Az utóbbi években, évtizedekben irigykedve figyelhettük közép-kelet-európai szomszédainkat, szinte minden ország fel tud mutatni egy olyan sportolót, akit a világ minden pontján ismernek, vagy legalábbis hallották már a nevét.

A szerbeknek ott van például a Grand Slam-torna-győzelmek számát tekintve immár egyeduralkodó Novak Djokovics, valamint a Denver Nuggetset alig néhány hete történelmi győzelemig vezető MVP, Nikola Jokics. A horvátok büszkélkedhetnek egy ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, aranylabdás Luka Modriccsal, sőt, ne felejtsük Marin Cilicet sem, aki most már pályafutása végéhez közeledik, de 2014-ben (az elődöntőben Roger Federert legyőzve) megnyerte a US Opent.

A szlovének is elkényeztetettnek érezhetik magukat az utóbbi időben, Luka Doncic a Dallas Mavericks világklasszis kosárlabdázója az NBA-ben, Tadej Pogacar pedig éppen a harmadik Tour de France-győzelméért hajt, Primoz Roglic nemrég nyerte meg a Giro d'Italiát. De ott van még Jan Oblak is, az Atlético Madrid labdarúgócsapatának kapusa, akit a világ egyik legjobbjának tartanak a posztján.

Ausztriában a Real Madridban futballozó klasszis, többszörös BL-győztes David Alaba nemzetközi szinten is komoly játékerőt képvisel, illetve a bécsújhelyi születésű Dominic Thiem teniszező három évvel ezelőtt ért a csúcsra, amikor diadalmaskodott a US Openen.

Szlovákia a háromszoros világbajnok bringás Peter Sagan otthona, de Marek Hamsík, később pedig Milan Skriniar volt az, aki miatt a futballjukra is figyeltek. A románok a korábbi világelső teniszezővel, Simona Haleppel kerültek be sokszor a hírekbe, az ukránoknál az aranylabdás labdarúgó Andrij Sevcsenko és a Klicsko fivérek után pedig a közelmúltban Olekszandr Uszik ökölvívó az abszolút klasszis.

A magyar sportnak voltak gyönyörű eredményei az utóbbi időben, szerepeltünk jól olimpiákon, azonban globális szinten ismert és elismert sportolónk nem akadt. Nem lekicsinyítve a vízilabdát, a kézilabdát, sőt, az úszást és a vívást sem, ahogy természetesen a kajak-kenut sem, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, az ezekben a sportágakban elért sikerek világviszonylatban nem extraklasszis teljesítmények – nekünk persze nagyon kedvesek és szívet melengetők. Olyan, mint mondjuk néhány szomszédunknak a téli sportokban elért páratlan sikerek.

Szoboszlai Dominik immár rendszeresen a legmagasabb szinten, egy nagy múltú klub legendás stadionjában léphet pályára a világ legerősebb bajnokságában. Ez a srác már most példaképe annak a sok magyar gyermeknek, akinek az az álma, hogy egy szép napon megnyerje a Bajnokok Ligáját, a világbajnokságot, vagy kiérdemelje az Aranylabdát. Most már ott a példa előttük: igenis, innen is meg lehet csinálni, alázattal, kitartással, munkával és mindenekelőtt józan ésszel.

Az utóbbi időben sokszor nem volt előny, sőt, bizonyos esetekben inkább hátrány, ha valaki magyarként próbált érvényesülni. Egészen eddig.

Szoboszlai nem ettől a klubváltástól vált világklasszis labdarúgóvá. Éppen fordítva: ez a transzfer egészen pontosan annak a bizonyítéka, hogy a magyar középpályás elérte a polc tetejét, és ahogy őt ismerjük, nem fogja levenni a lábát a gázpedálról.

A magyar válogatott csapatkapitányát figyelve olyan érzése van az embernek, hogy ez a srác élvezi, ha nyomás nehezedik rá. Szeret teher alatt futballozni, és nem lesz tele a gatya akkor sem, ha éppen Neymar próbálja provokálni.

Szoboszlai a magyar sport csiszolatlan gyémántja – emlékszem, így hivatkoztunk rá, amikor a korosztályos válogatottban lőtte a nagyobbnál nagyobb gólokat, és vezére volt a nemzeti csapatnak. Nos, az állítás annyiban változott, hogy a gyémánt időközben kicsiszolódott.

Még mindig libabőrös a magyar szurkoló, aki meglátja, hogy a 40 millió követőt számláló Liverpool Facebook-borítóképe a magyar játékos, a mögöttünk hagyott néhány napban pedig százezres reakciókat kiváltó posztok születtek a különböző közösségimédia-felületeken. Ma pedig még több magyar drukker lepte el a vörösök social media felületeit, miután kiderült, holnap éjfélig a klub nem számol fel szállítási díjat a Magyarországra érkező Szoboszlai-mezek rendelése után.

Arra pedig egészen nyugodtan felkészülhetünk, hogy ősztől szervezett futballtúrák indulnak Magyarországról Liverpoolba, megjelennek a magyar zászlók az Anfielden, és amíg Szoboszlai Steven Gerrard gondolatait tetováltatta magára, hamarosan eljöhet az idő, amikor Szoboszlai arcképét tetováltatják magukra a legszenvedélyesebb liverpooli szurkolók.

Hölgyeim és uraim, kezdhetünk megbarátkozni a gondolattal: van világszerte ismert és elismert világklasszis sportolónk!

A szerző sportújságíró, az Index kreatív tartalmi vezetője. 

(Borítókép: Szoboszlai Dominik 2023. július 2-án. Fotó:  Andrew Powell / Liverpool FC / Getty Images)