Ungár Péter politikuskollégám az elmúlt hónapokban, hetekben folyamatosan és részletesen elemezte – akár ennek az újságnak a képzeletbeli hasábjain is –, hogy a főpolgármester nem vagy csak néha foglalkozik a város problémáival.
Nem tisztem védelmezni Karácsony Gergelyt, de muszáj leírnom, hogy Budapest problémái jóval túlmutatnak a jelenlegi főpolgármester személyén. Valójában
a problémák rendszerszintűek, a rendszerváltás óta velünk vannak, és egyre jobban nyomasztják a fővárost.
Az ellenzéki pártok által indított főpolgármesternek esélye sincs arra, hogy Budapest ügyeivel érdemben foglalkozzon, de, mint írtam, ez nem feltétlenül csak az ő hibája.
Miről van szó? Arról, hogy a rendszerváltáskor sikerült Budapesten egy olyan kétszintű közigazgatást létrehozni, amiben a városnak huszonhárom kerülete van, valamint ezektől függetlenül egy fővárosi önkormányzatnak nevezett testülete, ami – mint az a nevéből is látszik – a főváros ügyeivel foglalkozik, és jelenleg jórészt a kerületek polgármestereiből áll...
Tehát adott huszonhárom plusz egy kisebb-nagyobb királyság, melyek mindenféle önálló testületekkel, jogokkal, ambíciókkal, érdekekkel rendelkeznek. Ezek a jogok, ambíciók, érdekek sokszor ellentétesek, vagy átfedésben vannak egymással. Ráadásul mindegyik kerület politikai helyzete más és más. Van, ahol a polgármester kormánypárti, a helyi közgyűlése pedig ellenzéki. Máshol ez fordítva van. Aztán egy következő ciklusban megint fordul a helyzet. Mind a huszonhárom plusz egy helyszínen. Dinamikusan árnyalja a képet, hogy mikor milyen színű az ország vezetése, a kerületeknek vagy a város főpolgármesterének pedig épp milyen az érdekérvényesítő képessége a kormánnyal kapcsolatban.
Az látszik, hogy ebben az elképesztően kusza és széttartó rendszerben szinte semmilyen nagy, a város életét valóban befolyásoló, előrevivő ügyet nem sikerült átvernie egyetlen főpolgármesternek sem az elmúlt 33 évben.
Bizonyos szempontból nézve ez nem is csoda, hiszen gyakorlatilag lehetetlen. Budapest huszonhárom kerülete és a fővárosi önkormányzat óriási adminisztrációja valójában egy óriási pénznyelő, már természetesen a közszolgáltatásokat működtető embereken, valamint a mindig létező kivételeken kívül.
Tessék mondani, miért van szüksége a városnak huszonhárom parkolócégre? Mi szükség van huszonhárom ingatlankezelő cégre? Mi szükség van huszonhárom – külön fel nem sorolandó – kerületi cég felügyelőbizottsági és igazgatótanácsi tagjaira? Végtelen a sor, megválaszolom a kérdést: jórészt semmi. Már a város szempontjából.
Ezt onnan is lehet tudni, hogy New York városát – mely nagyjából 12 millió polgár élőhelye, és amely a bolygó egyik leggazdagabb országa lenne, ha külön ország lenne – öt, azaz öt darab kerületre osztották, és működtetik. Budapesten nagyjából 1,7 millió ember él, de ez a szám sajnos nem nő, hanem dinamikusan csökken (miközben a város agglomerációja nyomasztóan növekszik, és ez komoly probléma mára mindenütt).
Budapesten nagyjából 8-10 milliárd forint megy el feleslegesen betöltött állások béreire. Évente.
Valószínűleg ennek az összegnek a többszörösét veszíti el a város évente azért, mert nincs egy egyértelmű koncepció a város működtetésére, fejlesztésére, hanem az mindig az éppen napi szintű politikai, gazdasági harcok eredményei mentén fejlődik, de leginkább stagnál. A lényeg elvész a kormány–főváros; a főváros–kerületek közötti, valamint a kerületeken belüli politikai harcokban.
Fentieket figyelembe véve és mélyen egyetértve Vitézy Dávid közlekedést érintő kritikájával (és javaslataival is), azt kell mondjam, hogy Budapest lakóinak életét, valamint az országunk fővárosának a problémáit (közlekedés, lakhatás, agglomeráció, rozsdaövezetek) akkor tudjuk megoldani, ha először a politikai kereteket változtatjuk meg. Ha a keret nem változik, marad az egymásra mutogatás és a látványpolitizálás, no meg az üzemi méretű adóforint-égetés a politikai pártok nagy örömére.
A változáshoz valóban egy főállású főpolgármester kell, aki a lehető legfüggetlenebb a politikai pártoktól, aki rendelkezik egy emberközpontú és Budapest-fókuszú programmal. Egy olyan manifesztummal, melynek első tételmondata így hangzik: Budapestnek egyszintű önkormányzatra, egyszerűbb, átláthatóbb, hatékonyabb és jóval olcsóbb működésre van szüksége!
A szerző a Szolidaritás Mozgalom elnöke.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: A Fővárosi Közgyűlés ülése a Városházán 2023. november 29-én. Fotó: Kovács Attila / MTI)