Magyarország elemi érdeke egy békés, szolidáris, gazdaságilag virágzó Európai Unió tagjának lenni. Uniós csatlakozásunkat annak idején egy sikeres népszavazás és a politikai pártok egybehangzó akarata erősítette meg. Ezért érthető, ha az uniós parlamenti választásokra készülő baloldali és liberális ellenzéki pártok most is kiállnak EU-tagságunk mellett, és annak előnyeit állítják kampányuk középpontjába. A Fidesz és a kormányközeli sajtó indokolatlanul durva EU-kritikájára válaszul az úgynevezett „európai értékek” felsőbbrendűségét hangsúlyozzák. 

Ebben az idealizált világképben minden jó, amit az Európai Parlament és a bizottság képvisel, és minden rossz, alávaló, amit Orbán Viktor mond, tesz és nem tesz. Ez részben az ellenzékiség logikájából, részben abból a frusztrációból következik, amit a sorozatos vereség kivált a baloldali és liberális táborban. Ezt várja a törzsközönség, amely részletes viták és programok helyett Orbán Viktor démonizálását igényli a politikusaitól. Egyszerre kell jelentéktelen, szánalmas figurának és szinte gigászi hatalommal bíró sátánnak beállítani. 

Kétségtelen, hogy a „brüsszelező” hangulatkeltés sok tekintetben hamis. A Soros fiút és Ursula von der Leyent együtt ábrázoló plakátról például elmondható, hogy Orbán Viktornak valójában nagyobb befolyása van az uniós döntésekre, mint az ifjabb Sorosnak. Apja sem önmagában, legfeljebb az amerikai demokrata párti centrum széléről tud véleményt formálni az EU ügyeiről. És ha a Fidesz kicsit türelmesebben viselkedett volna, akkor a Néppárt frakciójának egyik legnagyobb tagjaként sokat el tudott volna érni az Európai Parlamentben.

Ha komolyan és felelősen akarunk beszélni az unió ügyeiről, akkor el kell ismernünk, hogy 

Az Európai Közösség a második világháború után békeműként, a szociáldemokrácia és a kereszténydemokrácia együttműködésével jött létre. Az előbbiek egy szociális Európa megvalósítását, az utóbbiak a keresztény perszonalizmus kiteljesedését tűzték ki célul. A liberális pártok szerepe jelentéktelen volt a két nagy erő mellett, és leginkább a nagytőke érdekében próbálták megfékezni a szociális és környezetvédő kezdeményezéseket. A később megjelenő zöldek eleinte a szocdemeknél balosabbak és pacifisták voltak. Húsz évig foglalkoztam hivatásszerűen uniós ügyekkel, de sohasem hallottam olyat, hogy az EU liberális szervezet lenne, és mindenki szélsőséges, aki nem liberális. 

A kétezres évek elején, amikor tagjai lettünk, az EU együttműködött Oroszországgal, támogatta a kereskedelmet Kínával, készült Törökország felvételére, igyekezett kiegyezni Iránnal. Egyensúlyt tudott tartani Izrael és a palesztinok között. Az iraki háború idején a két vezető tagállam nyíltan és öntudatosan elítélte az amerikai beavatkozást. Az orosz–grúz háborúban az unió soros elnökeként Nicolas Sárközy öt nap alatt békét teremtett. Az EU a legjobb úton volt ahhoz, hogy gazdaságilag és politikailag a világ egyik vezető hatalma legyen. Olyan közösség, amely az amerikai típusú kapitalizmussal és a keleti autokrata rendszerekkel szemben a szociális piacgazdaságra és a kultúrák sokszínűségére épít.

A mai EU az ukrajnai háború fegyveres támogatásával, a béke csökönyös elutasításával, Törökország kiutálásával sajnos más útra tévedt. A mostani vezetésével könnyen belesodródhat egy esetleges amerikai–kínai háborúba is, amit előkészít az európai–kínai gazdasági kapcsolatok tudatos leépítése. A Globális Dél országai és különösen a muszlim államok egyre ellenszenvesebbnek tartják az unió százegy százalékig USA diktálta politikáját. Európán belül fokozatosan egy merev és türelmetlen ideológiává mossák össze a szociáldemokrata, a kereszténydemokrata és zöldértékeket, valamiféle liberális receptúra szerint.

A demokratikus ellenzéknek nem az a feladata, hogy megvédje ezt az uniós politikát Orbán amúgy túlzó és leegyszerűsített kritikájával szemben. Az sem, hogy a nyugati média már nemcsak Orbánt támadó, de a hazánkat is lesajnáló közleményeit népszerűsítse, azokkal azonosuljon. 

A magyar szocialista, szabadelvű és zöldképviselőknek szerintem két alapvető küldetése lehet az újjáalakuló Európai Parlamentben. Elsősorban természetesen a magyar nemzeti érdekek képviselete. Ilyen a nemzeti gazdaság védelme a multinacionális cégekkel szemben, a más uniós országokban dolgozó magyarok és családtagjaik jogainak garantálása, a bérek és nyugdíjak folyamatos kiegyenlítése a tagállamokon belül. Amíg félmillió honfitársunk havi nyugdíja százezer forint alatt van, addig aligha támogatható, hogy az EU több évre előre magára vállalja egy unión kívüli országban a bérek és a nyugdíjak kifizetését. Nemes feladat lehet a magyar mezőgazdaság GMO-mentességének megvédése, a természetvédelmi területeink értékeinek megőrzése. 

Komoly uniós projekteket kell kiharcolni a kelet-európai vasúthálózat fejlesztésére. A Budapest–Belgrád vasútvonallal nem az a baj, hogy megépül, hanem az, hogy nem uniós pénzből épül meg. Budapestről ma sem lehet gyors és kulturált módon vasúttal eljutni a lengyel, román, bolgár városokba. Sorolhatnám azokat a célokat, amelyekért érdemes lesz Brüsszelben dolgozni. Az ellenzék joggal hivatkozzon arra, hogy akárhány fideszes is megy ki Brüsszelbe, frakció hiányában akkor sem tudnának cselekedni Magyarországért, ha Orbán árnya nem bénítaná le őket. Egy fontos szakbizottságba kerülve egy magyar szocialista EP-képviselő többet tehet hazánkért tíz fideszesnél.

De ezeken a konkrét célokon túl egy békésebb Európai Unióért is küzdeni kell majd. Közösségünk térjen vissza ahhoz a békepárti, szolidáris, prosperáló állapotához, amelyből az ukrán háború támogatása, a túlzott washingtoni befolyás, a kisebb tagállamok érdekeinek lekezelése, a Globális Déllel való szembekerülés kivetette. Orbán Viktor szuverenista politikát hirdet, amin azt érti, hogy a magyar kormány azt tehesse, amit akar, legalábbis addig, amíg ő vezeti azt. Az ellenzék olyan szuverén Európáért küzdjön, amely független más hatalmak befolyásától, s amely kiáll a maga érdekeiért mindenkivel szemben. Az Európai Unió békeműnek indult, és hosszabb távon értelmét vesztené, ha háborús blokká torzulna. Béke és jólét, ez lenne a legfontosabb.

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Az Európai Bizottság elnökének megválasztott Ursula von der Leyen német kereszténydemokrata politikusnak gratulál Deutsch Tamás, a Fidesz–KDNP képviselője az Európai Parlament [EP] plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI )