Van egy európai léptékben közepes méretű ország a kontinens keleti felén, amely a történelmi, földrajzi és geopolitikai adottságai miatt nyersanyag- és energiabehozatalra szorul. Ez a több mint ezeréves múltra visszatekintő állam a tengelyhatalmak oldalán elveszítette a második világháborút, szovjet megszállás alá került, jelentős területi veszteségeket szenvedett, és többször váltott államformát a XX. század során. Területén a hatalmat átvették a kommunisták, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamává vált, a szuverenitását 1989–1990-ben nyerte csak vissza. Az ország kőolaj-finomítója, földgáz-infrastruktúrája és Duna-parti atomerőműve szovjet technológiával épült, s napjainkig az Oroszországból érkező nyersanyag feldolgozásán alapul a termelésük. Nem, nem Magyarországról van szó, jóllehet, a piros, a fehér és a zöld színek stimmelnek a nemzeti lobogón. Ez a cikk Bulgáriáról szól.
A 2022-ig érvényes szerződés értelmében Bulgária hosszú éveken keresztül Oroszországból szerezte be a földgázigényének 95 százalékát kitevő energiahordozót. Moszkva azonban tavaly leállította a balkáni országba irányuló közvetlen gázszállítást, miután a szófiai kormány – számos európai uniós tagállamhoz hasonlóan – többé nem volt hajlandó rubelben fizetni az energiahordozóért.
Az orosz döntés hatására kiderült, hogy Bulgária sokkal kevésbé függ az uráli/szibériai szénhidrogénimporttól, mint azt széles körben gondolták.
Az ország sikerrel törekszik az orosz import gázt Azerbajdzsánból induló vezetékes szállítással és görög kikötőkből érkező cseppfolyósított földgázzal helyettesíteni. Az orosz energiafüggőség csökkentése érdekében Bulgária még Ukrajna lerohanása előtt, 2021-ben bebiztosított magának (huszonöt évre) évi egymilliárd köbméter importföldgázt az azerbajdzsáni Shah Deniz II gázmezőről. A kelet-balkáni állam növekvő energiaigényének fedezésére azonban ez nem elegendő.
Stratégiai fekvése miatt a délkelet-európai ország fontos szerepet játszik az Urál és a Kaukázus térségéből az Európai Unió és a Balkán államaiba irányuló kőolaj- és gázszállításban. Az orosz–ukrán konfliktus Bulgáriát is a regionális gáz- és villamosenergia-infrastruktúra jobb kihasználására és a közös uniós földgáz beszerzések összehangolását célzó politikai lépések megtételére kényszerítette.
A földgázellátás biztonságának fokozása érdekében a 2022 áprilisában elindított kapacitásbővítési beruházás eredményeként hamarosan megduplázódhat Bulgária belföldi föld alatti földgáztározójának befogadóképessége. A Három Tenger Kezdeményezés és az Európai Bizottság támogatását élvező beruházás a délkelet-európai gázellátás biztonsága szempontjából kulcsfontosságú befektetés, hiszen a csireni tároló kapacitása jelenleg az ország éves fogyasztásának csak körülbelül hatodát fedezi.
A görög és a bolgár gázhálózat összekötése fontos szerepet játszik Bulgária energiabiztonságának és -függetlenségének szavatolásában. A Bulgargaz és a görög DEPA is exportbővítést célzó beruházásokat hajt végre a régióban, 2022 közepétől kezdve pedig a két vállalat közösen szerez be LNG-t a nemzetközi piacokon való alkupozícióik javítása érdekében. Az állami Bulgartransgaz nevű vállalat 20 százalékos részesedést szerzett az Égei-tenger északi részén 2023. év végéig kialakítani tervezett, úszó LNG-terminált megvalósító görög cégben.
