Január közepére már nagyjából kialakult az oroszországi elnökválasztások jelölti mezőnye, a legjelentősebb kandidátok indulása eldőlt. Bár Vlagyimir Putyin első fordulós győzelme bizonyosnak látszik, a többi jelölt kampánya és az egész választási folyamat sokat elárul a harmadik háborús évébe lépő ország társadalmi hangulatáról.
A nyugati Oroszország-szakértők általában méltóságon alulinak tartják, hogy érdemben elemezzék az orosz választások esélyeit és eredményeit. Ezeknél Putyin állítólagos halálát, fülének görbületét, hasonmásainak bemutatását és százféle rákjának kórképét fontosabb információnak tartják. Kétségtelen, hogy az orosz voksolásoktól nem várható sorsdöntő változás sem az ország belpolitikájában, sem az ukrajnai háború alakulásában. Ezzel együtt
butaság azt mondani, hogy a március közepi elnökválasztásnak semmilyen tétje sincs, teljesen mindegy, ki milyen nevet ikszel be a szavazólapon.
Amíg egynél több név szerepel a szavazólapon, amíg van zárt szavazó fülke és a leadott szavazatokat a különböző jelöltek képviselői együtt ellenőrzik, addig minden voks számít. A hatalom és bizonyos kontroll mellett a külvilág számára is képet ad a rendszer támogatottságáról. Bizonyosan sokkal pontosabbat, mint a legtöbb, külföldön készített kremlinológiai eszmefuttatás.
Jól tudja ezt Alekszej Navalnij, aki börtönéből már a 2021-es parlamenti (Duma) választások kampányába is bekapcsolódott. Börtönön kívüli társaival együtt megszervezte azt a mozgalmat, amely az ellenzéki érzelmű szavazókat igyekezett a legesélyesebbnek számító, nem kormánypárti jelölt mögé állítani. Ez az „okos szavazás” viszonylag sikeres volt. Huszonhét egyéni körzetben sikerült nem kormánypárti jelöltet képviselővé választani úgy, hogy a kormánypárt az országos listán több mint háromszor annyi szavazatot kapott, mint a legnagyobb ellenzéki (kommunista) párt. Vagyis viszonylag sok szavazó követte a Navalnij-csapat tanácsát. Lehet vitatkozni azon, hogy az így mandátumhoz jutott kis pártok mennyiben nevezhetők valóban ellenzékinek, de ahol helyben legyőzték a kormánypárti jelöltet, ott mégis érvényesült valamiféle civil kurázsi.
Az elnökválasztás decemberi bejelentése után alig néhány órával a Navalnij-csapat máris megkezdte a kampányát. Fő üzenete ismét az, hogy mindenki éljen a szavazati jogával és voksoljon bárkire, csak ne Putyinra. Ez ellentétes például a szerb ellenzék korábbi taktikájával, vagy azzal, amit sokan a magyar ellenzéknek szoktak javasolni a Fidesz győzelmi esélyeit látva. Magam nem hiszek a bojkott hasznosságában, és meggyőződésem szerint Navalnij még a börtönéből is jobban érti a politikát, mint sok, kávézóban üldögélő szakértő. A hivatalos orosz ellenzék nyilván nem tör a hatalom megdöntésére, a választás után ismét elfogadja az elnök hatalmát, de anyagi és presztízsokokból abban érdekelt, hogy viszonylag jelentős számú voksot kapjon.
Minden, nem Putyinra leadott voks valamiképp rés a monolit hatalom falán.
Nem véletlen, hogy Alekszej Navalnijt nem sokkal e szavazási útmutatója után még távolibb börtönbe szállították. De az „okos szavazásról” való tanácsát sokan visszhangozzák majd a következő két hónapban.
