Az Index.hu olvasói és a tágabb magyar nyilvánosság előtt feltehetően csak benyomások szintjén ismert, hogy miről van szó a zsidó hitközségek közötti legújabb veszekedésben. Valami olyasmi jöhet le az átlagos újságolvasó számára, hogy a Mazsihisz elnöke mérges a magyar kormányra, de leginkább egy másik zsidó egyházra egy harmadik zsidó egyház Heisler András számára kedvezőtlen kimenetelű vezetőválasztása miatt.

Mi is történik tulajdonképpen? Mitől fél Heisler András, a Mazsihisz elnöke, és szerinte mi döbbentett meg „minden tisztességes zsidó embert”?

Magyarországon jelenleg három bejegyzett zsidó egyház és számos zsidó civil szervezet van, amelyek zsinagógákat, iskolákat, különböző intézményeket működtetnek. Ezek az intézmények azonban összesen a magyar zsidóság 10%-át sem szólítják meg. A holokauszt és a vallásellenes kommunista diktatúra nyomai máig láthatók. Az elmúlt évtizedekben úgy tűnik, végleg kifulladt, idejétmúlttá lett az a zsidó hitközségi működés, amely az elmúlt 150 évben a magyar zsidóság életében fontos szerepet játszott. Ez eleinte – a 19. század végén – a magyar zsidók civil mindennapjainak sajátos kereteit teremtette meg, majd a 20. század elején az újjáéledő rendszerszintű antiszemitizmussal szemben igyekezett védelmet nyújtani, végül pedig, a 20. század második felében a kommunista államhatalom által kiosztott „holokausztáldozat” szerepet volt hivatott megtestesíteni. Végletesen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a rendszerváltozás után 30 évvel a zsidó hitközségi létezés számára három lehetséges út maradt.

1. A Mazsihisz fogadatlan prókrátorként az „általános zsidó képviselet” szerepében tetszeleg, magát a „teljes magyar zsidóság” képviselőjeként beállítva, ettől remélve a státuszból fakadó állami források és egyéb előnyök monopolizálását.
2. Az általam 20 éve vezetett EMIH konzervatív zsidó vallási reneszánszt hirdetett, az outreach és az oktatás útját választotta, amelyhez nulláról indulva új zsidó intézmények tucatjait építette ki. 2004-es alakulása óta 12 zsinagógát nyitott vagy nyitott újra, három óvodát, két iskolát és egy egyetemet alapított, illetve tart fenn. Kiterjedt könyvkiadói tevékenységet folytat, informális felnőttoktatási programok és közösségi események százait szervezi minden évben, ezzel a vallástól eltávolodott, de spirituális igényű, vagy éppen közösségre vágyó emberek ezreivel talál kapcsolatot. Az EMIH vallási beállítottsága ortodox, de leginkább szekuláris zsidókat kíván megszólítani, a közösségi életbe bevonni.
3. A tradicionálisan bezárkózó, egyre zsugorodó, tradicionális magyar ortodoxiának (MAOIH) eddig az elvándorlás maradt. Gyermekkoromban még naponta 40-50 magyar ortodox imádkozott a Kazinczy utcában. Köztük jómagam is. Az ő gyermekeik vagy a hitéletet, vagy Magyarországot hagyták el. Ennek következményeként a MAOIH-nak tíz éve nincs Magyarországon élő saját rabbija, iskolája bezárt, kóser vágodája megszűnt, közösségi élete gyakorlatilag elhalt.

Egy idő után a MAZSIHISZ útja éles kanyart vett, ami különösen Heisler elnök úr regnálása alatt vált nyilvánvalóvá. A 2013-ban megválasztott Heisler András úgy döntött, hogy a vallási élet egyre több területén vezető pozícióba került EMIH-hel szemben, neki a zsidók közéleti-politikai „képviseletének” státuszát kell erősíteni. Ezt pedig úgy gondolta megvalósítani, hogy a Mazsihisz kilép a szoros értelemben vett egyházi szerepkörből, és – tekintettel a zsidó származású magyarok jelentős részének preferenciáira – baloldali és liberális irányultságú politikai aktivitásba menekül. Legitimációt és társadalmi támogatottságot azzal szerez magának, hogy „az antiszemitizmus elleni küzdelem” jegyében minél többször konfrontálódik a jobboldali magyar kormánnyal, a zsidó közéletet pedig a NER-hez való viszonyulás mentén polarizálva próbálja az EMIH-et lejáratni.