Az orosz energiafüggőségén 2022-től kezdve enyhíteni igyekvő Bulgáriában komoly nemzetbiztonsági kihívást jelent Moszkva soft power érdekérvényesítése. A szláv nagytestvér bulgáriai befolyása túlnyomórészt az energiaszektorban érhető tetten. A titkosított bérleti, karbantartási és beszerzési szerződések révén Moszkva pártállástól függetlenül elnyerhette a bolgár politikusok és bürokraták szimpátiáját. A Roszatom (és az Atomsztrojexport) egy darabig még kiváltságos pozíciót élvezhet a kozloduji atomerőmű működtetésében, a következő nukleárisfűtőanyag-szállítmányt viszont már nem orosz beszállítóktól tervezi beszerezni Bulgária.
Mint írtuk, a Gazprom egész 2022-ig monopol helyzetben volt a bolgár gázpiacon, a szintén orosz Lukoil pedig az ország szükségletének 75 százalékát fedező, egyetlen kőolaj-finomítóját üzemeltetheti Burgaszban. Jóllehet Szófia 2024-ig mentességet élvez az EU orosz nyersolajimport-tilalma alól, a Lukoil fekete-tengeri finomítója – az anyacégtől való teljes szervezeti elszigetelődéssel – 2023 elejétől lépésről lépésre visszakerül a bolgár állam irányítása alá.
Az EU által az orosz kőolajra és földgázra kivetett behozatali tilalom hatására újjáéledt a transzbalkáni kőolajvezeték kiépítésének gondolata,
amely az égei-tengeri terminálból szállíthat majd nem orosz nyersanyagot – Törökország kikerülésével – a burgaszi kőolaj-finomítóba. Már 2007-ben felmerült egy görög–bolgár csővezeték létesítésének gondolata, bár az eredeti elképzelés szerint pont ellentétes irányban valósult volna meg a kőolajszállítás. A Barátság csővezeték fekete-tengeri ágának Görögország felé történő meghosszabbításával az egyre költségesebbé váló boszporuszi tranzit kiváltásával igyekeztek olcsó orosz nyersanyagot juttatni a Balkán-félsziget legdélibb államába. A projekt azonban 2012-ben egy bulgáriai népszavazáson környezetvédelmi aggályok miatt – s nem kis részben az Egyesült Államok ráhatására – nem valósult meg. Most azonban olybá tűnik, hogy ha ellentétes irányban halad a kőolaj a csővezetékben, akkor már nem számít a tervezett infrastruktúra környezeti hatása.
A történelmi-kulturális-vallási alapon nyugvó, általánosan oroszbarát közhangulat a XIX. század óta meghatározó a balkáni államban, hiszen a cári birodalom kulcsszerepet játszott Bulgária függetlenségének visszaállításában. Ugyanakkor a Kreml 2022. februári ukrajnai invázióját követően a bolgár közvélekedés és a politika is egyaránt távolságtartóbb lett Moszkvával. A 2021-ben mért 45 százalékról 2022 márciusára 30 százalékra csökkent az Oroszországot stratégiai partnernek tekintő bolgárok aránya.
A nemzetgazdaság kulcsfontosságú mozgatórugójának számító bolgár energiaszektor jelentős szerkezeti és szabályozási átalakuláson megy keresztül napjainkban, amely elsősorban a villamosenergia-piacot, a megújuló erőforrásokra épülő kapacitásokat és az országban továbbra is domináns atomenergia-felhasználást érinti. Ugyanakkor egyelőre még mindig az atomerőművek és a környezetszennyező szénalapú (lignit-) termelés biztosítja a villamosenergia-termelés nagy részét (és ez 2030-ig minden bizonnyal így is marad).
