Orbán Viktor a Momentum Mozgalom Európai Parlamentbe bejutott két női képviselőjének, Cseh Katalinnak és Donáth Annának a sikerét látva úgy érezte, hogy egy olyan trend bontakozik ki a liberálisok körében, ami a hatalmát fenyegeti: ezek a nők szexik és ellenzékiek, amíg ő cinikus macsók szolgaseregét vezeti. „Ilyet én is tudok, ha akarok” – gondolta, és azt tette, amit minden olyan esetben, amikor az ellenoldalról szerves kihívást tapasztal: a liberális tervrajzokat lemásolta, és az elirigyelt terméket 3D nyomtatóval legyártotta. Így született meg Varga Judit és Novák Katalin politikai karaktere. Amíg a Momentum politikusnői az elférfiasodott, öntudatosan lázadó Lilith archetípusát fejezik ki, addig 

Varga Juditot lázas megszállottsága inkább a szexi kalapács szerepére tette alkalmassá, így vált belőle igazságügyi miniszter, Novák Katalin vele ellentétben kedves és szelíd tekintetű, a konszenzus élményét keltő, érzelmileg azonosulható alkat: ideális partnernek látszott Orbán Viktor mellé a jó zsaru–rossz zsaru szereposztáshoz. Köztársasági elnökként olyan cselekvési lehetőséget kínált a miniszterelnöknek, amilyet az Áder Jánostól hiába várt volna: Orbán Viktor Novák Katalinnal elbábozhatta, hogy a kormányfői és az államfői hatalom Magyarországon két egymástól független intézmény. Amikor Orbán Moszkvában Putyinnal barátkozott, Novák Kijevbe utazhatott, hogy amíg a golyó a rulettkerékben pörög, a hazárdőr valamennyi mezőre zsetont tolhasson. Hiába akarták, az ellenzéki magyarok nem tudták igazán gyűlölni Novák Katalint: annyira hinni akartak a feminin energiákkal vezető, mégis erős nők politikai eljövetelében, hogy legfeljebb annyit bírtak érezni az elnök asszony iránt, hogy még vele van a legkevesebb bajuk. Orbán Viktor színjátéka működött: a spektákulum élménye felülírta a tapasztalat érvényét – mindenki jól tudta, hogy Novák Katalin éppen úgy a kormányfőnek alávetett báb, mint hatalmi gépezetének bármelyik tagja, de olyan cukin mosolygott, és olyan jól mutatott Zelenszkij mellett, hogy ezt alig néhány ellenzéki magyar bírta felróni neki.

Csakhogy amint minden tündérmesének, egyszer csak ennek is vége lett – pedig Varga Judit és Novák Katalin nem tett mást, csak azt, amiért műanyagból kiöntötték őket: a rendszer hatalmi érdekét szolgálták, mint egy olajozottan működő gép fogaskerekei, miközben észre se vették, hogy identitásmerényletet követnek el az őket legyártó politikai törzs ellen. Az állampárt a homoszexualitás és a pedofília aljas összemosásával ácsolgatta a maga LMBT-ellenes identitását, s eközben Novák Katalin elnök asszony kegyelemben részesítette K. Endrét, aki egy gyermekmegrontás eltussolásában segédkezett, Varga Judit miniszter asszony pedig az aláírásával hitelesítette ezt a döntést. A homoszexuális srácról szóló ifjúsági irodalmat be kell fóliázni, de Kaleta Gábor gyermekpornó-nagykereskedő után egy pedofil elkövető bűntársa is szabadon térhet vissza a gyerekek körébe. Hogy kell ezt megmagyarázni?

Orbán Viktor érezte a helyzet komolyságát, úgyhogy identitásdemonstrációt tartott. „Pedofil elkövetők számára nincs kegyelem, ez a személyes meggyőződésem. Kialakult egy vita az elnöki kegyelem jogköréről, de itt nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet kell teremteni egy világos, egyértelmű döntéssel. Nekem is van öt gyermekem és hat unokám, ha valakik hozzányúlnának, akkor az első gondolatom, hogy félbe kell őket hasítani, vagy miszlikbe kell vágni, ezért egyértelmű helyzetet kell teremteni. A kormány nevében benyújtottam egy alkotmánymódosítást, amely lehetetlenné teszi, hogy kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén az elkövető kegyelmet kaphasson. Ideje rendezni ezt a kérdést.”