A választási kampány arra is alkalmas, hogy az orosz közélet megélénküljön, a különböző jelöltek és ígéretek vitára késztessék az embereket. A választások megtartása politikai üzenet a stabilitás mellett, a különböző jelöltek indulása pedig azt jelzi, hogy továbbra sem tervezik a monolit egypártrendszer bevezetését. Bár a külvilág nyilván csak arra figyel, hogy lesz-e háborúellenes jelölt, belföldön az embereket az is érdekli, ki mit mond a korrupcióról, a rendőrség túlhatalmáról, az állami vállalatok vagy a magángazdaság dominanciájáról. Az elmúlt két évben, részben a háború miatt, nőtt a hatalmi centralizáció, ami nemcsak az ellenzéket, hanem a helyi kormánypárti elitet is kényelmetlenül érinti. A legkisebb parlamenti párt, a liberális Új Emberek ennek ellensúlyozására például azt javasolja, hogy a rendőri vezetőket és ügyészeket helyben választhassák, és maximum két hivatali ciklusra. Ezt Putyin aligha fogadja el, de jelzi, hogy a rendszeren belül is vannak értelmes reformelképzelések.
A parlamenti pártok aláírásgyűjtés nélkül, automatikusan indíthatnak elnökjelöltet. A kommunisták idén elég gyenge jelölttel, a hetvenöt éves Nyikolaj Haritanovval indulnak, aki az Agrárpártból igazolt át hozzájuk. Az ő jelölése valóban felfogható Putyinnak tett gesztusként. A liberális demokraták Zsirinovszkij „örökös elnök” halála óta először új jelölttel, Leonyid Szlutszkijjal pályáznak. Elődjéhez hasonlóan ő is sok botrányt megért, vad kijelentéseiről ismert demagóg és aktív külpolitikus. Részt vett a 2022 tavaszi orosz–ukrán béketárgyalásokon.
A liberálisok jelöltje Vlagyiszlav Davankov. Fiatal vállalkozóként kapcsolódott be a közéletbe, golf- és gojátékos, az Új Emberek pártjával épp csak az ötszázalékos küszöb felett csúszott be 2021-ben az Állami Dumába. Az orosz–ukrán konfliktus kitörésekor pártjával nem szavazta meg a két donyecki köztársaság annektálását, és a háború ellen nyilatkozott. „A háború áldozatokat, szankciókat, 150 rubeles dollárt, az élelmiszerárak emelkedését jelenti. Oroszországban 16 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Készen állunk arra, hogy több legyen belőlük?”, tette fel a kérdést. Később beállt a sorba, visszavett békepárti retorikájából. Harminckét évvel fiatalabb Putyinnál, már csak ezért is érdemes odafigyelni arra, hogy életkora és menedzser szemlélete mekkora támogatást hoz neki.
A független jelölteknek háromszázezer ajánlást kell összegyűjteniük és jelölésüknek egyéb feltételei is vannak.
Formailag törvényes, de trükkös módon Vlagyimir Putyin független jelöltként indul. Így jelölése érdekében hatalmas aláírásgyűjtést szerveztek teljes médianyilvánossággal, amely a kampány leghatásosabb része lett,
s amiből a pártok jelöltjei kényszerűen kimaradtak. Ez jellegzetes példája annak, hogy a névleg demokratikus szabály – a parlamenti pártok maguk állíthatnak elnökjelöltet – hogyan fordítható ki a Kreml javára. Nyilván több ilyen trükkel is találkozhatunk még a következő két hónapban.
Oroszország nem sztálinista diktatúra. A kampányban nyilván lesz majd vita a hétköznapi élet visszásságairól, a helyi elitek és a központ ellentétéről, a gazdaság felemás helyzetéről. A háború értelméről azonban nem terveznek nyílt vitát, és minden módon igyekeznek is elkerülni azt. A voksolás alapvetőn a Putyin melletti bizalmi szavazásról, és jóval kisebb mértékben a Duma-pártok közti választásról szól majd.
A szerző volt európai parlamenti képviselő.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2016. október 14-én. Fotó: Florian Gaertner / Photothek / Getty Images)