Bevallom, sokáig kellett gondolkodnom azon, hogy mi volt a 2010 óta regnáló és korlátlan hatalommal felruházott fideszes kurzus legotrombább bűne az elmúlt évtizedben. Nem azért, mintha ne lenne miből válogatni, épp az okozott nehézséget, hogy túl sok esetben lépte át a NER nyerészkedő tagozata a morális és erkölcsi határokat, így szinte alig lehetett súlyozni. Van azonban közöttük egy olyan eseménysor, ami hatgyermekes családapaként és magyar állampolgárként számomra a Fidesz-kormányzás legaljasabb húzása volt: a több mint hatvanezer honfitársunk halálát hozó Covid-járványon való anyagi nyerészkedés. A gyilkos kór idején való közpénzlenyúlás olyan bűn, amely soha nem évülhet el, a benne szerepet vállaló strómanok és a nekik lehetőséget biztosító hatalmasok nem úszhatják meg az elszámoltatást. Előbb vagy utóbb, de minden egyes, járványon szerzett forintért meg kell fizetni.
A NER szerencséje – vagy épp a tudatos közélet leuralásának és a nyilvánosság manipulálásának eredménye –, hogy a Covid időszakára már csak kevesen emlékeznek, de ha még el is jut hozzájuk néhány hírmorzsa ezzel kapcsolatban, már kevésbé viszi át az ingerküszöböt. Pedig nem merülhet feledésbe egyetlen részlete sem! A szabad nyilvánosság kis szigeteiként működő oknyomozó szerkesztőségek áldozatos munkájának köszönhetően tudjuk, hogy
a covid alatt a kormány egészen pontosan 722 milliárd forintot költött el úgy, hogy közbeszerzés lefolytatása nélkül döntött bizonyos megrendelésekről.
Csak összehasonlításképp: ez az összeg nagyságrendekkel több, mint amennyit a magyar kormány a komplett pedagógusbér-emelésre vár most Brüsszeltől. A Fidesz persze arra hivatkozott annak idején, hogy egészségügyi válsághelyzet volt, és gyorsan kellett cselekedni: ezt nem is vonja kétségbe senki. Azt azonban egyszer meg kell majd magyarázni, hogy mennyiben gyorsította meg a válságkezelés idején az életmentő eszközök beszerzését a fideszes strómancégek közbeiktatása, amelyek milliárdokat kaszáltak a túlárazott bizniszeken. A téma aktualitását az adja, hogy a legtöbb közpénzt ilyen közbeszerzési eljárás alól felmentett módon az az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ), illetve jogelődje, az ÁEEK költött el ebben az időszakban (konkrétan jóval több mint százmilliárdot), amelynek – épp a sajátos szerződések megkötése előtt kinevezett – főigazgatóját épp most menesztette Orbán Viktor. Állítólag a rekordméretű kórházi adósságállomány felhalmozódása miatt ő lett a bűnbak. Az OKFŐ azóta sem számolt el az ekkor kötött, minden egyes részletében korrupciógyanútól bűzlő szerződésekkel, az erre irányuló jogos és jogszerű adatigényléseket rendre lesöpörték az asztalról.
Csak két példa a nyerészkedésre: az OKFŐ a Covid-járvány idején, 2020 novemberében több nagy értékű szerződést is kötött bizonyos cégekkel antigéngyorstesztek beszerzésére. Csak ekkor összesen mintegy ötmilliárd (!) forintnyi közpénzt költöttek el az OKFŐ-n keresztül. A három különböző céggel megkötött, összesen öt szerződés közül az egyik mindenképpen szembeötlő. Egy alig pár hónapja alakult, Minerva nevet viselő tanácsadó céggel kötött az OKFŐ kerek hárommilliárd (!) forintért szerződést antigéntesztek leszállítására.
A vonatkozó szerződés megkötésének körülményeiről, a megbízott cég kiválasztásának indokairól, annak részleteiről és teljesítéséről nem tudni semmit; csak annyit, hogy sikeresen lezárult, a pénzt kifizették.
A hivatkozott szerződés megkötése előtt alig néhány hónappal megalapított Minerva Tanácsadó Kft. alapítója és tulajdonosa az a Martos Dániel volt, aki évekig a ferencvárosi Fidelitas, majd (Kocsis Máté jelenlegi Fidesz-frakcióvezető „felségterületén”) a helyi Fidesz egyik vezetője volt; sőt a Fidesz egyik korábbi alelnökének személyi titkáraként is dolgozott. Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a Fidesz felső vezetésének milyen köze volt ehhez a sokmilliárdos bizniszhez?!
Szintén oknyomozó újságírók derítették ki, hogy a hivatkozott cég a szerződés teljesülése után hamar tulajdonost váltott, és a vállalkozás immár egy borsodi zsákfaluban élő, stróman formájú huszonéves fiatal nevére került; amiből azóta százmilliós osztalékot ki is mentettek. Nem állítom, hogy ez maga az egyértelmű korrupció, de szerintem a büntetőjogi szakkönyvekben a példa valami ehhez igencsak hasonló lehet. Minimum bűzlik. Nem kicsit.
