Oldalaktól független politikai konszenzussá vált, hogy valamilyen módon szabályozni kell az emberek idejéből egyre nagyobb szeletet kihasító online platformokat. Az LMP betiltaná a TikTokot 18 év alatt, a Momentum szerint nemzetállami helyett európai szintű óriásplatform-szabályozásra van szükség, Orbán Viktor pedig miniszterelnöki évértékelőjében emelte ki, hogy a genderpropaganda a gyermekekre leselkedő legnagyobb veszély, ezért Magyarországon kell lennie Európa legszigorúbb gyermekvédelmi törvényének.
Álláspontom szerint sem a platformok teljes tiltása, sem a Donáth Anna által üdvözölt, 50-es éveket idéző túlszabályozás nem jó megoldások, ezek ugyanis rombolnák versenyképességünket a digitális gazdaságban. Ezekkel szemben törvényi és hatósági szigorral szükséges biztosítani, hogy a világszerte „Big Tech”-nek nevezett online plaformszolgáltatók ne vonhassák el az állami szuverenitást azoktól a nemzetállamoktól, akiktől a jogi személyiség védelmét és a szerződéseik jogi kikényszeríthetőségét kapták. Mivel a fiatalok közel 100 százaléka használja a platformokat, ezért a gyermekvédelmi törvény szigorítása és az online platformszabályozás valóban elválaszthatatlan kérdések. Azonban utóbbi elsősorban állami szuverenitási kérdés és csak ezután gyermekvédelmi, fogyasztóvédelmi.
Ha megvalósulna az LMP javaslata és betiltanák a TikTok használatát 18 év alattiaknak, akkor a gyermekek egyszerűen másik platformon érnék el ugyanazokat az LMBTQ-lobbista influenszereket, adathalász, netán erőszakos, önkárosításra buzdító, vagy éppen nyíltan szexuális tartalmakat. (Bár a mostani kezdeményezők közül feltehetően nem mindenkit ez zavar, ahogy még a gyermekvédelmi törvényt sem minden párt szavazta meg.) Visszás és piackorlátozó a Momentum álláspontja, mely szerint az államnak kellene „rendezni” az online szolgáltatások működését, sőt még az „önhatalmú cenzúrát” is csak akkor kellene „visszacsinálnia” egy „független európai szervezetnek”, „ha kell”.
Vajon milyen esetekben hasznos a Momentum szerint a Big Tech cégek önhatalmú cenzúrája és milyen esetekben kell azt „visszacsinálni”? Vékony jég, és igencsak pártos-politikai elképzelés. A korlátozás helyett a törvénynek épp a nagyobb szabadság érdekében kellene mindenféle önhatalmú platformcenzúrát tiltania.
Egyrészt korlátozni kell a sajtótermékek online platformok általi cenzúrázását. A tartalomcenzúra alól mind a területet szabályozó EU-s, mind a nemzeti szabályozásban kivételt kell élvezniük a sajtótermékeknek, mert őket már eleve felügyelik a médiahatóságok.
Nem képzelhető el ugyanis sajtószabadság egy olyan világban, ahol a sajtótermékek és az olvasók közé „beékelődött” online platformok döntik el, melyik sajtótermék tartalmai jelenhetnek meg, az algoritmusaik melyik sajtótermék elérését erősítik fel vagy csökkentik.
Másrészt törvényben kell szabályozni, hogy az online platformok nem cenzúrázhatnak politikai vélemény alapján. Az internet nagyobb szabadsága érdekében véget kellene vetni egyes (pl. a migrációt ellenző vagy családpárti) vélemények lehalkításának is. Amíg nem születik ilyen szabályozás, a fogyasztóvédelmi hatóságok már addig is eljárhatnak a moderálási feltételekkel manipuláló, és így a felhasználókat megtévesztő platformokkal szemben. A „shadow banning”-nek nevezett moderálási praktika, amit még Varga Judit igazságügyminiszter Facebook-oldala is elszenvedett, már a jelenlegi törvények szerint is a fogyasztók jogsértő megtévesztése. Nem lehetünk olyan ország, ahol egy online platform eltávolíthatja március 15-én egy Petőfi-vers szó szerinti idézetét, mert „nacionalista” vagy éppen „gyűlöletbeszédként” letilthatja Magyarország Alaptörvényének szó szerinti idézetét. A Momentum platformszabályozási álláspontja az 50-es évek véleménycenzúráját csempészné vissza a már most is önkényesen és politikailag elfogultan cenzúrázó „Big Tech” online platformokra.
