A nindzsakormány kifejezés egy halálosan komoly dolog, politikai krédó, csak a vájt fülűek értik – nyilatkozta a magyar miniszterelnök politikai igazgatója Huszárvágás című könyvével kapcsolatos interjújában. És valóban, az óév újra igazolta, hogy Orbán Viktor kormányzásának sikertényezőit kevesen értik, noha magyarázatát (vagy éppen cáfolatát) tudósok és elemzők hada keresi. A siker ténykérdés. A magyar kormányzás olyan kulcsterületeken, mint a közbiztonság, a foglalkoztatás, a szociális biztonság, jó teljesítményt nyújt. Az ország dolgai a gazdaság, a demográfia, az energiaátállás vagy a foci területén elég jól alakulnak, legalábbis a geopolitikai körülményekhez képest. A szavazó magyarok jelentős többsége lelkes és elkötelezett, stabil támogatói bázist adnak a kormánynak. Orbán Viktor kormányzásának tízéves mérlege: sikertörténet. Miért? Mert ha holnap tartanának parlamenti választásokat, a mandátumok legalább kétharmada (sokadszor is) a kormánypártoké lenne.

Szerintük emiatt tud győzni újra és újra a hatalmon lévő kormányerő. A politikai ellenzék gyengesége a másik ok, vagy inkább okozat. Sokan ún. prezidencializálódásként írják le a jelenséget, utalva arra, hogy a miniszterelnök az „elnöki kormányformára” hasonlító szerepbe kerül, ti. stabil „országvezetői” pozícióból váltogatja kormányait, stratégiai szinten kommunikál, távolságot tart a kormányzás operatív szintjétől. Ezek a teóriák nem visznek közelebb a sikerkormányzás okainak megértéséhez akkor sem, ha pozitivista társadalomtudományi igényességgel kerülnek megfogalmazásra. A populizmus, a demagógia, a propaganda, az érzelmi politizálás sem külön, sem együtt nem vezetnének tartós kormányzati sikerhez. Ezek a tényezők nem magyarázzák a sikert! A „prezident” típusú szerep pedig ezen túl még optikai csalódás is, hiszen Orbán Viktor nem „lebeg” a kormány felett, hanem nagyon is aktív kommunikációt folytat a kormány és saját operatív döntéseivel kapcsolatban is.

A siker receptje a magyar néplélek és Orbán Viktor politikusi zsenialitásának kivételes találkozása. „Néplélek” létezik, de nem azért, mert irodalmi nagyjaink (pl. Babits) megírták, hanem mert tapasztalati úton bizonyítható. Például elég összehasonlítani nemzeti fociválogatottak és nemzeti szurkolóhadak mentalitását, a következtetés egyértelmű lesz: karakteres néplélek márpedig van. Orbán Viktor talentuma teszi ezt a jelenséget mágikus kormányzássá. Mágikus, mert lényege a „csoda”, nindzsákkal, huszárokkal és jedikkel. A csoda egy olyan magyar szabadságeposz kibontakozása, amely az újkori magyar történelem és a néplélek mélyrétegeiből szivárog fel. Valami, amelyet a magyarok többsége elhisz, amelyben hinni akar.

A mágikus történet valahol a kétezres évek elején kezdődik, amikor a Fidesz vezetője „látta, amit mindenki lát, és olyanra gondolt, amire senki sem gondolt”. Az elemzések előrejelezték, hogy a válságok korába lépünk. Elindul a szegényvilág a jóléti államok felé. A zavarkeltés az újmédia politikájává válik, a technológiai óriáscégek és az államok egymásnak feszülnek. A közösségi média bomlasztja a hagyományos társadalmakat. A világrend egyensúlyi pontjai kibillennek, Európa és a Nyugati világ gyengül. Az ideológiák között új harc indul, mert a liberális szabadságmítosz kudarcot vall. Gyorsulva örvénylő és zavarosan sűrűsödő világ jön.

