Index Vakbarát Hírportál

A NATO-tagság és egy iskolai segédanyag nem azonos súlyú kérdés

2023. szeptember 25., hétfő 06:00

Megint svéd ügy van a magyar közéletben. Mint ismert, az elmúlt hetekben vált témává a magyar sajtóban az a 2019-ben készült, és bizonyos tanórákon a svéd közoktatásban választható módon használt videó-összeállítás, amely Magyarországot olyan államként mutatja be, ahol a demokrácia lassan megszűnik. Szijjártó Péter külügyminiszter azonnal levelet írt skandináv kollégájának, Tobias Billströmnek, amelyben kifejti, hogy a kisfilm nem segíti az északi ország NATO-csatlakozásának ratifikációs folyamatát. A Fidesz-frakció múlt hét közepén tartott kihelyezett, parlamenti ülésszakot nyitó ülésén a hangulat megalapozása végett levetítették az általános iskolásoknak szánt oktatófilmet. Az eset persze több kérdést is felvet, én ezek közül csak hárommal szeretnék foglalkozni.

Az első megválaszolandó az, hogy vajon jogos-e a felháborodás az iskolás kisfilm kapcsán? Véleményem szerint igen, mert bár egy alternatív, tehát nem kötelező jellegű tananyagsegédletről beszélünk, mégis érdemben szükséges vizsgálni a tartalmát, amely torz képet fest hazánkról. Magyarország demokrácia még akkor is, ha sokan kritikusan szemlélik a Fidesz-kormány többségi elvre épülő hatalomgyakorlását. A rendszerváltás óta négyévente szabad választásokon mindig a népakaratnak megfelelő döntés született, nyílt versenyben. Ha egy ország működéséről képet akarunk adni a diákoknak, illik a különböző álláspontokat bemutatni, nem csak egyoldalú képet felfesteni.

A második kérdés az, hogy egyenlően, kettős mérce alkalmazása nélkül, vagyis elvszerűen jár-e el az ügyben a kormánypárt? Álláspontom szerint nem, mert nem hallottam arról, hogy hasonló érzékenységet tanúsított volna a Fidesz–KDNP képviselőcsoport a történelemhamisító, kötelező jellegű tananyagot tartalmazó orosz tankönyvek esetében is. (Mint ismert, az orosz tananyag az 1956-os magyar forradalom kapcsán arról értekezik, hogy az egykori fasiszta Magyarország fegyveresei harcoltak évtizedekkel ezelőtt a nyugati titkosszolgálatok segítségével a kommunista hatalom ellen, rengeteg embert meggyilkolva.

A szovjet megtorlás ettől mentett meg minket, és a megszálló csapatok kivonása 1991-ben komoly hibának tekinthető.) Szijjártó Péter külügyminiszter nem írt levelet orosz kollégájának, Szergej Lavrovnak, és amikor arról kérdezték, hogy szóvá fogja-e tenni a tárca ezt a nyilvánvaló hazugságot, akkor azzal magyarázta a tétlenséget, hogy a hős szabadságharcosok ellenkező minősítését visszautasítja, és erről a kérdésről még vitatkozni sem hajlandó senkivel sem.

A tankönyvet nem mutatták be az esztergomi frakcióülésen és nem hallottunk arról sem, hogy az abban foglaltak negatívan befolyásolják-e majd a két ország kapcsolatát.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy egykori művelődési és közoktatási miniszterként láttam, hogy a svéd és a finn oktatási rendszer a világ legjobbjai közé tartozik. A legutóbbi, az oktatási rendszer hatékonyságát mérő PISA felmérés szövegértési rangsorában a világ legfejlettebb államai – az OECD tagjai – közül például a harmadik Észtország, az ötödik Finnország, a nyolcadik Lengyelország(!), a kilencedik pedig Svédország. Mi 2003 óta jelentős visszaesésben vagyunk, legutóbb pici javulással sikerült felkapaszkodnunk az átlag alatti 31. helyre.)

A legfontosabb viszont a harmadik kérdés: vajon kell-e, hogy befolyásolja a döntésünket a skandináv ország NATO-tagságával kapcsolatban az, hogy a választható általános iskolás oktatófilm állításai megfelelnek-e a valóságnak? Az a véleményem, hogy nem. A NATO-tagság kérdése egészen más súlycsoportba tartozik, mint az iskolai segédanyag ügye. A svéd polgárok Oroszország Ukrajna elleni agressziója után úgy döntöttek, hogy csatlakozni akarnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, mert a tagság növeli a biztonságukat. A svéd hadsereg fejlett és jól kiképzett, belépésükkel növekszik a katonai szervezet ereje. Az európai békének a megőrzésére szintén nagyobb eséllyel számíthatunk a skandinávok csatlakozásával, hiszen fennállása óta a védelmi szövetséget soha nem támadták meg, tagjai egymás ellen háborút nem folytattak. Az önmagát szuverenista felfogásúnak tekintő Fidesz kormányzat elvi alapon sem mondhat nemet egy nép döntésére, kérésére, amelyet a biztonsága érdekében hozott meg, és nekünk semmiféle érdeksérelmet nem okoz ezzel.

