Ifjú titánként, valahol 2006–2007 tájékán – többek között – működtettem egy trafikot a csepeli HÉV-végállomástól pár méterre. Maga a bódé a HÉV, tehát a BKK (leánykori nevén BKV) területén volt. Előtte járda. Ott haladt el a munkába, iskolába járó, illetve az onnan érkezők tömege. Szemben a Csepel Plaza épülete, és közöttünk ott volt egy ötsávos út. Mint lelkes vállalkozásfejlesztő menedzser egyszer azt találtam ki, hogy helyben sütött pékáruval bővítem a cigi-, kávé-, rágó-, csokoládé-, sörszortimentet, hogy ezzel is tágítsam a vevőkörömet, és növeljem a pénztárcám tartalmát. Rögvest bele is vágtam a projektbe, és viszonylag az elején kiderült, hogy ahhoz, hogy pékárut süssek a kis bódémban, bizony be kellene vezetni a vizet.

Semmi baj, egy fiatalember minden akadályt elintéz. Pár napos telefonálás után kiderült, hogy egyáltalán nem egyszerű a helyzetem. Ahhoz, hogy  vizet vezessenek be hozzám a tőlem négy méterre fekvő csőből, három igen bürokratikus szervezet együttműködése kellene. Először is a BKV-é, akinek a területén áll a bódém. Aztán a csepeli önkormányzaté, akié a járda. Aztán bizony el kell járnom a főváros felé is, hiszen az úttest, ami alatt a vízvezeték fut, az a fővárosé. És akkor ugye a Fővárosi Vízműveket még meg sem említettem. Tehát ahhoz, hogy a bódétól négy méterre lévő vízcsőből hozzám kivezessenek egy kiállást, annyi adminisztrációt kellett volna elvégeznem, annyi hivatalközi egyeztetést kellet volna lefolytatnom – kis túlzással –, mintha egy autópályát akartam volna engedélyeztetni. 

Teltek-múltak az évek, válságok jöttek-mentek, belőlem előbb politikai aktivista, mozgalmár, majd fővárosi képviselő, még később országgyűlési képviselő lett.

Úgy esett, hogy Budapest működésébe belülről is beleláttam, és amit láttam, az visszaigazolta, hogy az a bizonyos csepeli ügy nem egy egyedi eset volt, hanem teljesen szokásos a főváros életében.

Merthogy Budapesten minden bonyolult. Többszintű. Vannak a fővárosi utak, meg a kerületi utak. No meg az állami utak. Aztán ott vannak a kerületi vagyongazdálkodó, ingatlanos, tisztasági, parkolási cégek. Ugyanilyen cégei a fővárosnak is vannak. Na, meg néha az államnak is.

• Budapesten egyes kerületek együtt lobbiznak, és ez bizony más kerületek kárára történik.
• Budapesten elképesztő mennyiségű rozsdaövezet van, de egységes koncepció hiányában nem látszik, hogy ezekkel mi fog történni a következő harminc évben?
• Budapesten halnak meg a legtöbben gyalogátkelőhelyeken, de néha még az sem világos, hogy kinek kéne karbantartania, no pláne, telepítenie őket.
• Budapesten egy kisebb kerületnyi ember él a zártkertekben, gáz és sok helyen csatorna nélkül.
• Budapesten a kerületek – egységes, hosszú távú koncepció hiányában – egymásnak adogatják a hajléktalanokat.
• Budapestről és Kelet-Magyarországról nagyon sokan költöznek Budapest agglomerációjába. Cserébe onnan lassan már lehetetlen a ki- és bejutás. A dél-pesti helyzet már-már tarthatatlan, de nem sokkal jobb Szentendre felé se.
• Budapesten bár a Covid miatt a home office elterjedése, valamint az elképesztően magas benzinárak miatt jóval kevesebb autó van az utakon, mégis óriási dugók vannak, mert a belvárosban a főpolgármester szűkíti az amúgy is szűkös sugárutakat a bicikliutakkal, a belső kerületek meg szigorítják és drágítják – kerületi hatáskörben – a parkolást. Így a dugók már a külvárosokban kezdődnek, és a parkolás – parkolóhelyek hiányában – egy rémálom.

A sort hosszasan lehetne sorolni. Budapest egy csodálatos város, a magyarság egyik csúcsteljesítménye, de tény, hogy a fennálló politikai szerkezeti felállás miatt akkor is nehezen lehetne jól vezetni – lásd Tarlós István példáját –, ha a jelenlegi főpolgármester nem gondolná azt, hogy a fővárosnak elvi, politikai okokból kell harcolnia a jelenlegi kormányzattal.

Egy közvetlenül választott fővárosi testület nyilván árnyaltabban jelenítené meg a pártpolitikai erőviszonyokat, hiszen feloldaná azt az ellentmondást, hogy egy apró kerületnek ma pont annyit ér a szavazata, mint egy háromszor akkoráé. Ahhoz viszont, hogy magában a fővárosban több teret adjunk a pártok jelöltjeinek, ahhoz – ellensúlyként – az egyes kerületekben a lokálpatrióta civilek befolyását kellene megemelnünk. A Magyar Szolidaritás Mozgalom ezért tűzte zászlajára, hogy az önkormányzatokat a lehető legnagyobb mértékben mentesíteni kellene a pártpolitikai csatározásoktól. Emellett tisztítani lenne érdemes a portfóliókat. Amivel a főváros foglalkozik, azzal a kerületeknek kevesebb dolga legyen, és fordítva!

A szerző a Szolidaritás Mozgalom elnöke.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Budapest belvárosa a Budavári Palotával (b) és a Lánchíddal (j) 2023. augusztus 16-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)