Örülök Kukorelly Endre június 20-án az Indexben megjelent újabb nyilatkozatának, miszerint neki jólesett, hogy sokévi hallgatás után elmondta a véleményét. Eszerint legalább valakinek mentális haszna volt ebből a sok jeles íróra, költőre és a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottság tagjaira nézve is sértő, méltatlan és igazságtalan vádaskodásból.
Kukorelly Endre a napokban többször is kifejtette, hogy azokat az írókat, költőket, akik az utóbbi években kaptak Kossuth-díjat, egy sértett, rosszakaratú és elfogult ember, nevezetesen pont én juttattam – méltatlanul és igazságtalanul válogatva – ehhez a patinás kitüntetéshez. Állítja, hogy ezt ő közvetlenül a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottság egyik tagjától tudja, aki szerint a bizottsági munka során „a különféle diszciplínák képviselői egymás névsorába nem szólnak bele”.
De ahogy az előző kijelentés, ugyanúgy ez az állítás sem igaz.
Ha valóban hallott ilyesmit a bizottság valamely tagjától, akkor az illető valószínűleg szundikálással töltötte a munkára szánt időt, ezért nem jutott el a tudatáig, hogy mint minden normális szakmai bizottságban, itt is minden tag minden kitüntetésre javasolt művész vagy tudós értékeléséhez hozzátehette és sokszor hozzá is tette a saját véleményét, és így sosem személyes, hanem valóban bizottsági döntések születtek.
Természetesen a vádak akkor volnának valóban súlyosak, ha igazak volnának: ha azokban az években, amelyekben én is részt vettem a díjbizottság munkájában, Kukorelly állításának megfelelően „szinte kizárólag a kliensek kaptak (volna) díjakat, ami botrány”, továbbá „hogy még a legsúlyosabb Rákosi- vagy sztálinista időkben is korrektebb volt az állami díjazás, mint napjainkban”.
Ezeknek az állításoknak szerencsére egyszerű ellenőrizni az igazságtartalmát, mivel a Kossuth-díjasok névsora nyilvános. Felkérem tehát a T. költőt, írót és politikust, hogy nevezze meg, kik azok a díjazottak közül, akik szerinte nem a szakma kiválóságai, hanem csupán „kliensek”, és ezért a magas kitüntetésre méltatlanok. Én – természetesen – egy ilyet sem találok közöttük, és végtelenül sértőnek és rosszhiszeműnek tartom rájuk és az egész bizottságra, benne saját magamra nézve is Kukorelly ismételten hangoztatott állításait. Mégsem tartok igényt arra, hogy hősünk megkövessen, azt viszont elvárhatónak tartom, hogy miután visszavonta alaptalan, méltatlan és igazságtalan rágalmait, Kossuth-díjas költő és író kollégáitól és a bizottságtól elnézést kérjen.
A szerző Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Mezey Katalin 2017. április 11-én. Fotó: Marjai János / MTI)