A Ferencváros labdarúgócsapata óriási meglepetésre ezúttal már az első erőpróbán kibukott a Bajnokok Ligájából, pedig félprofi feröeri riválisával ellentétben előzetesen a csoportkörbe dimenzionálta magát. Nem minden alap nélkül, de ahogyan azt a jelek mutatják, nem kellően megalapozottan. A kontraszt különösen nagy a Fradi tavaly őszi menetelése, valamint a tavasszal mutatott teljesítménye között, és utóbbi esetében borítékolható is volt a mostanihoz hasonló, drámai végkifejlet, amelynek csak az ideje volt kérdéses. Hogy mégis mi vezethetett ehhez a törvényszerűséghez? Talán pont a csapat sikere...
Amelyre a klub nem volt kellően felkészülve szakmailag. Mentségükre szóljon, bár nem tisztünk mosdatni a népligetieket, hogy nem is lehettek, hiszen amit elértek és annak hatására átéltek, az első élményes tapasztalatuk volt. Amellyel persze azonnal átstrukturálták magukat.
Az előző őszi idényben nagyon futott a Fradi szekere, kívülről úgy tűnt, valóban szintet tudtak lépni: a hazai mezőny biztos kordában tartása mellett a nemzetközi hadszíntéren sem alábecsülendő erőt képviseltek immár.
Utóbbiban a gólokat, pontokat színvonalas csoportban sem ajándékba kapták, hanem egyenlő erőként csatába menve dolgoztak meg érte. Megfelelő volt a játékospolitika (úgy a vétel, mint az eladás), ami odáig vezetett, és a szakmai stáb is kellő összhangba került a kerettel. Minden adott volt tehát, hogy egy fokkal feljebb kalibrálja magát a Fradi. Ne csupán vágyálom, sablonos célkitűzés legyen a Bajnokok Ligájában a csoportkörös szereplés, a pesszimistábbaknak B tervvel az Európa-liga főtáblája. Legalábbis elméletben, mert a gyakorlat ezzel szöges ellentétet mutatott.
Az El-csoport megnyerésével azonban minden borult. Leginkább a megszokott tavaszi menetrend. Addig ugyanis a Ferencváros kedvére formálhatta keretét, építhette csapatát, hogy majd nyáron minél kevesebb pozícióhoz kelljen hozzányúlni, és a gépezet az őszi kupaszereplést döntően meghatározó nyári időszakban, a selejtezők során már olajozottan működjön. Fél szezon állt a csapat rendelkezésre minderre, tekintve, hogy a népligetiek erejéhez mérten nem túl veretes hazai mezőnyben párjuk nem akadt. Nem kellett patikamérleggel kimérni edzésmunkát és lelki ráhangolást, hetek, de inkább hónapok álltak rendelkezésre. Miként arra is, hogy edző és játékos ismét teljes erejével ráfókuszáljon a soron következő nagy feladatra.
Az El-nyolcaddöntő márciusi meccsei azonban alaposan megkavartak mindent. Tegyük hozzá, mindezt egy olyan időszakban élhette át a csapat, amikor a télen rendezett világbajnokság miatt a futballvilág megszokott menetrendje is feje tetejére állt. Ebből kellett – volna – okosan, ügyesen kifőzni valamit a klubnál, de amint azt a jelek mutatják, ez már meghaladta a jelenlegi erejüket, felkészültségüket és/vagy a képességüket.
Az FTC 2023-as veretlenséggel utazott ugyan el Németországba, de amikor az év meccsének kikiáltott találkozóhoz értek – 19 év után érte meg magyar klubcsapat a kupatavaszt, az FTC 1975 után szerepelt ebben az időszakban – sérülések miatt létszámban és amúgy meg erőben is teljesen megfogyatkoztak. Az idegenbeli, majd a hazai 2–0-s vereség ellenére az FTC nem játszott alárendelt szerepet a Leverkusennel szemben, de komoly esélye a párharc során nem mutatkozott a továbbjutásra.
