Az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) alattomos betegség. Az első tüneteket a beteg gyakran nem is tartja komolynak: gyengeséget érez az ujjakban, végtagokban, nehezebben mennek a finommozgások, hamarabb elfárad a terhelésre. A problémák azonban hamar sokasodnak és súlyosbodnak. Gyakran, akár néhány hónap leforgása alatt az apró tünetektől a beteg oda jut, hogy a hétköznapi élet legalapvetőbb feladatait is nehezére esik elvégezni. Aki egy évvel korábban még sportolt, túrázott, futott, annak pár hónappal később már egy rövid séta is nehezére esik, mígnem kerekesszékbe kényszerül. Az izomsorvadásos betegség a test minden pontján jelentkezik, így egyre nehezebbé válik a beszéd, a nyelés és a légzés is. Ez történt, ez történik jelenleg is Karsai Dániel alkotmányjogásszal.
Az ALS halálos betegség. Vannak, akik évtizedekig képesek együtt élni vele, de a többségnek az első tünetektől számítva sajnos csak 3-4 év adatik. Utolsó szakaszában a beteg már nem képes akaratlagos mozgásra, lényegében elveszíti a kapcsolódási lehetőségét a külvilággal. Miközben az ALS a mentális képességeket nem érinti: a beteg tiszta tudattal kénytelen a testébe zárva végigélni a hátralévő életét.
Nem az ALS az egyetlen gyógyíthatatlan betegség, mely elviselhetetlen fájdalommal, lelki terheléssel és megaláztatással jár. Bár az orvostudomány sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, még mindig vannak olyan helyzetek, amikor a betegség lassan felemészti a beteget, aki kénytelen emberi méltóságától megfosztottan viselni a következményeket.
Pedig nem lenne muszáj ennek így történnie.
A magyar jogszabályok jelenleg súlyosan korlátozzák az ember életvégi döntésének meghozatalát. Hiába szeretne valaki úgy dönteni, hogy elviselhetetlen szenvedése vagy emberi méltóságának elvesztése miatt befejezné saját életét, erre a magyar jog nem ad számára lehetőséget. Sőt, az életvégi döntésében őt segítőt is súlyos büntetéssel fenyegeti.
Megdöbbentő korlátozása ez az emberi szabadságnak, és megrendítő lábbal tiprása az emberi méltósághoz való jognak. Hiszen miféle törvény, miféle igazság bírálhatja felül az ember saját életének befejezéséről hozott döntését? Miféle szabály kényszeríthet rá bárkit, hogy saját testének börtönében szenvedjen? Ki és milyen alapon érzi magát feljogosítva, hogy másokat erre ítéljen, semmibe véve az ő saját ítélőképességüket?
Ezért kezdeményeztünk népszavazást a szabad életvégi döntésről Karsai Dániellel és testvérével, Karsai Péterrel közösen. Mert hiszünk az emberi önrendelkezés szabadságában, nemcsak az egyén, hanem a társadalom szintjén is.
Hisszük, hogy miként az egyénnek joga van szabadon dönteni a saját sorsa felett, úgy a társadalomnak is joga van szabadon dönteni a közös együttélésünk szabályairól.
Pontosan erre találták ki a népszavazás intézményét, hogy az ehhez hasonló kérdéseket a társadalom közösen vitassa meg és közösen hozzon róluk döntést. Hiszen ehhez nem kell szakértőnek lenni valamilyen szűk és nehezen érthető területen. Ez a kérdés nem érint költségvetési kérdéseket. Nem beláthatatlanul bonyolult és nem igényli nemzetközi szerződések módosítását sem.
A szabad életvégi döntésről szóló népszavazás „mindössze” arról szól, hogy engedjük-e az embertársainknak, hogy méltóságban és saját akaratuknak megfelelően távozhassanak. Nem kényszerítve bele őket egy, az elviselhetetlen fájdalom vagy az emberi méltóság megalázó hiánya miatt szenvedéssel teli életszakaszba. A téma, ami első ránézésre talán keveseket érint, valójában mindannyiunkról szól. Arról, hogy képesek vagyunk-e megértéssel és irgalommal fordulni egymás felé. Képesek vagyunk-e a kérdést egy látszólag távoli, tragédiával sújtott élethelyzetben lévő kisebbség szemszögéből is áttekinteni, és rádöbbenni arra, hogy mi vagy szeretteink is járhatnánk abban a cipőben. A társadalmunk szolidaritása, egymás szabadságának és emberi méltóságának tiszteletben tartása, empátia embertársaink nézőpontja iránt – ezekről is szól a szabad életvégi döntésről szóló népszavazás.
Ezekben a kérdésekben egy egészséges társadalomnak – a nyilvánosságban folyó konstruktív és alapos vita után – közösen kell döntést hoznia. Az utóbbi évek felmérései azt mutatják, hogy az embereknek van véleménye a témában. Az aktív eutanáziát elfogadók száma az évek során növekedett, és bár a kutatásokban szereplő pontos számok változatosak, látható többsége van a szabad életvégi döntés támogatóinak.
Se nem demokratikus, se nem egészséges az a társadalom, amelyik hosszú időn keresztül kénytelen olyan normák szerint élni, melyet a többség elutasít.
Ezért eljött az ideje egy transzparens és őszinte társadalmi vitának és egy közös, népszavazás útján hozott döntésnek az aktív eutanázia legalizálásáról.
A népszavazási kérdést 2023. december 11-én nyújtottuk be a Nemzeti Választási Bizottságnak. A törvény 60 napot ad nekik arra, hogy döntést hozzanak: hitelesítik vagy elutasítják a kezdeményezést. Mondhatnánk, hogy nem kell ezt elsietni, vannak ennél sürgetőbb kérdések is a magyar közéletben. Sajnos azonban a kérdés lehet, hogy nem tűnik sürgősnek társadalmi szempontból, annál inkább az az érintett egyének részéről. Mert nem mindegy, hogy hónapokig vagy évekig kell még valakinek elviselhetetlen fájdalomban szenvednie. Nem mindegy, hogy hónapokig vagy évekig kell még magatehetetlen, de teljesen éber állapotban tűrnie az emberi méltóságtól való teljes megfosztottságot.
A mi célunk, hogy a szabad életvégi döntésről szóló népszavazást június 9-én, az európai parlamenti és önkormányzati választásokkal együtt tartsák Magyarországon. Ez a határidő a jogszabályok betartásával teljes mértékben megvalósítható. Viszont kell hozzá a kormányoldal akarata is, hiszen pontosan tudjuk, hogy ma Magyarországon akkor rendeznek népszavazást, ha ahhoz az állampárt hozzájárul. Ha ők meg akarják akadályozni, hogy magyarok szabadon dönthessenek erről, vagy el akarják tolni ennek az időpontját, akkor erre számtalan lehetőségük adódik.
Innentől tehát ez már csak a kormányoldal politikai akaratának kérdése. Rajtuk múlik, hogy a gyógyíthatatlan betegségekben, fájdalomtól és megaláztatástól szenvedő embertársaink mikor kapnak végre lehetőséget az életükről való szabad döntésre. Rajtuk múlik, hogy a magyar társadalomnak megadjuk-e a szabadságot, hogy megvitassuk közös dolgainkat, és ezekről együtt hozzunk döntést. Nagy felelősség ez, bízzunk benne, hogy képesek lesznek bölcs megoldást választani.
A szerző a Momentum Mozgalom politikusa, országgyűlési frakcióvezető-helyettese.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Németh Emília / Index)