Orbán Viktor képében a legendás spanyol vígjátékok kétes jellemű hőse, José Luis Torrente idéződik fel, amint úgy oktatja lövészetre a félig fogyatékos csicskását, Rafit, hogy először lő, és elvéti a célt, utána meg magyaráz, hogy „látod, ilyen egy rossz lövés”. Miért éppen most jött el az ideje annak a miniszterelnök szerint, hogy pedofil elkövető vagy annak bűntársa ne kaphasson kegyelmet? Talán csak nem azért, mert az illiberális rezsim ezúttal elvétette az uralásra szánt pillanatot, úgyhogy Orbán kétségbeesve üldözi, hátha még utoléri?

Hát a gyermekmegrontást eltussolni igyekvő K. Endrével mi lesz? És a titokban hazacsempészett K. Gáborral, meg az ő tizenkilencezer gyermekpornó-felvételével mi lesz? K. Endre szabad, mert a törvénymódosítás ideje csak most jött el. K. Gábor szabad, mert holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Fontos tudatosítani, hogy semmilyen gyermekmegrontásra vonatkozó alkotmánymódosítás nem történt volna, ha János bácsi és Endre bácsi mocskos ügyére az ellenzéki sajtó nem derít fényt. Így azonban ezt az indítványt saját kezűleg Orbán Viktor nyújtja be – különös, hogy erre ezúttal nem volt alkalmas a Mi Hazánk valamelyik kollaboráns képviselője. Most mindenkinek tudnia kell, hogy Orbán Viktor ötszörös apa és hatszoros nagyapa, továbbá, hogy félbehasogatná meg miszlikbe vagdosná azt, aki az unokájához nyúl. Efelől most már senkinek semmi kétsége nem lehet – csakhogy a többi magyar gyerek nincs ekkora biztonságban, ha egy ferde hajlamú nertárs szemet vet rá.

A kormánypárti fejekben annyira készségszinten működik a duplagondol, hogy amint haza lehetett csempészni és szabadon lehetett engedni egy gyermekpornó-kereskedőt, tőlük pont ugyanúgy meg lehet kegyelmezni egy pedofil elkövető bűnsegédjének, és a viktoriánus magyarok lojalitása meg se inog a rendszer iránt. Ha pusztán rajtuk múlna, Orbán Viktor talán abba se bukna bele, ha róla bizonyosodna be, hogy pedofil: kegyelmet kapna, aztán kijelentené, hogy pedofiloknak nincs kegyelem, és benyújtana egy törvénymódosítást. Szánthó Miklós, a rendszer piperkőc ideológusa kijelentette, hogy „a magyar jobboldal mindig is konzekvensen kiállt a gyermekek védelme mellett” – persze nem azon az áron, hogy K. Gábor meg K. Endre esetleg megbűnhődjön a tetteiért. Az Igazságminisztériumban hazugságok tömege készül, ha pedig bárki kételkedik a Nagy Testvér szavában, százezerszer el kell mondani, hogy Óceánia mindig is Keletázsiával állt hadban.

„Novák Katalin nem egy pedofilnak adott kegyelmet, hanem egy lelkes, munkáját odaadással végző, a gyerekek által is kifejezetten kedvelt, számukra számos külön programról gondoskodó tanárembernek” – e szavakkal fejezi ki a gyermekek megrontásához fűződő zéró tolerancia erkölcsi imperatívuszát Jeszenszky Zsolt, a szolgaságból rock and rollt formáló kormányzati nyalonc, és hogy a pedofília bűnsegédletét kellő kontextusba helyezze, említést tesz arról, hogy K. Endre „többször is elvitte a gyerekeket a Puskás Akadémia programjaira”. Jeszenszky Zsolt nem gondolja esetleg, hogy K. Endrének a Puskás Akadémia programjai iránti elhivatottsága játszhatott bizonyos szerepet abban, hogy egy pedofil elkövető bűnsegédjeként a köztársasági elnök kegyelmében részesült? Jeszenszky Zsolt további sorai bizonyára a miniszterelnöknek a gyermekek megrontóit és bűntársaikat kettévágó meg miszlikbe aprító indulatát is megenyhítette volna K. Endre iránt, ha a válságelhárítás lázában lett volna ideje elmerengeni felettük. „Ez a hatvannégy éves székelyföldi tanárember a negyvenéves pedagógiai pályáját bukta el az ítélettel, és veszélybe került egyedül maradt feleségének, valamint nyolcvanöt éves, továbbra is Erdélyben élő édesanyjának mindennapi megélhetése.” Az, hogy milyen körülményeket tart Jeszenszky Zsolt a gyermekmegrontás kapcsán fontosnak, sokat elmond az erkölcsi érzékéről: az a tény, hogy K. Endre székely, és hogy az anyja még ma is Erdélyben él, a szemében el is dönti az ügyet – Jeszenszky Zsolt szerint jogos a kegyelem, ennek a székelyföldi tanárembernek továbbra is gyermekek közt a helye. Így próbál ügyetlenül szolgálni egy rosszul informált kormányzati lakáj, aki erőlködve mentegeti a menthetetlent, miközben a gazdái már a felelősök lemondását készítik elő, ő azonban annyit se ér nekik, hogy erről tájékoztassák.