Heisler azonban elszámolta magát, mert bár való igaz, hogy az ellenzéki politikai akciókra, a kormány és a NER kritikájára van kereslet egy közéleti kérdésekre érzékeny közösségben, azonban ezzel érezhetően szűkítette a vallási életre vágyók körét a MAZSIHISZ táborában. Heisler saját bevallása szerint a MAZSIHISZ zsinagógai élete – néhány példamutató kivételtől eltekintve! – teljesen leépült. A Covid-járvány után a Mazsihisz-zsinagógák végképp kiürültek, és ma már ott tartunk, hogy a heti rendszerességgel működő zsinagógák nagyobb része az EMIH-hez tartozik. Közösségi, oktatási és vallási programok tekintetében az EMIH régen maga mögött hagyta Heisleréket. Ráadásul, társadalmi súlyát és érdekérvényesítő képességét tekintve sem látszik a Mazsihisz erősödni.

És így jutottunk el a „MAOIH elfoglalásához” és Heisler András vállalhatatlan vasárnap esti Facebook-posztjához, egy indulattal megírt, gyűlölettel teli szöveghez, amely több dolgot elhallgat, néhány ponton pedig hazudik.

Nem említi, hogy a MAOIH két évtizeden át a Mazsihisz tagja volt. Egészen 2017-ig, amikor a MAOIH kettővel ezelőtti elnöke a végleges szakítás mellett döntött. Éppen azért, mert a Mazsihisz a MAOIH-nak járó állami forrásokra rátenyerelve lehetetlenítette el, és vitte csőd közeli helyzetbe őket. Nem említi, hogy a MAOIH-nak nincs saját rabbija, iskolája pedig bezárt. Nem említi, hogy a MAOIH-hoz tartozó kb. 10 család több mint fele az EMIH által lett vallásos, gyermekeik az EMIH intézményeibe járnak.

Hazudik, amikor azt állítja, hogy az EMIH rabol, számlákat zárol, zsinagógát rendőrségi erővel elfoglal. A Kazinczi utcai zsinagóga működik, szombaton ott imádkozott a most leváltott elnök, Deutsch Róbert is. Hazudik, amikor a MAOIH elnökválasztásával kapcsolatos bizonytalan helyzet lezárását a jelenlegi magyar kormánnyal kapcsolatos averzióiba csomagolva úgy akarja láttatni, mintha egy politikai döntés lenne a háttérben. Ezzel szemben a valóság az, hogy egy túlélésért küzdő, kis ortodox hitközség vezetőválasztása körül folyó szomorú vita újabb fejezeténél tartunk. Ezúttal annak a Deutsch Róbertnek a leváltását szentesítő közgyűlési határozatot jegyezték be az egyházügyi államtitkárságon, akinek négy hónappal ezelőtt a megválasztását jegyezték be egy másik jelölttel szemben egy ugyanilyen eljárás keretében.

Az ügy az EMIH-hez annyiban kapcsolódik, hogy ortodox zsidóként, jómagam és közösségem számára – szemben Heisler Andrással – fontos, hogy az ortodox zsidóság intézményei ne váljanak az enyészetté. Legyen ortodox zsidó oktatás, meleg víz a mikvében és kóser hús a mészárszéken. Ezért üdvözöljük, hogy olyan emberek kerülnek a MAOIH élére, akik számára ez hozzánk hasonlóan fontos. Heisler megnyugodhat, mert együtt fogunk velük dolgozni, és a magyar ortodoxia 150 éves öröksége az elődökhöz méltó szellemben fogja a zsidóságot szolgálni.

„Zsinagógáinkban félelem uralkodik” írja gyűlölettel teli FB posztjában Heisler András. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy „őseink örökségét” éppen az EMIH veszélyeztetné, ahogy azt is nehéz elképzelni, hogy „diaszpóránk lassú széthullásának” oka az EMIH elkötelezett közösségépítése lenne. Abszurd, hogy ráadásul mindezt annak a hitközségnek az elnöke vizionálja, amelynek a zsinagógáiban az EMIH által kiadott imakönyvből, nem egy esetben az EMIH által biztosított rabbik vezetésével imádkoznak a még megmaradt neológ hívek.

Heisler Úr! Lehetséges, hogy valójában maga fél? Fél attól, hogy kiderül, mekkora a felelőssége az elnöksége alatt szétvert, polarizált, vallási életében megtizedelt neológia helyzete miatt, amelynek romjait most maga után hagyja?

A szerző az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Köves Slomó 2022. június 6-án. Fotó: Karip Tímea / Index)