A közelmúltban a TikTok használata ismét a közérdeklődés középpontjába került. A közösségimédia-platform addiktív mivolta abban rejlik, hogy minden ujjmozdulatra interaktív, rövid, szórakoztató vagy edukatív multimédiás, új impulzusokkal szolgája ki az agyat. Ha jól belegondolunk, akkor az eredeti elképzelés szerint az internet is valami hasonló akart lenni. Információ- és edukáció-központ; ami azonban mára lett belőle, arra talán a legelvetemültebb sci-fi-írók se gondoltak anno. Az pornóvízfejű internet, a szinkronhangokra rábeszélő és táncoló TikTok-sztárok, a pénzért folyamatosan hazudozó influencerek és csücsörítő Onlyfans-modellek elhitették a felhasználókkal, hogy erre kell a világháló. Az Instagram, illetve a Facebook és Linkedin mint a folyamatos öndefiniálás legszánalmasabb eszközei alá is támasztották, hogy az emberek többsége minden képzeletet felülmúlva képes válogatott ostobaságokra használni ezeket a platformokat.
A Global WebIndex idei jelentéséből kiderül, hogy a teljes populáció 59,4 százaléka (4,76 milliárd ember) használ már valamilyen közösségimédia-platformot, átlagosan napi 2 és fél órát. A Facebook, a YouTube, a Whatsapp, az Instagram és a WeChat után a TikTok a hatodik legnépszerűbb platform a világon, melyet több mint egymilliárd ember használ mindennap, ez a szám egy év alatt 142 százalékot nőtt.
A kor szerinti megoszlást tekintve is egészen ijesztők a számok: az amerikai TikTok-felhasználók közel egyharmada 10–19 éves, akik átlagosan másfél órát TikTokoznak egy nap.
Ezek a számok jelzik a veszélyt, de a platformok szolgáltatói is kezdik már felismerni az általuk felkínált látszatszabadság káros következményeit. A hamis aspirációk által a fiatalok önbecsülését lábbal tipró Instagramon már szülői felügyeleti fiók is használható, a TikTok pedig nemrég jelentette be, hogy 60 percben limitálja a tinédzserek napi használói idejét. Ugyanakkor a saját ujjukba nem harapnak nagyot ezek a globális cégek: a statista.com becslései szerint 2023-ra világszerte a hirdetők több mint 200 milliárd dollárt szórnak el ezeken a platformokon annak érdekében, hogy a felhasználók által fogyasztott tartalmak alapján minél pontosabban tudjanak célozni a közönségre egyes termék- vagy szolgáltatásajánlatokkal.
Az elmúlt napokban több helyen attól volt hangos a hazai sajtó, hogy az LMP betiltaná a TikTokot a 18 év alatti felhasználóknál. Az ébredés politikailag meglehetősen pontosan lett időzítve, úgy is mondhatnánk, hogy nem jöhetett volna „jobbkor”: tiltsuk be a kínai TikTokot. A javaslattevő bizonyára úgy gondolja, hogy az amerikai központú Reels-videók és a YouTube-shortok nem károsak. Aki ezen a világon él, az pontosan tudja, hogy egyrészt amit betiltanak, az onnantól extrémen vonzóvá válik (főleg a gyerekek számára), másrészt abban a családban, ahol a TikTok be van tiltva, ott a gyerekek ugyanazokhoz a tartalmakhoz ma más platformokon még hozzáférhetnek. Ha nem ma, akkor holnap nyílik három másik platform, és folytatódhat a véget nem érő boszorkányüldözés gyermekvédelem címszó alatt.
Egy gyerek számára nem a törvények fogják megszabni, hogy mit nézhet az interneten, és mit nem, hanem a szülők és az oktatási rendszerünk. A TikTokon túl is vannak jó és rossz tartalmak, ahogyan bárhol máshol is: a tévében, az újságban és a könyvekben is.
Azt kellene megtanítanunk a gyerekeknek, hogy ezt hogyan szűrjék, miért kerüljék a káros jellegű tartalmakat, illetve a szülők milyen kommunikációval és gyermekfelügyeleti eszközökkel tudják ezt folyamatosan segíteni.
Ehhez azonban felkészült szülők és tanárok kellenek, amelyek totális hiánya a 2020-as covidos online oktatási emberkísérleten egyértelműen láthatóvá és kézzelfoghatóvá vált. Hogy azóta mi történt digitális oktatás vagy digitális gyermekvédelem címén – azon kívül, hogy az évi több milliárd forintért „üzemeltetett” Krétából kiszivárogtak a magyarországi tanulókorú gyermekek személyes adatai? Gyakorlatilag semmi.
A gyermekvédelem nem a TikTok betiltásával, hanem a jövő generáció anyagi, környezeti és szellemi kisemmizésének megállításával kezdődik, amelynek értelmében a TikTok legalább annyira káros a gyermekek számára, mint az a fajta idealizált „nemzeti” orientáció és felkínált értékpiramis, amelyben a ma gyermekei a következő évtizedekben nappal az összeszerelő üzemekben dolgoznak majd, délután pedig focimeccset néznek. Valódi – nem uniós pénzeknek „helyet találó” – oktatásfejlesztéssel és edukációval kellene kezdeni ezt az egészet. A TikTok-használat ugyanis nem ok, csupán tünet.
A szerző informatikus közgazdász, tanár.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Matt Cardy / Getty Images)