Orbán Viktor látta, hogy nem lesz elég csak „jól kormányozni” vagy a klasszikus eszközökkel ügyesen politizálni. Sokkal több kell majd ennél: a magyarokból olyan közösséget kell építeni, amely egy zavaros világban is sikeresnek és győztesnek érzi magát. Ehhez az alapoktól fel kell építeni egy „nagy történetet”, sőt egy „új történelmet”, amelyben a magyarok a kudarcok győzteseivé válhatnak. 2002 után a polgári körök szervezése, 2010-ben a NER meghirdetése voltak az első lépések. A „másik Magyarország” gúnnyal és cinizmussal fogadta Orbán Viktor harcát, amely a magyarok szabadságáért és igazságáért indult. Amint ma a „nindzsakormány halálosan komoly dolog”, úgy tűnt kezdetben bizarrnak Orbán víziója a magyarok harcáról a rontó erőkkel szemben. A harc, amely egyszerre folyik valamiért és valami ellen, azaz a magyarok érdekeiért és a magyarok ellenségeivel szemben. Az élet harccá vált. Európa és a „nyugati világ” gyengül, Orbán szerint harcolni kell a hanyatlás erőivel szemben (is). A középkori keresztes háborúk mítoszát felélesztve harcolni kell Európáért és a keresztény alapokra épülő kultúráért. Politikájában hőseposszá válik a magyarokért és a keresztény Európáért folytatott harc, nem látunk ehhez hasonlót más nemzetek politikájában.

Itthon és külföldön gyakran cinikus és lesajnáló visszhangja volt és van a magyar miniszterelnök „háborújának”. Még saját hívei közül is néhányan eltávolodtak tőle, ő azonban még keményebben folytatta a harcot, hirdetve, hogy az a létünkért folyik, és most dől el, megmaradunk-e, lecsúszunk-e, legyőznek-e „minket”. Nála szilárdabban senki sem hitte, hogy a közös harc és a történelmi győzelem igézete kovácsolhat egy nemzetből politikai tábort. Politikailag életveszélyes vállalkozásnak indult, mert a küzdelmet a hatalmas nyugati politikai, pénzügyi és szellemi főáramlatokkal, a globális spekulánsok és médiabirodalmak oligarchiáival szemben folytatta. Ellenfeleinek tábora ma is növekszik, az Európai Parlament többsége, az EU bürokráciája, az USA regnáló kormánya, az EU-tagállamok kormányainak többsége Orbánnal küzd. Minél nagyobbak azonban a Góliátok, belpolitikai síkon annál sikeresebb Orbán kormányzása, mert a magyarok harcának tétje egyre nő.

Ebben a politikában 1000-ből 999 politikus idővel kudarcot is vallott volna. Orbán azonban a valóságot olyan narratívába állítja, amely következetesen beleillik történelmi szabadságharcunk időtlen történetébe. A racionalitás azonban nem lenne elegendő, szívós és egyedülálló kommunikációs munkával személyes küldetéstudatát, érzelmeit is át tudja adni a magyaroknak. „Magyarnak lenni küldetés” (OV), azaz állandó harc a becsületünkért és a jövőnkért. Ebben a romantikus toposzban egyedül Orbán Viktor látta meg és tudta kihozni, felépíteni a mágikus kormányzás receptjét. Minél nagyobb a veszély, annál nagyobb hittel és erővel jelenik meg a magyarok győzelemre ítélt („igazunk lesz”) igazságharca.

A magyar néplélek az elmúlt tíz évben egy valós hőseposzt kapott, amelyben az „igazi” magyar ember részt vesz, és veszít vagy győz, de mindig hőssé nemesedik. A képzelet és a valóság eggyé válik. A magyar, ha kell, nindzsa, ha kell, jedi, ha kell, huszár. A közös harc teremt közösséget, „a hatalom lényege a közösségépítés” (OV). A történetet, a „történelmet” mi írjuk teremtő képzeletünkkel, a politika szüntelen kreativitás (OV). A kormányzás mágikus szférába helyeződik át, színes, filmszerű, drámai történet, amelyben a magyarok együtt és egyenként hősökké válhatnak. Minden fontos kormányzati intézkedés a magyar igazságháború egy-egy ütközete a magyarok ellenségeivel. Az ellenséget néven kell nevezni (OV). A bankadókkal legyőztük a pénzvilágot, a rezsicsökkentéssel a profitéhes közműcégeket, az EU Bizottságától és a külföldi oligarcháktól a magyar szuverenitást kell megvédeni. Több millió magyar tíz év alatt azonosult a szabadságharccal. A harc naponta kap megerősítést a kormányzati kommunikáció ezernyi forrásából, végső soron pedig a Tiktokról: „Te is hőse lehetsz a magyarok igazságháborújának.” Ez a közösség egy nyelvet beszél, „egy vérből valók” politikai táborává kovácsolódott. Ez Orbán Viktor személyes vezetői teljesítménye, amelyhez hasonló politikai teljesítménnyel a történelemkönyvekben a legnagyobb államférfiak életútjában találkozunk. Személyes teljesítmény, mert pontosan a személyesség valósága (és látszata) teszi olyan erejűvé, mintha Kossuth Lajos toborozna harcosokat egy kisváros főterén.

