Az elmúlt év során számos párkapcsolati erőszak végződött tragédiával. A nagy vihart kavaró legutóbbi eset is arra enged következtetni, hogy ezekben a gyilkosságokban a – jellemzően – női áldozatok nem tudták lezárni a kapcsolatukat a bántalmazóval, mert az elkövető az ilyen irányú lépéseket nem tudta elfogadni, és inkább ölt. A híreket olvasva azt hinnénk, hogy hazánkban ritkán fordul elő ez a fajta téves jogosultságtudattal fűszerezett bántalmazás.
Az igazság az, hogy a féltékenység és birtoklási vágy árnyékolta kapcsolati erőszak elkövetői köztünk élnek, a szomszédaink, munkatársaink, embertársaink. Nincsenek látható ismertetőjegyeik, amelyek a potenciális áldozatok segítségére lehetnek abban, hogy elkerüljék a fájdalmas és traumatikus kapcsolódást. Ezek az elkövetők zavarodott kötődésűek, akik megtanultak kaméleonként alkalmazkodni, és tökéletesen monitorozni a környezetüket, hiszen kisgyermekként többek közt ez volt a túlélésük egyik záloga.
Felvetődik a kérdés, hogy mégis milyen ember az, aki képes egy kapcsolatban olyan korlátokat felállítani, amelyekből szinte lehetetlen sérülésmentesen szabadulni?
Szándékosan nem használom a „szerelemféltés” kifejezést, mert a szeretet és szerelem nem említhető egy lapon a gyilkossággal. Itt egy súlyos érzelemszabályozási zavar állhat a háttérben. Ha egy kapcsolatban az egyik fél szeretne elköszönni, nem fizethet érte az életével.
Az emberek közötti kapcsolódás és kötődés természetes igény, de vannak olyan esetek, amikor ez a kapcsolat bántalmazóvá válik. A kora gyermekkorban megtapasztalt kötődési mintázataink később, (pár)kapcsolatainkban is visszaköszönnek. A kötődési zavar esetén, az áldozat hajlamos erősen ragaszkodni a bántalmazóhoz, még akkor is, ha az áldozat számára szenvedést okoz.
Tehát a kötődési zavar egyaránt jelen lehet mindkét félnél, többek közt ezért is nehéz kiszakadni belőle. Zavarodott kötődésű emberek párkapcsolata kezdődhet úgy, hogy a bántalmazó fél felváltva bántalmazza (elején főleg szóban) és jutalmazza (ajándékozással) az áldozatot. Ez a váltakozás olyan lehet, mintha egy szenvedélyes szerelem lenne, ekkor az áldozat úgy érezheti, hogy csak a bántalmazó tudja őt igazán szeretni. A bántalmazó pedig képes elhitetni az áldozattal, hogy ő nem érdemel mástól szeretetet vagy boldogságot, hogy képtelen önállóan boldogulni a világban, és alkalmatlan egy másik féllel párkapcsolatot kialakítani.
Az erőszakos viselkedés hátterében gyakran hatalomgyakorlás, az irányítás vágya, a féltékenység és a kontrolligény, a megalázottság érzése, alacsony önértékelés, félelem az elhagyatástól vagy a hatalomvesztéstől, bizonytalanság, trauma vagy előzőleg átélt bántalmazás állhat. Az áldozatokat sok esetben manipulációval és fenyegetésekkel tartják a kapcsolatban, és az önbizalmuk, az önbecsülésük és az emberi méltóságuk, testi épségük sérülhet, vagy akár az életüket is elvehetik.
Azok, akik féltékenységükben erőszakosan reagálnak, gyakran nem képesek kezelni az érzelmi kihívásokat, és hibásan a társaikat teszik felelőssé a saját bizonytalanságukért és elégedetlenségükért.
A bántalmazók gyakran úgy érzik, hogy a párjuk szándékosan vagy önkéntelenül megalázza őket, megsérti a bizalmukat, vagy megcsalja őket. Ez a fájdalom és az alacsony önértékelés kombinációja veszélyes következményekhez vezethet.
A bántalmazó félre jellemző továbbá az „acting out” hajlam és a kötődési zavar talaján kialakuló birtoklási vágy. Az ilyen típusú személy nem képes szeretni, jobban mondva azt gondolja, hogy a birtoklás azonos a szeretettel. Kernbergi értelemben ez a nárcisztikus személyiségvonás kapcsolati erőszakra hajlamosít. Ők nehezen vesznek igénybe segítséget, nehezen tarthatók terápiában.
A szakítás vagy a kapcsolat lezárása, amit a másik fél kezdeményez, a bántalmazót retraumatizálja. Ebből a szorításból nagyon nehéz az áldozatnak kikerülni. Mit érezhet a bántalmazó a gyilkosságot követően?