A másik, hasonlóan bicskanyitogató beszerzésben is egy olyan cég volt érdekelt, amelyet az OKFŐ annak ellenére választott ki, hogy a milliárdos biznisz megkötése előtti években szinte semmi bevétele nem volt, eredeti profilja pedig – kapaszkodjanak meg – a thai masszázs volt. Annyiban mindenképpen hasonlított ez a kft. a korábban említetthez, hogy ebben is fideszes érdekeltek voltak: a kormánypárt egyik korábbi neves képviselője, illetve egy korábbi államtitkár, a mostani belügyminiszter egyik bizalmi ismerőse volt tulajdonos. Több mint másfél milliárd forintért szállítottak Covid-teszteket az OKFŐ-nek, a kimutatások szerint 49 százalékos haszonnal. Hogy más cég olcsóbban tudta-e volna teljesíteni ugyanezt, nem tudjuk, mivel a dokumentáció és a döntés-előkészítés máig nem nyilvános.
A sor sokáig folytatható, például a közbeszerzési törvény eljárásai alól szintén mentesített beszerzéssel megvásárolt lélegeztetőgépek ügyével: a közel 17 ezer gépet (amelyek egy jelentős részének használhatóságát eleve kétségbe vonják a szakértők) összesen mintegy 300 milliárd forintért vásárolta meg a kormány. Mondhatják ez esetben is, hogy gyorsan kellett dönteni, mert mindenki kapkodott a gépek után, és örüljünk neki, hogy volt elérhető egyáltalán; halálos járvány idején nem nézzük az árcédulát, csak az emberéletet. Ez utóbbi nagyon helyes és nemes gondolat, egyet is értek vele. Az azonban minimum magyarázatra szorul, hogy
az állami kórházellátó beszerzéseihez képest ezek kétszer annyiba kerültek. Jegyezzük meg, az olaszoknál több mint tízszer, a németországi hasonló beszerzés költségénél pedig ötvenszer magasabb egységárat fizettünk a kínai gyártónak.
Arról már nem is beszélve, hogy a magyar kormány által készített legrosszabb járványforgatókönyv számításai szerint is elég lett volna 8 ezer darab, ehhez képest vettünk extra felárral 17 ezret. Amiket most százmilliókért őrzünk raktárakban. Ordít a korrupt nyerészkedés gyanúja, amit csak megerősít, hogy amikor a Transparency International pereskedett az egyik ilyen lélegeztetőgép-beszerzés dokumentációjáért (mivel meglehetősen furcsa pénzmozgások is történtek: a maláj beszállítócég tulajdonosának magánszámlájára is utalt a kormány néhány milliárd közpénzt például), akkor derült ki, hogy a kapcsolódó minisztérium illetékesei menet közben „leselejtezték” a kapcsolódó dokumentáció egy jelentős részét, például a beszállító átvizsgálási jelentését. Épp véletlenül ez került sorra a darálóban, hát előfordul az ilyen, oszt’ jó napot.
A Covid-járványban több mint hatvanezer magyar ember halt meg. Nemzetközi összevetésben arányosan jóval több, mint más országokban. Nem kétlem, hogy a Fidesz-kormány igyekezett a tőle telhető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy a világjárvány hatásait közös hazánkban a lehető legkisebbre csökkentse, és a lehető legtöbb magyar életet óvja meg. Legyünk ebben méltányosak és korrektek. Hogy tehetett volna-e többet és másként, erről kellő távolságtartással és objektivitással ideje lenne majd érdemi vitát folytatni – szerintem a járványkezelésben a Fidesz-kormány (minden szándéka ellenére) nem teljesített jól. Ettől függetlenül azt megbocsáthatatlan bűnnek tartom, hogy miközben a NER bizonyos féregnyúlványainak megteremtették a lehetőséget a nyerészkedésre, ugyanebben az időszakban képesek voltak az ellenzék elleni uszító-hergelő kampányra (baloldal = víruspárti).
Vélhetően egyes felső körök maguk is részesedtek ebből a vámszedésből. Nem állítom, hogy a Fidesz minden egyes vezető politikusa tudott erről, és egyetértett e sötét üzletekkel, de azt igen, hogy félrefordították a fejüket – és félrefordítják azóta is.
Ezeket a beszerzéseket és ügyleteket a lehető legnagyobb transzparencia mellett fel kell tárni és meg kell tudni indokolni. Az OKFŐ új vezetése ebben máris komoly választás elé került: folytatja az eddigi titkolózás és sunyizás gyakorlatát, vagy jogállami intézményként teljesíti a kötelességét, és elszámol.
A Covid-járvány legviharosabb hónapjaiban a Fidesz egyik EP-képviselője – sokan talán most ismerik meg először a nevét –, Schaller-Baross Ernő adott be dörgedelmes írásbeli kérdést az Európai Bizottsághoz, amelyben az uniós szerződésekben foglalt transzparencia követelményeire hivatkozva követeli az EU oltóanyag-beszerzési eljárásainak teljes nyilvánosságát. Biztos vagyok benne, hogy képviselő úr velem együtt fogja követelni ugyanezen erkölcsi és morális cölöpökre állva a kormányzati beszerzések teljes nyilvánosságát is. Ezzel ugyanis tartozunk minden adófizető magyarnak, de még inkább azoknak az elhunyt magyar honfitársainknak, akik miközben az életükért küzdöttek, addig néhány semmirekellő NER-üzér a rajtuk nyert guruló forintokat számolgatta.
A szerző az Európai Parlament szociáldemokrata képviselője, az Esély Közösség alapítója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Lélegeztetett betegeket ápolnak a fehérgyarmati kórház koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályán 2021. április 2-án. Fotó: Balázs Attila / MTI)