Az egyik áldozat nem bírta tovább elviselni, hogy az igazgató, János bácsi fajtalankodik vele, és miután K. Endre megpróbálta rákényszeríteni a feljelentésének visszavonására, vonat elé vetette magát. Bizonyára nem értesült arról, hogy a székelyföldi tanárember édesanyja még mindig Erdélyben él – ez nyilván más megvilágításba helyezte volna a szemében a vele történteket. Pár nap múlva az öngyilkos srác barátja, aki szintén megrontás áldozata, a rendőrségen feljelentést tett az igazgató ellen – csakhogy két dolgozó már 2011-ben megkísérelt feljelentést tenni, és ekkor a fiatalokat is meghallgatták, azok azonban K. Endre nyomásgyakorlására később sorra visszavonták a vallomásukat, így megszűnt az eljárás. Pedig az egyik fiatal lány szerint a gyermekotthonban nyílt titok volt, hogy János bácsi, az igazgató szereti a fiatal fiúkat.

K. Endre kezéhez vér tapad – ezt a vért próbálja lemosni Jeszenszky Zsolt a Puskás Akadémia hívószavához tartozó hűség szennyvizével. Orbán Viktor a krízis kezelésének keretében azt tette, amit egy populistának tennie kell: megmérte a közvéleményt – és azt tapasztalta, hogy identitásépítményén lyuk tátong, amin ömlik be a víz. Hesztia, a család védelmezője egy gyermekmegrontó bűntársát nem mentheti fel, mert akkor ő nem Hesztia, és a családvédelem hazugság. 

Belátta, hogy ez a Novák Magyarország első közjogi méltóságának a tisztségére, meg hogy ez a Varga a Fidesz 2024-es európai parlamenti listájának a vezetésére többé nem alkalmas. Orbán Viktor ugyanúgy elengedi Novák Katalin kezét, ahogy egykor Schmitt Pálét, de senkinek ne legyen kétsége: kamatostul megfizet majd azoknak az ellenzéki érzelmű magyaroknak, akik kikényszerítették ezt. 2012-ben, Schmitt Pál távozása után Orbán Viktor egyszer s mindenkorra megsebezte a köztársasági elnöki hivatalt azzal, hogy pártjának egykori öklére, a Fidesz-frakció korábbi vezetőjére, Áder Jánosra bízta azt a pozíciót, aminek mindaddig volt némi pártpolitika feletti konszenzualitása – ezzel pedig azt üzente az ellenzéki sajtónak és közvéleménynek, hogy okosabb lett volna kussban maradniuk, és jó lesz, ha vigyáznak, mert ha ezt az államfőt is megbuktatják, akkor ő egy ideológiailag még elkötelezettebb pártkatonát állít a helyére. Ezúttal is így lesz: Novák Katalin lemondása után felkészül Kövér László, hogy a liberális értelmiség egyszer s mindenkorra megemlegesse azt a napot, amikor a Zelenszkijjel elbájolóan parolázó, mosolygós, szexi államfőjét megbuktatni merészelte.