Az elkövetők egy részénél előfordulhat, hogy maguk is sokkos állapotba kerülnek az elkövetésük hatására, hiszen sokan közülük akkor látnak először testközelben holttestet, vagy a másik véglet, amikor könyörtelenül elhagyják a helyszínt, és úgy vélik, hogy „most már legalább senki másé nem lesz” az áldozat; nem éreznek megbánást a tettük kapcsán. A büntetésük pedig a közvélemény felháborodása ellenére jellemzően „enyhe”, mivel sokszor első bűntényesek, azaz büntetlen előéletűek, és ha a büntetőeljárás során, az úgynevezett előkészítő szakaszban teljes körű beismerő vallomást tesznek, illetve lemondanak a tárgyalásról való jogukról, a büntetési tétel elfogadása esetén nincs tárgyalás, vagyis a bírósági eljárás lényegesen lerövidül. Hamar megszülethet a jogerős ítélet, és kezdetét veheti a büntetés letöltése.
Szinte bárki. A biztonságos kötődés ugyanakkor némi védőfaktort jelenthet egy ilyen dinamikájú kapcsolatból való kilépésnél, ám ez a típusú kötődés is veszít erejéből, ha krízishelyzetben van a potenciális áldozat. Ha valaki felismeri, hogy ilyen kapcsolatban él, a kapcsolat gyors lezárására kell törekednie. Ha ehhez a két félnek mindenképpen találkozni szükséges, ezt csak nyilvános helyen tegyék.
Előfordul, hogy bántalmazó fél akkor hagy fel a másik fél zaklatásával egy „sikeres” szakítást követően, ha a telített érzelmi szükségleteit áthelyezheti egy másik személyre vagy személyekre.
A kapcsolati erőszak természetrajzában sokféle mintázatot felismerhetünk, ezek közül csupán néhány jellegzetességet vázoltam fel. Az is előfordulhat, hogy egy bántalmazó akár évekig zaklathatja egykori áldozatát, sőt akár párhuzamosan több személyt is bántalmazhat.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon lehet-e olyan „szűrőket” beépíteni egy ismerkedési folyamatba, amelyek láthatóvá tudják tenni, hogy milyen is a másik fél valójában. Igen, vannak olyan intő jelek, amelyekre érdemes odafigyelni. Például a féltékenység, a kontrolláló viselkedés, a korai elköteleződés, az irreális elvárások, az elszigetelés vagy a partner hibáztatása mind gyanús jelek lehetnek. Érdemes megtudni, miként vélekedik előző kapcsolatairól vagy a másik nemről a másik fél.
Ha velünk nagyon kedves, de egyéb helyzetekben, amelyben nem áll érdekében a látszat fenntartása (pl. éttermi helyzetben a felszolgálóval arrogánsan viselkedik), intő jel lehet. Az erőszakra kész személyek hajlamosak a túlidealizálásra és a devalválásra, amint nem szolgálja ki a párjuk a kiszolgálhatatlan kötődési igényt. Ha az ismerkedési szakaszban szóba kerül a szexuális kapcsolat, a bántalmazó frusztrálódik a párja korábbi kapcsolatinak hallatán. Fogjunk gyanút, ha egy ilyen személlyel elkezdenek mélyülni és erősödni a konfliktusaink. Ez ugyanis azzal magyarázható, hogy
folyamatosan montírozzák párjuk emberi kapcsolatait, és abban érdekeltek, hogy minél kevesebb erőforrás legyen számukra elérhető.
Ne oldódjanak meg a konfliktusaik, csak rájuk számíthasson, velük töltse az ideje nagy részét a párjuk. Vörös zászló lehet az is, ha az öltözködéssel kapcsolatban is megjegyzéseket tesz, próbálja gyorsan átalakítani a partnerét. Az elszigetelést gyakran azzal is eléri, hogy olyan helyzeteket idéz elő, amiben a bántalmazott fél – ha számára fontos eseményre hivatalos –, ne tudjon elmenni (pl. akkor lesz a bántalmazó beteg, de az áldozatnak munkahelyi vacsorára kell mennie).
Először is fontos, hogy figyeljünk az intő jelekre, és a kapcsolat minőségétől függően jelezzük aggályainkat. Bátorítsuk a másikat, hogy kérjen segítséget, ha kérdése vagy problémája van. Ha bántalmazást tapasztalunk a környezetünkben, akkor érdemes bevonni a hatóságokat – még akár egy hangos, heves vitatkozás esetén is. Az erőszak megelőzésének és kezelésének kulcsfontosságú eleme az oktatás, a társadalmi tudatosság és a megfelelő segítségnyújtás.
A párkapcsolati erőszak nem egy statikus jelenség, sokkal inkább egy spektrumot felölelő bántalmazási forma, amelynek megelőzése szolgálná igazán a potenciális áldozatok érdekeit. Aki úgy érzi, hogy őt vagy környezetét érinti párkapcsolati erőszak, vegye fel a kapcsolatot szakértőkkel. Az Áldozatvédő Központ, a NANE Egyesület, PATENT és a családsegítő szolgálat munkatársai segítségükre lesznek.
A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Kriminálpszichológia Tanszékének, Kriminálpszichológia Kutatóműhelyének tudományos segédmunkatársa.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: bűnügyi technikus helyszínel 2023. július 14-re virradóan egy XIII. kerületi társasház előtt, miután az egyik lakásban holtan találtak egy 27 éves nőt. A gyilkosság feltételezett elkövetője után hajtóvadászatot indítottak a rendőrök. Fotó: Mihádák Zoltán / MTI)