Az idei év alaphangját rögtön megadta január 3-i cikkében, jegyzetében (?) az újdonsült nemzetgazdasági miniszter, aki karácsonyra valószínűleg Rodolfó: Vigyázat csalok! című könyvét kaphatta (ezt a könyvet O'leary nem ismerhette), mert a kalapból olyan sikertörténetet rántott elő, hogy a kedves olvasó csak pisloghatott. Varga Mihály óta tudjuk, hogy a negatív növekedés is növekedés, de ez a tételmondat szintet lépett:

2023-ban a lakosság állampapírokon realizált kamatbevétele elérte a GDP 2 százalékát, minden pénzügyi eszközt beleértve pedig meghaladta a GDP 4,2 százalékát, ami az uniós átlag több mint kétszerese.

Lefordítva ez a következőt jelenti: mivel Magyarországon volt a legnagyobb az infláció és így a kamat, mi fizettük a legtöbb kamatot – hatalmas siker! De nézzük a jó oldalát, legalább kifizették, és hát persze a speciális megtakarítási struktúra miatt ennek a java a haveroknak ment. Kedves oligarchák tessék szépen fogyasztani, jachtokat venni, hadd legyen gazdasági növekedés!

De akkor mégis mi várható 2024-ben?

Politikusként és közgazdászként dolgozok, és bár makroelemzésekkel nem foglalkozok, de a Költségvetési Bizottság elnökeként némi rálátásom azért akad a folyamatokra. És bár egy javaslatunkat sem fogadták el soha, mégis az idő mindig minket igazolt − például a háromszor elfogadott 2023-as költségvetésnél is –, amikor hangsúlyoztuk annak fiktív voltát. Mindig elmondtuk, sosem hallgattak meg – sebaj, dafke is elmondjuk.

– A döglött macska is nagyot pattan ha kellően magasról dobják ki – hangzik a bölcs mondás. Halleluja, olyan mélyre esett a lakosság fogyasztása, hogy  gyakorlatilag innen már csak emelkedhet. Újabb rodolfós trükk, bár inkább csak mezei parasztvakítás. Száguldó beruházások – és valóban, köszönhetően a kínai akkumulátorgyáraknak, biztosan lesz élénkülés. Hogy ebből mennyit érez majd a hétköznapi ember? Leginkább semmit. 

− Munkaerőpiaci aktivitás ösztönzése − újabb trükk, lefordítom, hogy mindenki értse: még több ázsiai munkavállaló. Nagy Márton rózsaszín ködével nem is foglalkoznék többet – sokkal fontosabb, hogy a feladatomból adódóan reális képet adjak a költségvetés állapotáról. Annak, akit ez komolyan érdekel, ajánlom Zsiday Viktor újévi bejegyzését – nehéz vitatkozni a megállapításaival.

Ha én kormányzati tanácsadó lennék, mint ahogy szerencsére nem vagyok, azt javasolnám, ne dobják ki a szemétdombra Varga Mihályt, néha-néha őszinte és hasznos gondolatai vannak, még ha nem is így cselekszik. Tehát ha tanácsadó lennék, azt javasolnám, próbáljanak még 2024-ben és 25-ben takarékoskodni (költségvetési fegyelmet tartani), hiszen 2026-ban ismét osztogatni akarnak, hogy aztán az egész költségvetési körforgási húzd meg-ereszd meg újraindulhasson.

Ha viszont marad a Nagy Márton-féle vezetés, akkor benne van a pakliban az is, hogy az elszálló költségvetési hiány miatt az első piaci turbulenciánál ismét bedőlünk (elszálló forintárfolyam és kötvényhozamok). Persze az is lehet, hogy 2024-ben a nyugalom lesz az úr a pénzpiacokon és a tőzsdéken, de teljesen felesleges kockázatokba viszi hazánkat ez az expanzív költségvetési politika, ráadásul a monetáris politikára is nyomást gyakorol retorikájával, hogy lazább politikát folytassanak.

A közvélemény-kutatóknál mért magabiztos előny dölyfössé, nagyképűvé és túlzottan magabiztossá tette a kormányfőt, így nyitott a fülébe out of the box megoldásokat duruzsoló hangokra − mondván, rosszabb helyzetből is visszajött már.

Bizottsági elnökként, és magyar állampolgárként kérem Önöket, ne kísérletezzenek!

A szerző Budapest XVI. kerület és Zugló Alsórákos egyéni országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának elnöke

(Borítókép: Vajda Zoltán felszólal  az Országgyűlés plenáris ülésén 2023. március 8-án . Fotó: Kovács Attila / MTI)