Közös megbeszélésre invitálta a brüsszeli magyar állandó képviselet az Európai Parlament hazai politikusait, hogy az épp Brüsszelbe látogató Novák Katalin államfővel a jövő évben esedékes soros uniós magyar elnökségről egyeztessenek. Az ellenzéki EP-képviselők közül egyedül én fogadtam el a meghívást, mert határozott álláspontom, hogy mindenhol képviselnem kell Magyarország másik hangját, ahol tudom. Sőt, amióta politikus vagyok, mindig arra törekedtem, hogy legyenek bizonyos nemzeti minimumok, amelyekben egyet tudunk érteni a napi szintű – és például a jelenlegi NER-rezsim ádáz ellenfeleként általam is gyakorlott – politikai szkander szüneteiben. Nem gesztust gyakorolni mentem el a találkozóra, hiszen továbbra is határozottan állítom: a mostani hatalom Európa-ellenes politikája megbocsáthatatlan bűn, a Fidesz jelenlegi rendszerének mielőbbi bukása pedig a teljes magyar nemzet világos érdeke. A hazai viszonylatban szokatlanul normális, nettó acsarkodástól mentes elnöki találkozón persze éppen ezért sem értettünk egyet, de boldog az az ország, ahol mindennaposak és természetesek a hasonló véleménycserék. A találkozón hivatalos felvétel vagy leirat nem készült, de hozzászólásomban

Hangsúlyoztam, hogy a jövő évi soros uniós magyar elnökség idején közös hazánknak a szebbik arcát kell mutatnia, ezért közös felelősségünk, hogy az európai közösséget bomlasztó politika helyett kompromisszumkereső, építkező programot adjunk legalább ebben a pár hónapban. Novák Katalin államfő a találkozón világossá tette, hogy ha kritikája van a kormány politikai irányvonalával, akkor azt otthon a megfelelő fórumokon és helyeken megteszi, a nyilvánosság felé azonban nem fog mást képviselni, mint a jelenlegi kabinet. Világos beszéd, tiszta álláspont, még ha szerintem megalkuvó és a nemzet egységének valós képviseletével ellentétes is.

Ami a soros uniós magyar elnökséget illeti: egyszerre kiemelt, egyszerre átmeneti időszakban kerül majd hozzánk a megtisztelő vezetői szerep; jövő július elseje és december vége között lesz Budapest is átmenetileg az unió fővárosa. Kiemelt időszakban, mert nem sokkal leszünk az EP-választás után, vagyis épp akkor kerül magyar kézbe az irányítás, amikor az új Parlament és az új Bizottság formálódik majd, véglegesednek a politikai alkuk, kereteződnek az újabb erőviszonyok. Érdekes, hogy éppen emiatt vetülhet rá a magyar elnökségre a súlytalanság árnyéka is, hiszen az Európai Bizottság megalakulása körüli alkuk esetleges elhúzódása, a bizonyosan jelen állapotukhoz képest átalakuló parlamenti frakciók pozíciófogásainak belső kötélhúzásai mind elviszik majd a figyelmet és az időt. Az alkudozás miatt hónapokon át állni fog a jogalkotási munka. A még most hivatalban lévő Európai Bizottság nagy horderejű, új jogalkotásokra már nem vállalkozik, így kétféle dossziéja lesz a magyar tanácsi elnökségnek, amiről tárgyalhat. Egyrészt olyan anyagok, amelyek abszolút nem voltak fontosak, hiszen azokat már a spanyol és a belga elnökség igyekezett, illetve igyekezni fog lezárni az EP-választások előtt. Másrészt pedig olyan, hónapokon vagy éppen éveken át befagyott anyagok, amelyeket épp azok érzékenysége/nehézsége miatt szinte bizonyosan pont nem ekkor fognak majd sikeresen lezárni. Nem túl kecsegtető helyzet, éppen ezért kellene valami más célra felhasználni a lehetőséget.