Valami megtört a csapatnál, és egy ponton már annak a lehetősége is komolyan felmerült, hogy a korábban még biztosnak hitt, gondolt bajnoki címhez sem jutnak, legalábbis nem olyan könnyedén, mint várni lehetett. A holtponton aztán átlendültek ugyan, és három fordulóval a bajnoki zárás előtt mégis biztossá vált a bajnoki cím. Bár az eufória ott sem lehetett teljes, hiszen az aranyérem úgy került zsebbe, hogy a csapattagok otthon a tévé előtt ülve nézték, amint egyetlen versenyben maradt riválisuk, a Kecskemét alulmaradt a végül kieső Budapest Honvéddal szemben. Másnap a bajnok hazai győzelemmel ünnepelt a Groupama Arénéban, utána azonban korai szabadságolásba kezdett: a hátralévő három meccsen pont nélkül végzett, a 270 perc – plusz a ráadások – alatt egy gólt szerzett. Nem éppen egy dicsőséges diadalmenet, az amúgy kiváló szezonhoz mérhető lezárás.
Érződött, látszódott, hogy a szokásosnál több munkára, igazolásra lenne szükség nyáron, az idő azonban szűk volt ezúttal is. De az erőviszonyok ismeretében az első kör még annyira csak nem veszélyes, elég a csúcsformát későbbre, a selejtező harmadik, még inkább a negyedik körére időzíteni.
A feröeri bajnok nem tűnt egyenlő ellenfélnek, nem is volt az: a rivális azt nyújtotta, amit egy lelkes, elhivatott félprofi csapat nyújthat. Azt viszont a maximumon! Ezzel szemben a Ferencváros ugyanúgy vergődött önmaga árnyékában, mint néhány kivételtől eltekintve az egész tavaszi idényben.
A kétszer 90 perc alatt a ferencvárosi játékosok mozgásban és gondolkodásban sem voltak kellően frissek. Mindez felveti, hogy nyáron az alapozó és a pszichés ráhangoló munka nem volt sikeres.
A kulcsemberek közül az utóbbi években meghatározó Tokmac Nguen nem volt bevethető állapotban, Ryan Mmaee körön kívülre került. Adama Traoré és Kristoffer Zachariassen kezdő volt a visszavágón, de előbbi, hónapok óta tartó látványos visszaesése hasonlóan nagy kérdőjel, mint a csapat lejtmenete, és ezúttal utóbbiban sem volt benne az a szikra, amivel ismét és sokadszorra megmentőként tűnhetett volna fel.
A nyári érkezők közül kettő (Abu Fani és Varga Barnabás) kiemelten fontos pozícióban kapott szerepet, míg Mohamed Ali Ben Romdan és Cebrail Makreckis csereként jutott szóhoz. Az idén télen érkezettek között volt Baráth Péter és Owusu Kwabena is, előbbi kezdő, utóbbi csere volt szerdán. Szintén a kispadról szállt be a visszavágón Lisztes Krisztián, aki tavasszal már többször megvillantotta talentumát. A szerdai összecsapáson pályára lépett 16 Fradi-játékos közül tehát hét nem volt részese a tavaly őszi menetelésnek.
Ami lehet éppen a tervezett, tudatos építkezés szerves része, ha közben a drukkerek az előrelépést tapasztalnák meg, és nem a rükvercet.
Egyelőre itt tartunk, valamint ott, hogy az Európa-konferencialigában a szintén BL-ben elbukó ír Shamrock Rovers lesz a népligetiek ellenfele. A párharc első felvonását jövő csütörtökön Budapesten rendezik, míg a visszavágót egy héttel később. A csoportkörhöz további két párharcot kellene sikerrel venni.
A Fradi korai búcsúja persze a szakmaiságon túl egyéb kérdéseket is felvet. Például gazdaságit, mert a költségvetésben talán nem írták be úgy előre a tervezett összeget (tól–ig) bevételi oldalon, mint a BL-lel állandóra tervező nagyobb klubok, de az igazolások, fizetések, prémiumok között nyilván kiemelt szerepet kap. És
az nagyon nem mindegy, hogy teljesítmény után az európai szövetségtől érkezik-e prémium vagy sem, illetve az milyen nagyságrendű.
Mert a BL kiemelt szerepe miatt ott jóval gavallérosabban fizet az UEFA, mint a másik két kupasorozatban elért eredmények után.
