Simicska Lajos lázadása óta nem volt akkora felfordulás az Orbán-rendszerben, mint aminek az utóbbi egy-két hétben lehettünk szemtanúi a pedofilbotrány kapcsán. Az még hagyján, hogy a NER egyszerre vesztette el két, évek óta gondosan építgetett női sztárpolitikusát, de Magyar Péter személyében még egy bennfentes is elkezdte támadni a rendszert, olyan tabutémákat feszegetve, melynek kapcsán a miniszterelnök családtagjainak érintettsége is szóba került. Mindeközben a kormányzati kommunikáció továbbra is a bénultság jeleit mutatja, egyelőre csak néhány erőtlen ellentámadásra futotta: hiányzik az ügy hátterének megnyugtató magyarázata, hiányzik a hiteles narratíva, és nincsenek egységes, hatásos kommunikációs panelek sem.
Szokatlan ez a zavarodottság, a sziklaszilárdnak tartott Orbán-rendszert a botrány láthatóan teljesen felkészületlenül érte. Mindeközben a félig eltemetett ellenzék feltámadt tetszhalott állapotából, egységes fellépéssel, hatásos üzenetekkel egész ügyesen uralják a politikai napirendet, ami az utóbbi egy-két év bénázását figyelembe véve legalább annyira szokatlan, mint a NER megdermedése. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a téma kapcsán ez esetben viszonylag könnyű hatásos üzeneteket megfogalmazni, miközben az orbáni hatalmi gépezet – részben a népharag, részben az ügy tisztázatlansága okán – egyelőre nem tudja kihúzni az ügy méregfogát.
Az ellenzéki pártok erőfeszítései a kormánykritikus média és sajtó hathatós közreműködése nélkül persze mit sem érnének. Ezúttal a NER képviselői szembesültek azzal, hogy mekkora hatalom a média – nem túlzás azt állítani, hogy a három klasszikus hatalmi ág jelen esetben csak kiöregedett gőzösnek tűnik a média rakétás gyorsnaszádja mellett. Nem véletlen, hogy a Fidesz a 2010-es „fülkeforradalom” óta temérdek pénzt, óriási erőfeszítéseket fektetett abba, hogy minél szélesebb körben birtokolja és uralja a média- és sajtóorgánumokat: ezzel akarták biztosítani azt, hogy efféle médiabotrányok ne borzolhassák a kedélyeket, vagy ha már kirobban egy, akkor hatékonyan tudja kezelni azt a kommunikációs gépezet.
Ez esetben azonban olyan nagy a döbbenet, hogy egyes kormányközeli megmondóemberek részéről már az is felmerült, hogy ez az egész nem is egy spontán kibontakozó médiabotrány, hanem egy eltervezett karaktergyilkosság-sorozat, melynek végső célja besározni és megbuktatni Orbán Viktort. Érdekes teória, és valószínűleg az ellenzék és a kormánykritikus média örülne a legjobban, ha birtokában lenne olyan képességeknek, amivel meg tudna valósítani egy ilyen fondorlatos és komplex stratégiát. A valóság azonban az, hogy nincsenek ilyen kompetenciáik, az ügy pedig nagyon is valódi, ami ráadásul súlyos morális aggályokat vet fel.
Talán ezért is vetődhetett fel egyesekben ez az elképzelés, mert a NER nagymestere a karaktergyilkosságoknak, ezt az elmúlt években többször is bizonyították. Noha
mind a karaktergyilkosság, mind a médiabotrány az elitek hatalomért folytatott küzdelmének eszköze,
a karaktergyilkosság egy becstelen módszer, melynek gyakran hazugság az alapja, a valóságot pedig eltorzított módon ábrázolja. A médiabotrány esetében azonban valódi normasértés van a háttérben, a média pedig azon dolgozik, hogy feltárja az események komplex összefüggéseit és végső soron kiderítse az igazságot.
Az őrület mértékét jól jelzi, hogy egyesek – többek között Skrabski Fruzsina, Novák Katalin korábbi tanácsadója – nem csupán tervszerű karaktergyilkosságot, hanem egyenesen a hazai titkosszolgálatok beavatkozását vizionálta az ügy vonatkozásában. De akadnak olyanok is, akik külföldi titkosszolgálatok ténykedését gyanítják a háttérben: közelednek az EU parlamenti választások, a globalista erők pedig mindenképpen meg akarták akadályozni azt, hogy Orbán Viktor újabb fölényes győzelmet arasson, így népes számú delegációval érvényesíthesse akaratát Brüsszelben.
Az egyik legkülönösebb teória azonban Varga Judit ex-férjének fejéből pattant ki: Magyar Péter a Partizánnak adott interjújában arról értekezett, hogy az ügy valójában kapóra jött Rogán Antalnak és a hozzá köthető körnek, hiszen egy ideje le akarnak számolni az Orbán Viktor körül sertepertélő ifjútörökökkel, akik idővel a hatalom várományosai lehetnének.
Összeesküvés elméletekből tehát nincs hiány, ami újfent megerősíti azt a tézist, miszerint az emberek egyre inkább vevők az alternatív valóságra – különösen az olyan végletekig polarizált, bizalmatlan légkörben, mint amilyen a hazai is. S persze mindig egyszerűbb valami összeesküvést látni a dolgok mögé, mint megpróbálni feltárni és megérteni a komplex valóságot. Amennyiben az ügy kapcsán nem a konteó-gyártás, hanem a valóság feltárása a cél, érdemes figyelembe venni konvencionálisabb aspektusokat is. Kevéssé emlegetett, ám a történések szempontjából annál fontosabb elem példának okáért a patrónus-rendszer és a szívességbank informális intézménye, melyek mélyen áthatják az államigazgatást és a rendszer struktúráját.