mondván: egy olyan tagállami kormánynak, amely épp minden létező módon megszegi a közös európai értékeket és szabályokat, mégiscsak nehezen indokolható irányítói szerepet betöltenie ebben a közösségben, még ha csak szimbolikusan, kiüresített tartalommal is teszi majd ezt. Az Európai Parlament idén nyáron fogadott el egy jelentést, amelyben a Magyarországnak járó uniós források befagyasztásáról és az ehhez kapcsolódó jogállamisági eljárás eredményeiről, a magyar kormány bűnös lépéseiről adott összefoglalót. Ebben szerepelt egy tétel (amelyet a fideszes valósághajlítók úgy egyszerűsítettek le, hogy a balliberális-sorosista-genderista összeesküvő EP-képviselők elvennék Magyarországtól az uniós elnökséget), amely úgy fogalmazott, hogy a Fidesz-kormány által elkövetett jogállamisági bűnök „felvetik a kérdést, hogy Magyarország hogyan lesz képes 2024-ben hitelesen teljesíteni ezt a feladatot, tekintettel arra, hogy nem felel meg az uniós jognak” és az uniós szerződésekben foglalt értékeknek, „valamint a lojális együttműködés elvének”. Ez valóban jogos felvetés, hiszen a bűnözőket is inkább eltiltják a közügyektől, mintsem bírósági elnöknek nevezik ki őket, pláne nem egy ellenük zajló büntetőeljárás közepén.

Ezt a hivatkozott jelentést én is megszavaztam, mert – annak ellenére, hogy fontosnak tartom a soros magyar uniós elnökség sikerét – figyelmeztetést akartam küldeni vele Orbán Viktoréknak, hogy sürgősen változtatniuk kell az arrogáns, EU-ellenes hozzáállásukon a teljes magyar nemzet érdekében. A jövő évi magyar elnökség fontos demonstrálása is lehet(ne) annak, hogy Magyarország nem egyenlő a NER-elittel, nem egyenlő Orbánék politikájával, és bizony még a Fidesz is képes önreflexióra, ha akarja. Igen, nekem is erős kétségeim vannak az esetleges ilyen szándékát illetően, de ettől még a lehetőség adott, és élni kellene vele.

A Fidesz-kormány terveiről annyit tudunk egyelőre, hogy folytatni kívánják a spanyol és belga elnökségek által megkezdett prioritások kezelését, így az EU gazdaságának és versenyképességének a fejlesztését, a zöldebb és igazságosabb Európa létrehozását, az uniós állampolgárok szabadsága és biztonsága, valamint az uniós külpolitika megerősítését; ez utóbbi a közeli háborúk miatt különösen fontos. A Fidesz bejelentette már, hogy ezeken felül a magyar elnökség ideje alatt a versenyképesség, a kohéziós politika jövője és a demográfia, valamint a migráció kérdései lesznek fókuszban. Ez mind szép és jó is lenne, de a hatalom nem hazudtolta meg önmagát:

Mindezt az a Varga Judit mondja, aki igazságügyi miniszterként azért bukott meg, mert túlzott árnyékot vetett rá a példátlan Pegasus-botrány, valamint a miniszterhelyettesének durva korrupciós ügye, illetve az uniós egyeztetéseken sorra behúzott kudarcai.

Ha a Fidesz számára valóban fontos Magyarország és közös hazánk megítélése, akkor félreteszi a pökhendi politikai érdekeit, nem saját hatalmi játékaira használja ezt az időszakot, és megpróbál össznemzeti, összeurópai programban gondolkodni. Javaslom, hogy tegyék kiemelt prioritássá a megjelölt ügyek mellett például az egészségügyet, amely ugyan jelen pillanatban kizárólagos tagállami hatáskörbe tartozik (és mint minden, ami ebben az ágazatban történik, a kormány kizárólagos felelőssége), de ideje lenne felülvizsgálni, hogy miként lehet végre például egységes, minimális minőségi kritériumokat előírni az európai tagállamok ellátásában. Az Európai Egészségügyi Unió projektje többek között erről is szól; ha a Fidesznek valóban fontos az egészségügy, akkor ezt például zászlójára tűzhetné. Az sem lenne hátrány persze, ha a kormánypártiak egyszerűen csak felütnék azt az utolsó, írásos EP-programjukat, amelyet még 2009-ben készítettek olyan komoly – és azóta nyilván a Fideszben nem véletlenül hátrébb sorolódó – szakemberek, mint például Martonyi János. Az ebben lévő Európa-párti vállalásaik simán lehetnének a magyar elnökség alapkövei. Kár, hogy azóta már minden sorát megtagadták.

A szerző az Európai Parlament szociáldemokrata képviselője, az Esély Közösség alapítója.