Az idei év sok tekintetben az önkormányzatok éve lesz. Az önkormányzatok térnyerésének fontossága azonban jócskán túlmutat a politikusok által hangoztatott vészjósló címszavakon. Az idei önkormányzati választások főbb üzenete politikai síkon jelenleg a „települések felszabadításáért, autonómiájukért folytatott mindent eldöntő harcként” aposztrofálható. Ez nem is csoda, hiszen a választási kampányok legtöbbször a nagy szavak, túlzó kijelentések és a hangzatos ígéretek terepe. Valójában azonban arra volna a legnagyobb szükség, hogy politikusaink felismerjék a városok, települések valódi szerepét és ekként is kezeljék azokat: egy élhető ország alapköveiként.
Az Európai Unió – különösen az elmúlt években – egyre hangsúlyosabb figyelmet fordított tagállamai helyi önkormányzatainak támogatására. Az európai szintű döntések több mint 60 százaléka közvetlen hatással van a településekre, tartományokra és régiókra, és az európai közberuházások 70-80 százalékát a helyi és regionális hatóságok végzik. Ez a két számadat önmagában is bizonyítja az európai helyi és regionális önkormányzatok egyre növekvő jelentőségét. Nem véletlen az sem, hogy az Európai Unió egyre hangsúlyosabb forrásokat tesz elérhetővé a tagállami települések számára közvetlen (azaz nem a tagállamok kormányain keresztül folyósított) támogatási rendszerén keresztül. Ez a mostani, 2021–27-es költségvetési ciklusban közel 6,9 milliárd euró támogatást is jelenthet a hazai városok számára.
Az EU-ban régóta hangoztatott alapelvi jelentőségű tétel a szubszidiaritás (azaz, hogy az ügyeket a lakossághoz legközelebbi szinten szükséges elintézni). Ezen alapelv gyakorlati megvalósítása szintén a helyi önkormányzatok mindennapi gyakorlataiban érhető tetten. Míg a központi államigazgatást alapvetően a makro problémák kezelése, illetve egyes makropolitikai történések foglalkoztatják, addig a helyi önkormányzatok, a lakossághoz legközelebb álló szint lévén a helyi szintű ügyek stratégiai tervezésében kapnak kiemelt szerepet.
A helyi önkormányzatokkal szemben támasztott jelenlegi és jövőbeli elvárások ugyanakkor magasak, és még tovább nőnek: a települések és megyék nemcsak a hatékony közigazgatásért, a magas színvonalú szolgáltatásokért és a felsőbb kormányzati szintekről érkező jogszabályok helyes végrehajtásáért felelősek, hanem a legitimitás, a demokratikus részvétel, az elszámoltathatóság és a bizalom biztosításáért is – gyakran a megszorítások mellett. Nyilvánvaló, hogy bizonyos fokú autonómiára van szükség ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok képesek legyenek mindezeknek az elvárásoknak megfelelni.
A kérdés: milyen mértékben biztosított ez az autonómia az önkormányzatok számára (különös tekintettel a hazai önkormányzatokra) és miért létfontosságú, hogy újragondoljuk az önkormányzatok szerepét a döntéshozatali folyamatokban?
Egy város, egy település számos jellemzővel bír. Más és más jellemzői lesznek fontosak az adott településen (vagy településrészen) élők, az ott dolgozók vagy éppen az oda látogatók számára. A gyors urbanizáció ugyanakkor óriási kihívásokkal jár, beleértve a növekvő légszennyezést, a nem megfelelő alapszolgáltatásokat és infrastruktúrát, valamint a tervszerűtlen városi terjeszkedést. Ezen változások következményeként városaink egyre zajosabbá, zsúfoltabbá, szennyezettebbé... mondjuk ki, élhetetlenné válnak.
A környezetünkben közvetlenül tapasztalható problémákon túl jelentősek továbbá az ezen okokból adódó gazdasági és társadalmi hatások is, gondoljunk itt a megfelelő munka- és képzési lehetőség hiánya miatt a vidéki kisvárosok elnéptelenedésére, egyes városokban a szegregáció okozta nehézségekre, a nem megfelelő oktatási, szociális ellátórendszerre, vagy a számos települést sújtó lakhatási válságra.