Egyszerű és életszerű útmutatást várunk. Orbán Viktor olyan egyszerűen meséli el a valóságot, olyan meggyőző erővel és közérthetően fogalmazza meg gondolatait jóról és rosszról, ahogyan senki az európai politikában. Ezekre a gondolatokra Magyarországon a világ egyik legerősebb hitvilágú, legelszántabb szekuláris politikai közössége épült fel 2010 óta. Szekuláris, mert nem a kereszténység a kohéziós erő, az csupán egyszerűbbé teszi a morális azonosságtudat meghatározását. A lényeg a közösség koherens eposzi világnarratívája, a kohéziós erő az igazságharc és az abban való hit.

Mert Orbán Viktor hisz benne és az emberek hisznek az Ő erejében és sikerében, ami a „mi” erőnk és sikerünk. A magyar hőstörténet is ideológia, azaz koherens gondolatrendszer abban az értelemben, hogy magyar nézőpontból értelmezi a világ dolgait. „Magyar ideológia” vagy magyar érdek, nem akar több vagy más lenni. A harcunk tabukat dönt le, a történelmet nem (csak) a nagyhatalmak írják és a történelem nem „tények összessége”: a magyar sorsot, azaz a „mi” történelmünket „mi” írjuk, ha kellően bátrak vagyunk.

A történet ereje a magyar néplélekben szunnyadó vágyak felébresztésében és lelkesítő erejében van. Ehhez kell a lendület, az erő és a szellem (virtus) látványos jelenléte is. A történetmondó Orbán Viktor, az orákulum mondataiból épül fel hatalmas, hősies és erős történetté, a gonosszal és a hősökkel, csatákkal és győzelmekkel, mint a mitológiák nagy eposzai. Egyre többeket ragad magával a történet, közösséget, érzelmi és szellemi otthont találnak benne. Harcossá válnak, mert a történetért és az abban való hitért harcolni kell a „hitetlenekkel”. Ősi emberi viselkedés-mintázatok ezek, amelyek a történelemben időtlenül ismétlődnek.

A kormányzásban résztvevők (miniszterek) szintén hősök, akik harcos karakterrel (nindzsák, jedik), de szerethető emberi vonásokkal (huszárok) jelennek meg, „közülünk valók”. Személyes harcostársainkká válnak, hiszen a miniszterelnökkel együtt a közösségi média által behúznak intim szférájukba (az otthonukba, a konyhájukba, az ünnepeikbe, a családjukba, „átölelnek” és velük vagyunk minden pillanatban), mintha személyesen ismernénk őket, mint a bajtársak. A magyar kormányzati kommunikáció professzionális történetszövés. A közösségi média számára készült akciófilmszerű jelenetek, TikTok-videók, profi rendezői és dramaturgiai eszközök, feszültséget és szórakoztatást egyszerre tartogatnak. Ez is a mágikus kormányzás receptjéhez tartozik: az emberek figyelmét a legizgalmasabb filmsorozatoktól és közösségi médiavideóktól kell elvonni. Ehhez a hagyományos sajtómódszerek már elégtelenek volnának.

A siker érzetét a rossz hírek sem érintik, az IMD 2023-as versenyképességi rangsorában mindhárom V4-ország megelőzi hazánkat, közpolitikai kudarcok voltak az inflációkezelésben, a köznevelésben, az állami felsőoktatás leépítésében, de ezek mégis – előbb vagy utóbb – győzelemmé formálódnak. A történetmesélés beszédmódja egyszerű. „Szuverenitás”: ki gondolta volna, hogy egyszer a magyarok többsége érteni fogja az „államszuverenitás” fogalmát, sőt talán mélyértelmét is. Ma ez történik.

Orbán Viktor mágikus kormányzása nem csupán pártközösséget és nem jobboldali közösséget épít. A huszárok hőstörténete épül napról napra, nemzeti történet, amelynek üzenete: aki magyar, az ennek részese, hacsak nem utasítja el! Nincs más politika a magyar piacon, amely vonzóbb lehetne a többség számára. Marad hát a polgári engedetlenség vagy elégedetlenség, és a hétköznapok hallgatása, valóságos küzdelmei... B. Napóleontól tudjuk, hogy „A világot a képzelet kormányozza!”. A „képzelet” jelentőségét meg kell értenünk, mert ez is véresen komoly dolog.

A szerző egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Orbán Viktor / TikTok)