A Ferencváros költségvetésében persze aligha üt befoltozhatatlan rést a reálisan körülbelül megkereshetőnek gondolt, valamint a ténylegesen befolyt összeg közötti különbség, de a jelentős hiány egészen biztosan érezhető lesz.
És akkor ott van még az a magas labda, amit a Ferencváros a mérkőzés előtti kommunikációja mutatott. Az még valahol rendjén való, ha a felelős személyek szeme előtt csak és kizárólag a BL-főtábla lebeg, számukra egyetlen célkitűzésként az szerepel, bár ha nem igazítják a realitásokhoz, akkor könnyen beviheti vele az erdőbe a csodában minden körülmények között hinni képes szurkolókat.
Azzal, hogy a csapat tavaly megnyerte az El-csoportkört, majd nyolcaddöntős volt, még nem nőtte ki egyértelműen a második számú sorozatot. Inkább hozta az extrát, amelynek megismétlése óriási tett lett volna. Ehhez képest csak és kizárólag BL-csoportkörben látni magunkat önbecsapás, semmi más. Nyilván benne van a pakliban, hogy akár még az is lehet belőle, de az egyikből nem feltétlen következik a másik. Ezt tényleg bárki komolyan gondolta?
Amúgy pedig, jobb, okosabb lett volna más kárán... Pár évvel ezelőtt, de még belátható időn belül volt egy másik magyar klub, amelynél úgy gondolták, hogy kinőtték a magyar mezőnyt, és képesek nemzetközi színtéren is állandó, jegyzett szereplők lenni. Látjuk mi lett velük: megmagyarázhatatlan vesszőfutás, előbb a nemzetközi, majd a hazai célok, később álmok elengedése, örülhet a klub, hogy a magyar élvonalban megkapaszkodott az utolsó szalmaszálban.
A feröeri első mérkőzést követően, a hazai visszavágó felvezetéseként az FTC közösségi oldalain folytatott kommunikációja csak és kizárólag arról szólt, hogy a továbbjutás nem kérdés. A profi sportban ez nem szokás, inkább igyekeznek a sportszerűséggel takarózni, még akkor is, ha ez erőviszonyok ismeretében kiérződik, hogy az csupán álsportszerűség.
Magne Hoseth, a KÍ Klaksvík vezetőedzője nem kerített nagy feneket a dolognak, a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón annyit mondott minderről, hogy „a Ferencváros helyében, azt hiszem, én is lenéztem volna a csapatunkat. Nem volt bennünk rossz érzés emiatt, és szerencsére bebizonyítottuk, talán jobb előbb lejátszani a meccset, mielőtt bármit kiteszünk az internetre...”
Azért sokkal jobb, hogy nem feltétlen ezt viszi magával első magyarországi látogatásáról a 42 éves szakember, hanem azt, hogy rendkívül barátságos fogadtatásban részesült Budapesten.
A Groupama Arénában nem véletlenül szólt ezúttal nekik, a győztes feröerikenek, és nem a vesztes kedvenceknek a vastaps.
A szakmain túl tehát kommunikációs tanulsága is bőven van egy ilyen sporteseménynek. Egy nagyobb, erősebb klub sohasem engedhet meg magának ennél többet, mert az tiszteletlenség riválisával szemben. Egy olyan versenytárssal szemben, amely egy héttel korábban azért már erőteljes jelzést adott magáról.
Mert, ha mégis beleáll egy ilyen kommunikációba, azzal megadja az esélyét annak, hogy negatív végkifejlet esetén a csapaton, a klubon, a sportágon és a sporton is messze túlmutató össztűzben találja magát. Miközben visszafogottabb felütéssel megmaradhatott volna a kínos kudarca a megszokott labdarúgó berkeken belül...
A szerző az Index sportrovatának vezetője.
(Borítókép: Lisztes Krisztián a Ferencváros játékosa (k) a labdarúgó Bajnokok Ligája 1. selejtező fordulójában játszott Ferencváros TC - Kí Klaksvík visszavágó mérkőzésen a Groupama Arénában 2023. július 19-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)