Noha a barátainknak, szeretteinknek tett szívesség az egyik legemberibb dolog, a NER-ben a szívesség másfajta jelentéstartalommal bír. A szívesség ebben a szisztémában egy cserealap, egy pénz nélküli fizetőeszköz, ami bizonyos tekintetben értékesebb, mint a valódi, kézzelfogható pénz. Értékes, mert használatát nem korlátozzák holmi formális, jogi keretek, azaz sokkal rugalmasabban lehet használni, mint a szabályok és a hierarchia merev rendszerét. Legfőképpen pedig azért értékes, mert a szívesség bekerül a szívességbankba, amit később akár kamatostól lehet kivenni: a szívességet ugyanis minden esetben illik meghálálni, a rendszeren belüli íratlan szabályok alapján legalábbis.
A hála azonban a szívességbank intézményének legnagyobb veszélye is, hiszen bármilyen jellegű is legyen a viszonzásként elvárt kérés, azt a rendszer logikája miatt igen nehéz visszautasítani, elhárítani.
A NER-en belül ráadásul gyakran előfordul, hogy hatalmi szempontból egyenlőtlen viszonyok között veszik elő a biankó csekket, azaz a patrónus-kliens viszonyrendszerben a patrónus vár el valamit. Ezen az se feltétlenül változtat, ha a patrónus-kliens viszony már a múlté, hiszen az új pozíciók nem mindig változtatnak a korábban kialakult viszonyulás- és magatartásmintákon.
Ha hinni lehet a felröppent híreknek, a szívességbank és a patrónus-rendszer áll a NER eddigi legsúlyosabb krízisének hátterében is, hiszen a pedofil-ügy érintettje, K. Endre kegyelmi kérvénye kapcsán – közvetve vagy közvetlenül – szívességet kért Balog Zoltántól, aki ezt követően ugyancsak szívességet kért korábbi beosztottjától, Novák Katalintól. A kérvényt végül – mintegy szívességként – Varga Judit akkori igazságügyi miniszter is ellenjegyezte: a kör ezzel bezárult, K. Endre pedig idő előtt szabadulhatott a házi őrizetből.
Az ügy nemcsak a feudális magatartásmintákra hajazó patrónus mentalitás, hanem annak klerikális háttere okán is megidézi a letűnt korokat. Gyakran éri az a vád az Orbán-rendszert, hogy túl nagy befolyásra tett szert az egyházban, bőkezű pénzügyi támogatásával lekötelezetté tette a szervezetet és annak képviselőit. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy ez a befolyásgyakorlás adott esetben fordított is lehet, azaz időnként vissza is nyalhat a fagyi. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarországon teret nyert a klerikalizmus, a K. Endre ügye nyomán kialakult botrány annak is egy bizonyítéka, hogy mennyire egészségtelen az állam és az egyház túlzott összefonódása – nem véletlenül igyekeztek kettéválasztani e hatalmi struktúrákat már a 18. századtól kezdődően.
Noha a hatalmi gépezet az ügy kapcsán igyekszik elvarrni a szálakat, Orbán Viktor és köre pedig próbálja látványosan távol tartani magát az ügytől, eddig azért ez nem sikerült hézagmentesen. Nagy kérdés, hogy milyen rövid- és középtávú következményekkel kell számolni, hiszen közelednek az EU és önkormányzati választások. Ez idáig úgy tűnt, hogy a mérkőzés papírforma lesz, mindkét oldal hozza a tőle elvárt eredményeket. A kendőzetlen valóság azonban jelenleg az, hogy a Fidesznek se köztársasági-elnök jelöltje, se EU listavezetője, se főpolgármester-jelöltje nincs. Habár aktuális közvélemény-kutatási adatok még nincsenek, a botrány feltehetően nem tett jót magának a párt népszerűségének sem.
Bár az ellenzéki pártok és a kormánykritikus média eddig alapvetően jól használta ki az eszkalálódó belpolitikai válságot, azért érdemes megjegyezni azt is, hogy ez a konglomerátum erősen hajlamos az önsorsrontásra. Nem biztos, hogy a Fidesztől eltávolodó szavazóknál kurvázós cikkekkel lehet a leghatékonyabban növelni a szimpátia-faktort, de példának okáért érdemes lenne átgondolni azt is, hogy Jámbor András-e a legmegfelelőbb szónok egy olyan demonstráción, ami a pedofília elleni kiállás kapcsán kerül megrendezésre. Ami pedig a következő köztársasági elnököt illeti, az ellenzék szempontjából nem feltétlenül lesz előnyösebb a helyzet, mint Novák Katalin elnöksége idején: a Sándor-palotát nagy eséllyel továbbra is egy kormánypárttal szimpatizáló elnök fogja lakni, akinek mandátuma immár nem 2027-ben, hanem 2029-ben fog lejárni.
A szerző politikai tanácsadó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (k), Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere (j2), Seszták Mikós nemzeti fejlesztési miniszter (j), Papp László polgármester (b) és Kósa Lajos országgyűlési képviselő a Fidesz ügyvezető alelnöke (b2) a debreceni Piac utcán, 2015. május 18-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)