A böjt értelmével kapcsolatban van egy félreértés. Eredetileg nem a hús elhagyása volt a lényege a kereszténységben sem, hanem az önuralom általi megtisztulás. Annak oka rém egyszerű, hogy évszázadokkal ezelőtt ezt a célt miért a húsevés korlátozása által gondolták elérni. Mivel akkortájt a mai értelemben vett fogyasztás nem létezett, és az emberek nagy többsége a saját gazdaságában megtermelt élelmet ette (boltban gyakorlatilag nem is vásároltak), ezért az önmegtartóztatásnak leginkább az evés terén volt értelme.
Ma viszont a böjt eredeti értelmének és funkciójának sokkal inkább a fogyasztásböjt felelne meg, mivel az ételtúlfogyasztás egyre kisebb részét képezi annak az önuralomvesztésnek, mely tagadhatatlanul jellemzi életmódunkat egyénileg és kollektíven is.
Ha tehát ma valaki belátja a böjt fontosságát, és szeretné úgy gyakorolni, hogy annak valóban értelme legyen, azaz a hagyományainkat ne csak formálisan folytassa, hanem hitelesen és tartalmilag is, akkor ma már egyáltalán nem elég ehhez a húst elhagyni, miközben egyéb túlfogyasztással kompenzáljuk az így elmaradó élvezetet. Az igazi böjt ma szélesebb értelemben vett fogyasztásböjt… lenne.
Számomra elég meglepő, hogy az egyházak nem különösebben hívják fel erre a figyelmet, illetve nem adaptálják a böjtöt, a mai életmódnak megfelelően fogyasztási böjtöt hirdetve. Másfelől az sem világos teljesen, hogy az egyébként egyáltalán nem vallásos, de nagyon ökotudatos emberek miért nem jutnak más úton ugyanerre a következtetésre.
A mai aktualitáshoz kapcsolódva érdemes megjegyezni, hogy a torkos csütörtök népi gyakorlata pont azt igazolja, mennyire nem fogyasztói módon viszonyultak őseink a böjthöz. Pont azért függesztették fel ezen a napon a húshagyó keddtől induló negyvennapos böjtöt, hogy ne menjen pocsékba a farsangi mulatságokról megmaradt étel.
Nem mellesleg a húsvét előtti böjtnek lehetett egy kevésbé spirituális és nagyon is pragmatikus háttere a paraszti életformában. Ugyanis ilyenkor már ugyancsak fogytán lehetett a télre felhalmozott élelmiszer, a disznóvágások után bespájzolt kolbász és sonka. Böjt nélkül ugyanez szomorú és frusztráló nyomornak tűnhetett volna, de a böjt spirituálisan egész máshova helyezte a fókuszt, és pozitív értelmet adott annak, amit nélküle csak negatívan lehetett volna megélni.
A tél vége felé eljövő tavaszi fáradtság fizikailag és lelkileg is nagyon megviselheti az embert, ha nem tudunk mindebben sajátos kihívást és más motivációt találni. A böjt ilyen motiváló erő lehet. Általa könnyebben és jobban lehet kibekkelni a tél végét – még tisztábban tudjuk várni az életet mindenben feltámasztó tavaszt. Különösen is indokolt lehet a böjt olyan körülmények között, amikor a telet az energiaválság és a háború félelmei súlyosbítják – még akkor is, ha ezeket nagyrészt mesterségesen gerjesztik bennünk.
A szerző filozófus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Stockphoto / Getty Images)