Városainknak és falvainknak tisztának és biztonságosnak kell lenniük, megfelelő lakhatási lehetőségekkel és olyan alapvető szolgáltatásokkal, mint a víz és az áram. Szükségük van tiszta, hatékony közlekedési rendszerekre és zöldövezetekre is, valamint fejlesztenünk kell a levegőminőséget és a hulladékgazdálkodást is.
Egyértelműen kijelenthetjük tehát: A városok, települések egy élhető ország alapkövei.
Helyes várostervezéssel és menedzsmenttel a városi terek befogadóvá, biztonságossá és élhetőbbé válhatnak, valamint élénk csomópontokat jelenthetnek a kereskedelem, a kultúra, a tudomány, vagy éppen a termelés számára.
A legfontosabb, hogy a megfelelő politikák végrehajtásához szoros partnerségre van szükség a kormányzás valamennyi területe között. Ezzel szemben Magyarországon az önkormányzatiság kérdése évek óta az egyik legvitatottabb témakörök egyike.
Csökkenő hatáskörök, növekvő kiadások, alacsony bérezés és demotiváltság jellemzi a hazai önkormányzati szektort. A törvényi szigorítások, a településekre kivetett szolidaritási adó és hatáskörelvonások mellett a koronavírus-járvány gazdasági hatásai, majd a 2021/2022-es évek energiaválsága is jelentősen megnövelte az önkormányzatok terheit. Nem csoda tehát, ha kevesebb figyelem (és pénz) jutott a fejlesztéspolitikai elképzelések megvalósítására.
A fentiek fényében az egyik első lépés márpedig éppen annak biztosítása kell hogy legyen, hogy a helyi önkormányzatok számára megfelelő környezet és erőforrás álljon rendelkezésre a valódi cselekvés véghezvitelére.
Egy városvezető napi szinten találkozik olyan feladatokkal, amelyek integrált rendszerben történő kezelése nagymértékben hozzájárulna egy élhetőbb város kialakításához. Esztergomban kivilágítatlan közterek, a főváros budai kerületeiben utcákat elöntő villámárvizek, Szentendrén a heteken át tartó aszály és szárazság okozta vízhiány, Érden elaggott vízvezeték-hálózat, sok vidéki városban rendezetlen tömegközlekedés, a főváros környéki agglomerációban bölcsődei és óvodai férőhelyhiány, lakhatási nehézségek, az energiaárak miatt csökkentett közszolgáltatások... csupán néhány példa az elmúlt évek önkormányzati döntéshozókra nehezedő problémái közül.
Ezek a problémák – bár legtöbbjük évek, évtizedek óta ismert – azonban nem csak a döntéshozói asztalon álló papírhalmok ügyeivé, hanem az adott településen élők mindennapi realitásává váltak.
Együttműködésre van szükség, olyan megoldásokat kell kialakítani, amelyek a lakosság szintjétől egészen a legmagasabb döntéshozatali fokig egyaránt közvetíteni tudják a cselekvés szükségességének üzenetét. Ehhez elengedhetetlen a téma szakértőinek széles körű bevonása, a közös gondolkodás, a véleménycsere, valamint ami még ennél is fontosabb: a jó gyakorlatok megosztása. Ez az, ami bántóan hiányzik Magyarországon, a pártpolitikától mentes párbeszéd kormánypárti és ellenzéki, városvezető és országgyűlési képviselő, választópolgár és kormánytag között.
Az idei önkormányzati választás valódi tétje településeink élhetősége, hogy olyan vezetőket választunk-e városaink és falvaink élére, akik készek mindennapjainkat érintő döntéseik során a közösséggel együtt gondolkodva, a lakosságot bevonva, az élhetőség szempontjait szem előtt tartva szervezni a település életét. A cél ne a települések felszabadítása legyen – ezt hagyjuk meg a kampányplakátok hangzatos üzeneteinek – hanem élhető jövőjük, fejlődésük megalapozása és elősegítése.
A szerző környezetvédelmi szakjogász, a Fenntartható Városok alapítója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Utasok, járókelők az M4-es metró építési munkálatai során kialakított aluljáróban a Kelenföld vasútállomás alatt. Ez biztosítja az összeköttetést a vasúti peronok a metró állomása és az Etele tér között. Fotó: Róka László / MTVA / MTI)