A 2010-es országfoglalása óta Orbán Viktor Magyarországra vonatkozó döntései mindössze háromszor ütköztek akadályba: Schmitt Pál 2012-es plágiumügye és lemondása nyomán; 2014-ben, a netadó társadalmi nyomásra elrendelt visszavonásakor; valamint 2017-ben, a NOlimpia-aláírásgyűjtés sikerének és a rendezési pályázat visszavonásának alkalmával – a kegyelmi ügy meg Varga Judit és Novák Katalin ehhez tartozó bukása mindössze a negyedik ilyen eset. Orbán Viktor szívből gyűlöli ezeket a demokráciára emlékeztető pillanatokat – ő diktálni szereti a politikát, nem pedig alkalmazkodni ahhoz, ahogy a hanyatló Nyugaton szokás. A rendszer érzelmi hangoltságát képező kurucos dacból az következett volna, hogy a miniszterelnöknek a megtámadott Novák Katalint és Varga Juditot meg kellett volna hosszabbítania Bicskéig, azon belül is a gyermekotthonig. 2024. február 10-ig úgy tűnt, senki nem zavartatja magát Magyarországon a tényektől meg az erkölcstől. Orbán Viktor azt hihette, annyira sikeresen kisajátította a „nemzeti” jelzőt, hogy ha holnaptól a gyermekmegrontás eltussolása meg az ahhoz tartozó kegyelem a nemzeti ügy, azt minden nemzeti érzelmű magyarnak kötelessége lesz tudomásul venni, ahogy immár négy éve nemzeti ügy Kaleta Gábornak meg az ő tizenkilencezres gyermekpornó-gyűjteményének a szabadsága, és ebbe se bukott bele senki. Orbán Viktor úgy érezhette, hogy a magyar társadalom képtelen bármilyen morális számvetésre vagy katarzisra, jogosan bízhat abban, hogy csakis az erőt tiszteli, mert teljesen erkölcstelen – úgyhogy a teljes erkölcstelenség Orbán Viktornak és a teljhatalmú kurzusának is meg van engedve. A miniszterelnök úgy kalkulált, hogy ha a magyar társadalom béketűrésének a pohara feneketlen, akkor soha nem hullhat bele utolsó csepp, úgyhogy végtelenül ömölhet bele a szennyvíz bármilyen következmény nélkül. Csakhogy úgy tűnik, mégis van, ami nem fér bele. Orbán Viktornak negyedszer is meg kell torpannia a villanypásztor előtt: lám, van erkölcsi határ, amit ő meg a rendszere nem léphet át büntetlenül. A hazai közvélemény életjeleket mutat, és Orbán Viktornál jobban csak a magyarok vannak meglepődve ezen.

A szent grafikon azt jelezte Orbán Viktornak, hogy a pedofilbűntársi kegyelem családvédelmi hazugságának közgyalázata az ellenzéki közvéleményről elkezdett a politikából kiábrándultak óriási, többmilliós tömegére átterjedni. Orbánnak az üszkösödő végtagot gyorsan le kellett vágnia, mielőtt az elhalás a rezsim teljes testére átterjedne. Az Orbán-rendszer fennállása óta negyedszer veszítette el az uralmát a pillanat felett – Novák Katalin lemondásával és Varga Judit visszavonulásával olyan lehetőség hullott a rendszerrel szemben kritikus magyarok ölébe, amilyenből ciklusonként legfeljebb egy adódik. Most van itt az ideje arról a rendszerszintű problémáról beszélni, aminek ez a kegyelem csak egy tünete a sok közül: itt az ideje a nertársi feudalizmusról beszélni, amelynek nyomán egy pedofilbűnsegéd elnöki kegyelmet kap, mert Székelyföldről származik, mert az anyja ma is Erdélyben él, és mert a felcsúti Puskás Akadémia programjaira hordta az általa elhallgattatott gyerekeket. 

A kegyelmi ügy képében az illiberális rezsim gyalázatos működésének mindössze egyetlen példája ütötte fel a fejét: a közvélemény nem érheti be tüneti kezeléssel. Ennek a katartikus pillanatnak már a Kaleta-ügy után el kellett volna érkeznie, de mert akkor elmaradt a széles körű botrány, következmény se lett. Ugyan miért zavarta volna Orbán Viktort az a tizenkilencezer gyermekpornó-felvétel, ha a magyarok rá se hederítettek? Családvédő ő? Gyermekvédő ő? Miért kellene, hogy az ő gondja legyen? Ezúttal kitermelődött a társadalmi indulat, és lám: megszülettek a következmények is. Nem szabad hagyni kihűlni a vasat: Orbán Viktornak számot kell adnia azzal a rendszerrel, amelyikben a hűség pedofilbűnsegédeknek kegyelem képében kamatozik. Varga Judit és Novák Katalin ennek a működésnek csak a fogaskerekei voltak. Akárki kerül a Sándor-palotába, ugyanezt a rendszert szolgálja majd. Magyarországnak kell megváltoznia.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

(Borítókép:  Novák Katalin köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök az új államtitkárok kinevezési okiratainak átadásán a Karmelita kolostorban 2022. május 25-én. Fotó:  Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher / MTI)