megjönnének azok az uniós források, ők lesznek az elsők, akik Orbán előtt fognak hajbókolni, feledve azt, hogy a pénz honnan is jött valójában – igazi észak-koreai mentalitás.
A másik tábor eközben belső köreiben maga is a fideszes logikát követi. Csakhogy csodálható vezető híján ők most az Európai Uniótól várják, hogy végezze el helyettük a piszkos munkát, és valahogy büntesse meg Orbán Viktort. Ők pedig addig majd a páholyból megnézik a műsort, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az EU alapvetően nem azért jött létre, hogy autoriter vezetőket rendszabályozzon meg. Lassan persze ebbe a szerepbe is beletanul. Kár, hogy mindez a magyar közélet mulasztását mutatja.
Elsősorban ugyanis nekünk, akik felelősséget érzünk Magyarországért, kellene nemcsak szavakban, de tettekben is felvállalni a polgári értékrendet. Nekünk kellene megszervezni a Fidesszel szembeni ellenállást, és nekünk kellene kiutat mutatni a jelenlegi helyzetből.
Olyan irányt, amelynek nem az a célja, hogy az embereket az egyik szellemi függőségből a másikba vezessük át, és harminc év múlva újból ott tartsunk, hogy komoly emberek százezreinek kedvenc létformája a kádárista posvány.
Meggyőződésem, hogy jelenleg a legfontosabb feladat, ami magyar politikai szereplő előtt állhat, az nem más, mint hogy azért dolgozzon, hogy Magyarországon végre egy felnőtt társadalom jöhessen létre magukért kiállni képes, a saját boldogulásuk érdekében tenni tudó emberekből. Ha ez egyszer sikerül, többet nem fogunk szocializmusban, hibrid rezsimben vagy autokráciában élni. Ha nem, akkor újra és újra meg fog velünk ismétlődni az, ami most történik.
A szerző az Európai Parlament képviselője, a Jobbik elnöke.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó: Nicolas Economou / NurPhoto / Getty Images)