Persze nyilvánvaló az is, hogy az alternatív oktatófilm esete ürügy: valójában a magyar kormány sérelmi okokból meg akarja mutatni, hogy tud ő kellemetlenséget okozni, ha nem kellő tisztelettel bánik vele az Európai Unió és az Egyesült Államok. Ezért húzzuk-halasszuk a döntést jó ideje, Törökország árnyékában. Sajnos ez a fellépés semmi jóra nem fog vezetni, mert az egyébként jobboldali svéd kormánnyal elszállt az esélye a kapcsolatok javításának, barátokat nem szerzünk a halogatással, a végén pedig az északiak így vagy úgy, de tagjai lesznek a védelmi szövetségnek.

Krízisben vagyunk, kell a pénz

A svéd ügy is egy kártya abban a pakliban, amivel az EU és Magyarország játszmát folytat egymással. A tét számunkra nagyon fontos, hiszen elemi szükségünk lenne minél gyorsabban az uniós források folyósítására. Súlyos gazdasági krízisben vagyunk, hetente állítunk fel negatív rekordokat. (Múlt heti hír, hogy az Európai Unióban látványosan emelkedtek a hagyományosan gyengébbnek számító nyári hónapokban is az újautó-eladások. Ez a mutató, amely egyébként a gazdasági növekedés és az életszínvonal emelkedés-csökkenés fontos indikátora, az egész unióban átlag 21 százalékos növekedést mutatott augusztusban, mi pedig sereghajtóként 10,4 százalékos zuhanást produkáltunk.) Varga Mihály pénzügyminiszter és Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter megnyilatkozásaiból kitűnik, hogy 

sem a költségvetési hiánycélt, sem a növekedési előrejelzést nem tudja tartani a kormány, folyamatban lévő beruházásokat állíthatnak le, bankadóemelés és a kamattámogatott hitelek felülvizsgálata kerülhet szóba.

Matolcsy György jegybankelnök „tömegbalesetnek” nevezte az elmúlt évek gazdasági tárgyú kormánydöntéseit és szerinte a hibás politika miatt az árfolyamválság küszöbén voltunk. Tehát a baj nagy, az európai rekordnak számító magyar infláció felemészti a gazdasági növekedést és az emberek megélhetését. Ahogy legutóbbi írásomban utaltam rá, a recesszióban lévő magyar gazdaság talpra állításában kulcsszerepet visznek az uniós támogatások, amelyek folyósítására csak akkor van esélyünk, ha ki tudunk törni a nemzetközi elszigeteltségünkből. Ezért lényeges a kormány számára a lengyel nemzeti, az európai parlamenti és az amerikai elnökválasztás.

Az Európai Unió tagja vagyunk, de nincsenek megbízható szövetségeseink (lásd a svéd jobboldali kormányt, az olasz kormányt, amely az apró gesztusok mellett ott van azon tagállamok között, amelyek visszatartják a minket illető fejlesztési pénzeket, vagy a lengyel kormányt, amely helyettünk inkább Romániával szeretne együttműködni stb.). Ezért nem tudjuk kihasználni a lehetőségeinket, és ezért fizetjük mi a legnagyobb árat a válságért.

A rendszerváltás idején a volt szovjet megszállási övezet, az egykori szocialista országok között az élmezőnybe tartoztunk, ma sajnos távol vagyunk ettől. Kudarc ez, de másként, mint ahogy a Vlagyimir Putyin által irányított Oroszország hivatalos tankönyve gondolja. Szerintem a magyarok nem gondolják hibának a szabadság kivívását, a szovjet megszállóktól való megszabadulást, a szocialista rendszer felszámolását. Döntéseinkért már 33 éve mi viseljük a felelősséget, nem pedig idegen hatalmak parancsára, szabadságunktól megfosztva kényszerülünk túlélni az elnyomást. Sikereinket és kudarcainkat is magunknak köszönhetjük, és ez így van jól.

A mi dolgunk lesz tanulni a mostani tévedéseinkből is, amit meg is fogunk tenni, hiszen a rendszerváltás szelleme erre kötelez minket. Az a rendszerváltás, amelynek egyik megalapozója és kivitelezője Antall József, Tölgyessy Péter, Sólyom László, Orbán Viktor és jó néhányunk mellett az a Kis János volt, aki néhány napja töltötte be a 80. életévét. Filozófusként neki köszönhetjük annak az elméletnek a rendszerbe foglalását, amely szerint emberi jogaink azáltal léteznek, hogy embernek születtünk, és nem amiatt, mert az állam szíveskedik megadni ezeket nekünk.

Kis János a kommunizmussal szembeni liberális fellépés elméleti megalapozása mellett a gyakorlati cselekvésben is vezető szerepet vállalt.

A demokratikus ellenzék meghatározó alakjaként kulcsszerepet játszott abban, hogy szamizdat kiadványokban megjelent a szabad szó és a szabad gondolat a Kádár-rendszer tiltása ellenére. Később a Szabad Demokraták első elnökeként vezette a liberális pártot az 1990-es választáson a szoros versenyben kiívott második helyre. (A másik, parlamentbe jutott liberális párt a Fidesz volt.) A kiharcolt szabadságunkat neki is köszönhetjük, Isten éltesse sokáig!

Mi pedig igyekezzünk szövetségeseket találva kitörni az elszigeteltségből és élni azzal a lehetőséggel, amit a rendszerváltás teremtett meg nekünk a nyugati világhoz történő csatlakozással. Az Európai Unió és a NATO tagjaként ne a sérelmeinket ápoljuk, hanem a lehetőségeinket használjuk ki végre!

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Orbán Viktor 2023. július 12-én. Fotó: Celestino Arce / NurPhoto / Getty Images)

Rovatok