Éppen ebből következik a harmadik, legfontosabb lépés. Magyarország online szuverenitásának közjogi megvédése, amelynek érdekében bármilyen törvényi és hatósági szigor, a polgári törvénykönyv szülői rendelkezési jogainak kiszélesítésétől kezdve akár még az online platformok vezetőinek büntetőjogi felelősségre vonása is indokolt lehet.
Ha ugyanis megvalósulna a Momentum Indexnek adott válaszában javasolt „nemzetállami helyett európai szintű óriásplatform-szabályozás”, amely alapján a magyarországi fogyasztók egy „független európai szervezethez” fordulhatnának, azzal Magyarország digitális gyarmattá válna. Egyrészt a magyar hatóságok hatókörén kívülre kerülő „Big Tech”-óriásplatformok digitális gyarmatává, másrészt az ezeket ellenőrző „független európai szervezet” digitális gyarmatává. Onnantól nem a magyar gyermekek szülei rendelkeznének arról, hogy a gyermekeik milyen tartalomhoz férhetnek hozzá.
A magyar gyermekvédelmi törvényt is hiába szigorítaná az Országgyűlés, a „független európai szervezet” nem biztos, hogy felszólítaná a platformokat annak betartására. Ne feledjük, a holland médiahatóság már most is önkényesen, a holland és az EU-s jogot is megsértve tagadja meg a magyar médiahatóság kérését, a gyermekvédelmi törvényt a magyar hatóság jogerős határozatai szerint LMBTQ-propagandának minősülő tartalmak eltávolítását. Mégis hogy lehet az, hogy külföldi hatóságok önkényétől függhessen a jogerős magyar hatósági döntések végrehajtása?
Magyarország szuverenitásának megvédése érdekében nemzeti platformtörvénnyel kell biztosítani, hogy a magyarországi fogyasztók politikai cenzúrától mentesen használhassák a platformokat.
A Magyarországon megjelenő tartalmak esetén csak a szolgáltató csak a jogsértő tartalmakat moderálhatja. Ha ezzel kapcsolatban egy magyar fogyasztónak aggályai merülnek fel, vagy ha egy kiskorú szülője, élve szülői jogaival rendelkezni kíván a platform felé a saját gyermekének internethasználatát érintően (pl. hogy a gyermek milyen tartalmat érhet el a platformon), azt Magyarországon működő személyes fogyasztóvédelmi ügyfélszolgálatokon tehesse meg. A közműcégeket és a távközlési cégeket már most is ugyanilyen személyes fogyasztói ügyfélszolgálatok fenntartására kötelezi a törvény, ezt mielőbb ki kell terjeszteni a legnagyobb online platformokra is, különösen, mert az ügyfélszolgálatok kérdését az EU-s jogszabályok a tagállamok döntésére bízzák.
A nemzeti platformtörvénynek azt is biztosítania kell, hogy jogsértések esetén a fogyasztók ne a holland, ír vagy EU-s hatóságokhoz és „független szervezetekhez”, hanem magyar bíróságokhoz és hatóságokhoz fordulhassanak. Jó volna, ha ennek keretében a magyar bíróságok a jogsérelmet szenvedett fogyasztók számára „digitális sérelemdíjat” ítélhetnének meg. Magyarországi jogsértések esetén a végső szót Magyarország bíróságai mondhassák ki, ne külföldi szervezetek. Az is fontos, hogy a miniszterelnöki évértékelőben előrevetített szigorított gyermekvédelmi törvény online platformok feletti betartása felett Magyarország hatóságai őrködjenek.
A teljes tiltás, a túlszabályozás, különösen pedig a nemzetállamok feletti platformszabályozás helyett elegendő a tehát az államnak csak a legfontosabb pontokon, ott is csak differenciáltan korlátozni az online platformokat, ott viszont szigorú és nemzetállami szinten érvényesíthető szabályozás szükséges. Így nem lesz Magyarország digitális gyarmat és a magyar gyermekek is biztonságosan használhatják az internetet.
A szerző energiajogász, a közjog és fogyasztóvédelmi jog szakértője, közgazdász, tanár.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Kurt Wittman / UCG / Universal Images Group / Getty Images)