„Én is olyan apukát szeretnék, aki velünk lakik” – a hároméves komolyan néz az anyjára, aki először zavartan néz körül, aztán magához szorítja a fiát. A villamoson utazók meg sem rezdülnek – ugyan milyen hírértéke van ma egy kisfiúnak, akinek nincs apja?
Amikor beszélgetések közben kimondom a bűvös számot: 340 ezer egyszülős család, még mindig a hitetlenség az első reakció. Ők azok a családok ma Magyarországon, ahonnan – bármilyen okból – hiányzik vagy az édesapa vagy az édesanya. 340 ezer szülő, aki két ember feladatát viszi a vállán napról napra, évről évre.
489 ezer gyerek, akiK jellemzően állandó hiánnyal éliK az életÜKEt:
sokszor hiányoznak a lehetőségek, hiszen az egyszülős családok 40 százalékában nem telik rá, és leginkább hiányzik a szülő, az a másik, aki egyensúlyt ad, aki máshogy játszik, máshogy ölel, máshogy tanít. Vagyis tanítana, ha jelen lenne.
Amikor egyszülőssé válik egy család, először a rendszerszintű kérdések merülnek fel: hol fogunk lakni? Hogyan tudok munkát vállalni úgy, hogy közben a másik szülő feladatai is rám maradnak? Hogy áll össze a családi költségvetés, amikor kiesett az egyik fizetés? De legalább ilyen nehezek a mindennapok kérdései: hogy töltjük mostantól a karácsonyt? Vagy ki megy el az iskolai anyák napjára, ha nincs már anya?
Okoljuk a válásokat, hogy nem tudunk alkalmazkodni, nem tudunk családdá válni: az egyszülős családok nagy részében egy gyerek van. De nem a válás az egyetlen ok: több mint 27 ezren özvegyként nevelik a gyerekeiket, és évente több ezer kisbaba már úgy jön a világra, hogy nincs mellette az édesapja. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre több család bomlik fel:
100 általános iskolásból 22 egyszülős, a középiskolásoknál ugyanez a szám már 29.
Az esetek döntő többségében az anya a családfő, de az utóbbi tíz évben több mint 50 százalékkal nőtt az egyedülálló apák száma: jelenleg 64 ezren vannak.
Vannak országok, ahol az egyszülősök egyáltalán nem számítanak családnak. Nem jogosultak a családoknak járó juttatásokra, nem is definiálják őket családként. Nálunk szerencsére más a helyzet: ami általában jó a családoknak, az jó az egyszülősöknek is. 2022-től pedig két rendkívül fontos törvény is segíti őket: ekkor emelkedett több mint kétszeresére az árvaellátás, és ekkortól az állam megelőlegezi a tartásdíjakat, ha a különélő szülő úgy gondolja, neki már nem feladata gondoskodni a gyerekéről. Ez a két törvény 130 ezer gyerek mindennapjait tette könnyebbé.
Nemrégiben, március 21-én ünnepeltük az egyszülős családok napját, a következő hetekben pedig a Páratlan Szülő Díjra lehet jelölni olyan szülőket, akik hősiesen viszik az egyszülős mindennapokat. Gyereket nevelő, dolgozó, otthont teremtő csendes tömeg. 340 ezer család. Nem csonka, csak egyszülős.
A szerző az Egyszülős Központ vezetője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Markus Scholz / picture alliance / Getty Images)