Az elkövetkező 5-6 éven belül Románia és Bulgária két vízerőmű kialakítását tervezi a Dunán, amelyeket közösen használna a két Fekete-tenger menti ország. A Nikápoly és Turnu Măgurele (Kisnikápoly) közötti első, 840 MW teljesítményű erőmű megvalósíthatósági tanulmánya már elkészült, a Szilisztra és Călărași közé tervezett második üzem kialakításának előtanulmányait 2023 elején kezdték el kidolgozni. Bulgária új energiastratégiája egy Románián keresztül haladó távvezeték létesítését is előrevetíti a Magyarországra és Szlovákiába történő villamosenergia-továbbítás megvalósítása céljából, miközben a Törökországgal fennálló összeköttetések kapacitását is növelni tervezik. Mindemellett a bolgár oldalon 2022-ben kiépültek az ország villamosenergia-hálózatát a görög rendszerrel összekötő vezetékek. Bár a déli szomszéd területén még várat magára az összesen 122 km-es, új rendszerösszekötő kapcsolat fennmaradó 29 km-ének átadása, a távvezeték várhatóan 2023 végére üzemképes lesz.
A bolgár gazdaság energiaintenzitása az egyik legnagyobb az EU-ban. Az ország gazdasága az uniós átlaghoz képest egységnyi GDP előállításához 3,5-szer több energiaforrást használ fel.
Következésképpen a kormány, valamint a termelői és a szolgáltatói szektor – állami és magán – szereplői egyaránt érdekeltek a gazdaság karbonmentesítésében, az RFF-beruházások megvalósításában, az energiaellátás biztonságát szolgáló beruházások végrehajtásában, a Független Bolgár Energiatőzsde likviditásának növelésében, a jelenlegi magas fogyasztói energiaárak csökkentésében, valamint a vállalkozások megugró rezsiköltségeinek részleges kompenzálásában. A bolgár kormány a következő időszakban mintegy 230 millió euró értékű uniós hozzájárulást vár a hazai vállalatok energiahatékonyságának javításához, valamint az ország helyreállítási és rugalmassági tervében szereplő reformok elindításához. (Az RFF és a React-EU keretében a bolgár hatóságok energiahatékonysági támogatásokat nyújtanak a vállalkozások villamosenergia-költségeinek csökkentére.)
Ezen a ponton akadt el Bulgária, méghozzá kilátástalanul. A sorra megbukó, kérészéletű kabinetek miatt rendkívül nehezen kormányozható Bulgária, és így egyre távolabb kerül a stratégiai célkitűzései elérésétől. Az ország 2024-ben csatlakozni szeretne az euróövezethez, kilátásban van a teljes jogú OECD-tagság elnyerése is, az új parlamenti pártok pedig példa nélküli reformintézkedéseket sürgetnek a magas szintű korrupció leküzdése, az ipar és a szolgáltatások energiahatékonyságának javítására. Az RFF minden idők legnagyobb állami finanszírozási csomagját biztosítja Bulgáriának a 2027-ig terjedő időszakra, a permanens kormányválság okozta kiszámíthatatlan belpolitikai légkör, valamint az oroszok Ukrajna elleni agressziója által keltett geopolitikai bizonytalanságok miatt azonban kérdéses, mikor, hogyan és milyen hatékonysággal lesz képes azt az ország hasznára fordítani a szófiai vezetés. Egyre csak húzódik a több milliárd eurós uniós helyreállítási alap hatékony felhasználását segítő törvénycsomag elfogadása, miközben a magas infláció és a gazdasági növekedés lassulásának veszélye Damoklész kardjaként lebeg a döntéshozók feje felett.
A rendkívül töredezett pártrendszer miatt Bulgária két éven belüli már ötödik parlamenti választására készül. Bár a jelenlegi erőviszonyok alapján nem sok esély kínálkozik életképes kisebbségi kormány felállítására, az országnak mielőbb egy stabil, kiszámítható és megbízható irányításra lenne szüksége az energiaválság mielőbbi orvoslásához. Az elvi lehetőségek adottak az orosz nyersanyagimport kiváltására, csakhogy ehhez az új infrastruktúrát ki kell építeni és mielőbb üzembe kell helyezni. Ez és a szokásosnál magasabb világpiaci energiaárak rugalmas költségvetési tervezés után kiáltanak a Fekete-tenger melletti országban.
A szerző a Mathias Corvinus Collegium Politikatudományi Műhelyének kutatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Gázvezetékek Bulgáriában 2022. május 5-én. Fotó: Nikolay Doychinov / AFP)