„Magyarország ugyanúgy, mint egykor, ha akarjuk, ha nem, ha tudatában vagyunk, ha nem, valójában a belső európai, leginkább német területek végvára, és a migránsok éppen oda igyekeznek. A végvárak élete sohasem volt könnyű. Eddig több mint hatszázmilliárd forintot költöttünk a határok megvédésére. Hatszázmilliárd forintot.” Orbán Viktor 2020-ban e szavakkal határozta meg Magyarország szerepét a nemzetközi migráció elleni küzdelemben. Márpedig a kormányzati kommunikáció rendszeresen kifejezésre juttatja, hogy a bevándorlás korántsem spontán: Soros György zsoldjában álló álcivil szervezetek menedzselik – célja, hogy a keresztény, fehér lakosság Európa-szerte kisebbségbe kerüljön, a kontinens népei kevert fajúakká váljanak, és megszűnjenek a nemzetállamok.

Csakhogy a migráción a Soros-aktivisták mellett sok száz embercsempész is dolgozik, talán nem hazafiatlan kijelentés, hogy szerepük a bevándorlásban még a Nyílt Társadalom Alapítványénál is jelentősebb – márpedig pár napja arról értesültem, hogy a végvárakat hősiesen védelmező Orbán-kormány a Magyarországon elfogott sok száz embercsempész reintegrációs őrizetének kiterjesztéséről döntött. A hírt olvasva lázasan próbáltam feloldani a látszólagos ellentmondást: azt feltételeztem, hogy a fenti kifejezés egy számomra ismeretlen technikai megoldást takar, melynek révén Magyarország még hatékonyabban védelmezi majd a keresztény civilizációt és a kaukázusi fehér népfajt a Soros-terv koncepciója mentén rászabadított migránshordákkal szemben. Kiderült, hogy mégsem: megtudtam, hogy akinek az orbáni újbeszélben kiterjesztik a reintegrációs őrizetét, az mehet Isten hírével. Ez így nem áll össze: képtelenség, hogy a déli végeket hősiesen védelmező Orbán Viktor előbb a magyar emberek pénzéből elfogjon sok száz, migránsokat csempésző gazembert, azokat az igazságszolgáltatás intézményeinek szívós munkájával elítéltesse, aztán egyik napról a másikra szabadon engedje őket. Döbbenetes, de a reintegrációs őrizet kiterjesztése még a kitoloncolásnál is enyhébb büntetés: 

Ha megfogadják a magyar kormány tanácsát, és miért ne hallgatnának a jótevőjükre, akkor hazatérnek, és az ottani hatóságnál jelentkeznek hátralévő büntetésük letöltéséért – ugyan mi lelhette Gulyás Gergelyt, amikor kifejezte: semmiféle garancia nincs arra, hogy ez teljesül. Aki ennyire nem bízik az emberekben, az miért dönt nap mint nap ezrek és tízezrek sorsáról? Hogyan vezethet országot, aki azt feltételezi, hogy a hazája által elfogott és elítélt bűnözők kedvükre folytathatják az embercsempészetet?

„Továbbra is tekintsenek Bajorország végvári kapitányának. Bajorország déli határa a szerb–magyar határnál van, és amikor azt a határt védjük, akkor védjük Bajorországot is” – fogalmazott Orbán Viktor. Talán nem tűnt fel a miniszterelnök úrnak, hogy amennyiben a szerb–magyar határ Bajorország déli határa, akkor ő Bajorországban engedett szabadon sok száz embercsempészt. Bár Bajorország még nem reagált ennek megfelelően, Ausztria már megtette ezt: vezetői kijelentették, hogy a magyar lépés országuknak közvetlen biztonsági kockázatot jelent, úgyhogy berendelték a magyar nagykövetet, és megszigorították a magyar rendszámú autókra vonatkozó határellenőrzést.

Mi vezethetett ehhez a döntéshez, amely élesen szembemegy sok év szenvedélyes kormányzati kommunikációjával? Nem nehéz kitalálni, mi lett volna, ha Márki-Zay Péter megnyeri a tavalyi választást, és úgy dönt, hogy szabadon enged akár csak egyetlen elítélt embercsempészt. Mára ő lenne a hazai nyilvánosság széltében-hosszában a haza gyalázatos elárulója, a keresztény civilizáció elveszejtője, a Soros-terv végrehajtója, aki íme, leleplezte magát – hisz ahogy Orbán Viktor fogalmazott: „Hunyadi a szultán csapatait állította meg Nándorfehérvárnál, mi pedig Soros György csapatait állítottuk meg a déli határainkon.”

Orbán Viktor kapcsán persze szó sem lehet a Sorosnak való behódolásról – de akkor mi lelhette a posztmodern Hunyadit? Szijjártó Péter siet a civilizációárulást szimatoló magyarok segítségére, aki mindössze öt hónapja jelentette ki, hogy „az embercsempészetet súlyosan büntetni kell, mert a migránsokat életveszélybe sodorják, illetve nyomást gyakorolnak az államokra is”. Elismerésre méltó, hogy a külügyminiszternek egy ennyire rövid megszólalása során kétszer is sikerült igazat mondania. Egyrészt vitathatatlan, hogy az embercsempészek kíméletlenül bánnak a bevándorlókkal, sok esetben nőkkel és gyerekekkel, akikért Szijjártó nyilván minden este elmond egy imát. Míg a migránsok sok esetben nyomorult, kétségbeesett emberek, addig a csempészeik felfegyverzett bűnözők, akik közül az elfogásuk során többen is tűzharcot folytattak a magyar rendőrökkel, hisz akkor még nem sejtették, hogy simán szabadon engedik majd őket. Amint visszatérnek a hivatásukhoz, fejenként illegális bevándorlók tucatjainak behozataláért felelnek majd transzportról transzportra – épp azelőtt, hogy elfogta őket a rendőrség. Ez a tény pedig sokat elmond a magyarság büszkeségét képező határkerítés hatékonyságáról. El se bírom képzelni, hogy a most szabadon engedett bűnözők hány Soros-migránst csempésztek be eddig Európába, és hányat juttatnak be a jövőben a magyar kormány segítőkészsége nyomán.

Szijjártó miniszter másik fontos kijelentése szerint az embercsempészek „nyomást gyakorolnak az államokra” – ennél is pontosabban

Rétvári Bence bele is kiáltotta a hazai nyilvánosságba, hogy a magyar államnak Brüsszel miatt kell szabadon engednie az embercsempészeket, mert az Európai Unió nem hajlandó hozzájárulni se a fogva tartásuk, se a határvédelem költségeihez. Érthető: az Európát hősiesen védelmező Magyarország a maga erejéből nem bírja tovább finanszírozni ennyi fegyenc fogva tartását, úgyhogy bizonyos elítélteket kénytelen szélnek ereszteni. Tolvajokat? Garázdákat? Sikkasztókat? Ugyan, dehogy! A magyar állam az embercsempészeket engedi szabadon: épp azokat, akik valamennyi sittes közül leginkább fenyegetik a védelmezésre szoruló, keresztény Európát. Bizonyára az ő fogva tartásuk a legköltségesebb.

Az intézkedés egyetlen értelmes magyarázata az, hogy Magyarország nyílt zsarolást folytat – éppen úgy, ahogy Erdogan török elnök teszi, aki sok-sok pénzért készségesen megállítja a bevándorlóáradatot, de amint nem kap eleget, jelzés gyanánt átenged kisebb-nagyobb migránscsoportokat. Csakhogy amíg Erdogan a schengeni határon kívülről terrorizálja Európa népeit, addig Orbán Viktor, korunk Hunyadi Jánosa belülről teszi ugyanezt. Hisz maga Hunyadi is nyugat felé terelt sok száz török hadifoglyot, mert Bécs nem járult hozzá a várárkok mélyítésének költségéhez – az olvasó erről talán nem tanult az iskolában, de jövőre a Hunyadi-film majd tisztára mossa a nándorfehérvári honvédő becsületét, hisz Magyarországon nem a jelennek kell példát vennie a múltról, hanem a múltnak a jelenről.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Rendőrök és katonák járőröznek a röszkei határnál 2016. szeptember 20-án. Fotó:  Kelemen Zoltán Gergely / MTI)